NRGreport
Menü

Jól járhat Magyarország az alacsony olajárral

Interjú | Vas László | 2015-09-29 05:00

Ha a hosszú távú trendeket nézzük, nem is biztos, hogy a jelenlegi 50 dollár körüli olajár alacsonynak tekinthető – mondta az NRGreportnak adott interjújában Ságodi Attila, a KPMG infrastruktúra és stratégiai iparágak területért felelős vezetője. A szakértő szerint nincs, ami alátámassza a magasabb olajárakat, nagyon tartós emelkedést a kitermelés csökkentése, illetve Irán olajpiaci megjelenése sem hozhatja el rövid távon. A jelenlegi olajárak az infláció vagy az export-import szaldó szempontjából akár előnyt is jelenthetnek Magyarország számára, de ha az árszint tartós lesz, ezalatt az idő alatt érdemes lenne felkészülni arra, hogy a későbbi áremelkedés ne érje váratlanul az országot.

- Tavaly december óta közel 50 százalékot esett az olaj világpiaci ára és mára a 45-50 dollár körüli értéken áll. Meddig várható, hogy megmarad a jelenlegi olajár, és ha esetleg felfelé mozdulnak a közeljövőben az árak, akkor ennek mi lehet az oka?

- A kérdés megválaszolásához több szempontot is figyelembe kell venni. Először azt kell megvizsgálni, hogy tulajdonképpen mihez képest alacsony a jelenlegi olajár? Ha a hosszú távú trendeket nézzük, akár száz évre visszamenőleg, a mostani olajár még nem feltétlenül alacsonyabb, mint az ezen trendek által meghatározott. Most pont egy olyan tízéves szakasz után vagyunk, ami igazából ritkaságnak számít az olajár alakulásának történetében. Sokkal rövidebb ideig helyi, illetve globális konfliktusok miatt mentek felfelé az olajárak, például a '70-es években kétszer is, majd a 2000-es évek elején, közepén. Ez aztán egy hosszabb ideig tartó periódus lett és úgy tűnt mindenki számára, hogy egy új szinten normalizálódtak az árak. Most visszaléptünk a hosszú távú trendekhez.

Ha az a kérdés, hogy mitől volt ennyire magas az olajár, akkor arra az a válaszom, hogy ebben sok tényező játszott közre, de talán a legfontosabb, hogy egy hosszú ideig tartó gazdasági fellendülés volt, aminek Kína volt a húzó motorja. Az ottani 10 százalékot meghaladó gazdasági növekedés biztosította, hogy mindig volt jelentős olajkereslet, illetve hit abban, hogy ez a kereslet növekedni fog. Ez az egyik fundamentális ok. Hogy mitől tud kicsivel magasabb kereslet hatására nagyot emelkedni, illetve egy kicsit alacsonyabb kereslet hatására leesni az olajár, arra az a válasz, hogy a magas fix költségek miatt a kínálat rugalmatlanul követi a kereslet változását. A változó költségek viszont alacsonyak, és a kutak többsége még a jelenlegi árszint alatt is eredményesen működne. Részben a változások, még inkább a változások mögött a jövőbe vetett hit, ami befolyásolja a keresletet; most jelentős a pesszimizmus, és ez egy alacsonyabb olajárszintet jelent.

Hozzá kell tenni, hogy ez a visszaesés elsősorban a dollárparitáson látszik. A dollár a 2008-as 1,55-1,60-as euróárfolyamhoz képest most 1,1 körül van. A jelenlegi 50 dolláros árszint euróban nem jelent akkora csökkenést. Tehát, Európa számára nem feltétlenül annyival olcsóbb az olaj, mint az Egyesült Államok számára.

- A Goldman Sachs bankház a hónap elején közzétett elemzésében akár a 20 dolláros árat is elképzelhetőnek tartotta. Ez reális elképzelés?

- Ebben több tényező is szerepet játszhat. Az elemzők hisznek bizonyos dolgokban, de azért azt látni kell, hogy amikor a nagy bankházak várakozásait nézzük, az emberben felmerülhet a kérdés, hogy a felvett pozíciókba vetett hit és az ezekhez kapcsolódó várakozások mondatják-e a bankházakkal ezt a becslést. Az elemzők egy felállított gondolatmenet alapján hihetik azt, hogy az olajárak egészen 20 dollárig is lemehetnek. Például tavaly decemberben azt gondolták, hogy az árcsökkenés rövid távú, kiütöttek bizonyos pozíciókat és valóban az akkori, szintén 50 dollár körüli árakról kicsit emelkedni kezdtek. Viszont az érzékelhető volt, hogy fundamentálisan csökkenő a trend. Ez látszott tavasszal a kínai, és ezt követően az európai tőzsdék összezuhanásakor is. Tehát a probléma hosszabb távú és nincs, ami alátámassza a magasabb olajárakat, ezért elképzelhető, hogy rövid távon ez még nagyobb csökkenést jelenthet. De a sokkszerű hatások csak rövid távon befolyásolnak. A piac most is nagyon volatilis, napi szinten 3-6 százalékokat mozog az olajár, ebben benne van az, hogy a piac nagyon ideges, a nagy kereskedők kénytelenek gyorsan zárni pozícióikat.

Ságodi Attila

Ságodi Attila 2010-ben partnerként csatlakozott a KPMG-hez, az azt megelőző tíz évben a BCG-nél dolgozott vezető beosztásban. A KPMG-nél a Magyarországon tevékenykedő infrastruktúra és energetikai ügyfelek tulajdonosai és vezetése mellett szabályozó hatóságok, kormányzati szervezetek, befektetési társaságok, bankok és egyéb stakeholderek számára nyújtott üzleti tanácsadási projektek szakmai irányításáért felel. Mélyreható szakmai tapasztalattal rendelkezik a stratégia- és üzletfejlesztés, tranzakciók és felvásárlások, szervezetátalakítás és költségoptimalizáció területein. Iparági szakértőként részt vesz a KPMG kiemelt, nemzetközi energetikai ügyfelei számára nyújtott üzleti tanácsadói projektjeiben, amelyek elsősorban az európai, valamint a fejlődő országok piacain működő, vagy oda belépni szándékozó társaságok stratégiai és tranzakciós tevékenységeinek támogatását foglalják magukban. Tanulmányait a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen végezte, közgazdász MBA képesítést a Heriot-Watt Universityn (Edinburgh) szerzett.

- A kitermelés csökkentéséről folyamatosan megy a vita ezekben a napokban. Ennek valóban jelentős hatása lenne az árakra, vagy ez inkább csak a hangulat megváltozása miatt lehet fontos?

- Rövid távon nincs jelentős hatása. Érdemes látni, hogy a kitermelés csökkentésével csak a változó költségeken lehet spórolni, azaz ha bezárunk egy kutat, az ott levő működési költségeket lehet megtakarítani, ami a kutak esetében nem jelentős. A megmaradó fix költségek viszont rákerülnek a még működő kutakra, amelyeknek ezzel párhuzamosan emelkednek a működési költségei. Tehát, ha be is zárnak kutakat, azzal nem igazán lehet megtakarítani. A befektetett tőkét visszanyerni csak minél kisebb működési költséggel üzemelő kutakkal lehetséges. Ez a tendencia jól látszik egyébként az európai villamosenergia-piacon is. A villamosenergia-árak leestek 2008 után, a termelők mégis működnek, bár az igaz, hogy beruházások csak speciális ösztönzők igénybevételével történnek.

Ha tehát az olajipar csökkenti a kitermelést, az nem feltétlenül jelent spórolást. Kikerülhet a rendszerből bizonyos termelésmennyiség és ez javíthatja a tárgyalási pozíciót az eladó és a vevő között, de ez csak hosszú távon normalizálja a piacot. A beruházások visszaesése is lehetséges, de a pénz itt is keresi a helyét és a jelenlegi alacsony kamatok mellett egy alacsonyabb hozam is vonzó lehet. Így akár a jelenlegi árszinteken is történhetnek befektetések.

- Az OPEC-nek akkor nem is feltétlenül érdeke a termelés csökkentése?

- Az OPEC ugyan sok országot tudhat tagjainak sorában, de a világ olajkitermelésének csupán 40 százalékát birtokolja. A szervezeten belül az országok pozíciója teljesen különböző. Az országok jó részének égető szüksége van arra a bevételre, ami akár az alacsonyabb olajárral is elérhető. Aki termelést csökkent, az nemcsak a rövid távú bevételtől esik el, hanem hosszú távon a piacokhoz való hozzáférést is elveszíti. Ezért mindenki nagyon óvatos és bár alacsonyabb árszinten, de vállalják, hogy megtartják a meglévő piaci pozícióikat.

- Mi a helyzet Szaúd-Arábiával? A szaúdi politika a legfontosabb az árak esése szempontjából?

- Szaúd-Arábiát több szempontból is ki lehet emelni. A globális, nagyságrendileg 80 millió hordós kínálatból Szaúd-Arábia napi 10 millióval veszi ki a részét. Ebből több mint 7 milliót szán exportra, emellett az ország még finomít is, amiből szintén jelentős mennyiséget exportál. Tehát a termelés nagyságrendje, az exportképessége miatt is fontos Szaúd-Arábia, és ebből a pozícióból nem akar engedni. Ezt ráadásul könnyen meg is teheti, mert itt a legolcsóbb a kitermelés. Ha a változó költségeket nézzük, sokkal olcsóbb, mint például egy offshore kitermelés, egy északi-tengeri vagy szibériai kitermelés, tehát Szaúd-Arábia tudja még a legalacsonyabb áron is a legprofitábilisabb olajipart fenntartani. A harmadik ok pedig geopolitikai. Szaúd-Arábia hatalom a Közel-Keleten, számára azért is fontos az olajból származó bevétel, hogy fenntarthassa hadseregét, szociális kiadásait, stb.. Az sem lebecsülendő geopolitikai szempont, hogy egy alacsonyabb olajárral, rövid távon jobban tudja gyengíteni regionális versenytársait. Ez számokban azt jelenti, hogy ha a jelenlegi 50 dolláros árakkal számolunk: Szaúd-Arábiának a 10 dolláros hordónkénti kitermelési költségek mellett 40 dollár haszna keletkezik, míg ahol a kitermelés költsége, illetve a beruházások drágábbak, ott a haszon 20-30 dollár. Ezeknek az országoknak jobban fáj az alacsony olajár, azaz a régióban a gazdasági potenciáljuk gyengül. Itt elsősorban Irán és Szaúd-Arábia szembenállására lehet utalni.

- Ha már szóba került Irán, az ország elleni nemzetközi szankciók feloldása, illetve az iráni olaj piacon való megjelenése mennyiben árnyalja a képet?

- Rövid távon a valós kereslet-kínálatot csak részben befolyásolja Irán megjelenése a piacon, sokkal nagyobb jelentősége van annak a várakozásnak, hogy ahogy Iránnak javul a geopolitikai viszonya a világ többi részével, elsősorban természetesen az Egyesült Államokkal, és ahogy be tud lépni kínálattal a globális piacra, ez a kínálatot növeli, ami hosszú távon árcsökkentő tényező lehet. Irán természetesen érdekelt az olajexportban, de ez nem feltétlenül jó a többi közel-keleti országnak, és nemcsak az árak alakítása szempontjából, hanem a geopolitikai erőviszonyok szempontjából sem. Irán exportképességének növeléséhez azonban hosszabb idő kell, tehát a rövid trendeket ez érdemben nem befolyásolja.

- Az olajárak kapcsán mindenképpen beszélni kell az inflációs és jegybanki összefüggésekről is. Nagy várakozás előzte meg a Fed két héttel ezelőtti ülését, ahol végül nem született döntés a kamatemelésről. Az emelés elmaradása milyen hatást gyakorol a globális gazdaságra?

- Két héttel ezelőtt néhány százalékkal emelkedtek az olajárak, részben mert a Fed-döntésre várva a kereskedők zárták a short pozíciókat. A múlt héten tehát növekedtek is az árak, de ez valószínűleg csak rövid távon tart. A Fed-döntés összességében nagyon fontos indikátor a piac számára. Egyrészt a rátanövekedés megdrágítja mindenhol a pénzhez jutást és így a beruházásokat, és emiatt a gazdaság növekedése csökkenhet, tehát kisebb kereslet jelentkezik. Másrészt megdrágítja magukat az olajipari beruházások finanszírozását, ezért azok csökkenhetnek, amik aztán közép-, meg hosszú távon növelhetik az olaj árát, hiszen a kínálat kisebb lesz a piacon. Ezzel a két hatással kell számolni. Persze a negyed százalék nem eget rengető, a jövőbe vetett hit annál inkább. Jellemző, hogy bár nem volt kamatemelés, az árak nem emelkedtek tovább.

- Magyarországra, a magyar gazdaságra mindez milyen hatással van?

- Ezt nézhetjük olajár-perspektívából és egyéb gazdasági perspektívából is, és itt visszakanyarodnék az első kérdésre, hogy alacsony-e az olajár? Mosolyogni szoktam, amikor azt hallom, hogy egy jelentős olajimportra szoruló ország, mint Magyarország úgy aggódik az olajárak csökkenése miatt mintha exportőr lenne.  Ez olyan, mintha egy arab ország miniszterei lennénk, akik azon keseregnek, hogy mi lesz velünk, hiszen csökkennek az olajárak. Az is érthető, hogy Oroszország aggódik az alacsony olajárak miatt, hiszen regionális vezető pozíciójukat abszolút aláássa az alacsony olajár. Számunkra az alacsony árak elsődleges hatása inkább pozitív, hiszen ezek javítják az import pozícióinkat és csökkentik az inflációs nyomást. Hosszabb távon persze az alacsonyabb globális növekedés miatt mi is szembesülünk a negatív hatásokkal. Ezért nekünk a most elérhető relatív haszonból kellene hosszú távon is ható befektetéseket indítani. Az igazán érdekes persze az, hogy milyen technológiákba, mely ösztönzőkön keresztül, milyen szereplők, milyen keretek között fektethetnének be. Ez izgalmas témája lehetne a gazdasági közbeszédnek is.

Ha viszont a végfogyasztói árakról beszélünk, látni kell, hogy az olajár több összetevőből áll össze. A nyersolaj ára töredéke annak az árnak, amit mi a benzinkúton kifizetünk, mert azt nagymértékben befolyásolja a finomítói árrés is, ami egyébként jelenleg szintén nyomás alatt van, és vonnak ki a rendszerből finomítókat. Ennek részben politikai okai is vannak, mindenesetre Európában jelenleg nagyjából 25 százalékos finomítói kapacitás-túlkínálat van, ami szintén a finomítói margin lefelé nyomását jelenti. Ez ugye jó hír a fogyasztóknak, de például a Molnak, mint jelentős finomítói kapacitással rendelkező vállalatnak már nem annyira.

- Akkor ez a mostani helyzet előnyös a finomítóknak, hiszen olcsón szerzik be a nyersanyagot?

- Nem egyértelműen. A kereslet ugyanis a finomított termékek piacán is csökkent. A kérdés logikus, hiszen leestek a beszerzési árak és akkor elvileg a finomítói margin is nagyobb lesz, de sajnos ez ennél bonyolultabb. A keresletet befolyásolja az alacsonyabb benzinár, Magyarországon is emelkedett a kereslet az alacsonyabb áraknak köszönhetően, de ezt is érdemes szétválasztani lakossági fogyasztásra és az egyéb gazdasági szereplők fogyasztására, és nem mellékes például a logisztika állapota sem. Több hatás érvényesül tehát a finomított termékek keresletére, és amikor csökken az ár, az nem feltétlenül jelent annyival nagyobb keresletet. A finomítói piacra pedig valóban jelent alulról egy támaszt az alacsony olajár, de ha a benzinárak vagy a kereslet is tovább csökken, akkor a finomítókon is nyomás van.

Ezt még érdemes egy olyan perspektívából is nézni, hogy nagyon sok társaság, például a Mol is egy integrált olajvállalat. Ezek a társaságok, ha az egyik pozíciójuk veszteséges, akkor a másik tevékenységgel próbálják ellensúlyozni azt. Ennek hosszú távon az lehet a hatása, hogy kieshetnek finomítói kapacitások. Elsősorban azok a finomítók járhatnak így, amelyek nem elég rugalmasak, nem elég flexibilisek. A volatilis piac miatt az egyes finomítóknak – jellemzően azoknak, amelyek közel fekszenek a tengerhez – rövid távon kell nagyon rugalmasnak és gyorsnak lenniük és eldönteniük, hogy milyen nyersolajat fogadnak be és abból milyen terméket készítenek. Nyilván az erre képes finomítók kialakítása jelentős befektetésekkel érhető csak el. A rugalmasság, gyorsaság tehát abszolút versenyelőnyt jelent. Nem lehet arra berendezkedni, hogy beszerzem a nyersolajat, azt finomítom, van néhány jól bevált termékem és azokat eladom a piacon. Meg kell jelennie egyfajta kereskedői mentalitásnak ezeknél a társaságoknál. Azt gondolom, hogy emiatt egy átstrukturálódás is várható a finomítói piacon.

Magyarországra visszatérve, a jelenlegi olajárszint az jelentheti, hogy szembesülünk egy kisebb inflációs nyomással, egy jobb export-import szaldóval, tehát kevesebbet kell költenünk olajimportra, gázimportra, ami akár pozitív hatással is lehet az energiaszektorunkra. Persze az alacsony olajárak ideje alatt kellene felkészülni arra, hogy egy későbbi áremelkedés ne érje váratlanul az országot.

- Milyen módon lehet felkészülni?

- Több lépés számíthat. Vannak olyan globális trendek, amelyekhez csatlakoznunk kell, ilyen például az e-mobilitás, az alternatív energiatermékekkel való járműmeghajtás elterjesztése, erre tiszta, megújuló energiaforrásokat kell használni. Ha maradunk az olajáraknál, akkor jó irány lehet, ha megpróbálunk egy nagyobb diverzifikációt elérni, ami persze Magyarország földrajzi elhelyezkedése és sajátosságai miatt nem egyszerű feladat. Fontos feladat például logisztikai képességeink javítása, vagy a gazdaság átállítása kisebb energiafogyasztásra, tehát megtenni azokat a lépéseket, amelyek ezt a hosszabb távon fenntartható gazdasági pozíciót jelentik. Nyilván ez nemcsak az olajiparra vonatkozik, hanem általában az energiaszektorra. Ezeket természetesen csak hosszú távon lehet elérni, viszont a mostanihoz hasonló időszakokban van rá lehetőség.

- Szóba hozta az imént a megújulókat. Ha a jelenlegi alacsony olajárak tartósak maradnak, az miként hat ki a megújuló energiaforrásokra, illetve egy-egy ország energiaellátásában hogyan változik a megújulók aránya?

- Ilyenkor két trend érvényesül. Az egyik, hogy az alacsonyabb olajárak miatt a megújulók versenyképessége csökken, hiszen egy alacsonyabb árú termékkel kell versenyezniük. Ez biztos, hogy nem segít, és ez látszik is a szektor részvényeinek mostani csökkenésében; ugyanakkor ez nem egy egydimenziós tétel. Függetlenül az alternatív termék árazásától (jelen esetben az olajat tekinthetjük alternatív terméknek a megújulók szempontjából), ha abban hisznek a befektetők, hogy egyre inkább olajmentes gazdaságok alakulnak ki, akkor mégis elindulnak a megújulók irányába. A megújulók térnyerését egyrészt az mozdítja előre, hogy a befektetők megelégednek egy alacsonyabb szintű megtérüléssel. A másik pedig, hogy a költségek jelentősen csökkennek a megújulók területén, ami mögött technológiai javulás és méretgazdaságosság is áll. Egyre nagyobb a kereslet a megújulókra, egyre nagyobb gyárak épülnek, nő a termelés, tehát ezek mind csökkentik a költségeket, azaz versenyképesebb költségszinten tudnak megjelenni a piacon a megújuló energiaforrások, például az olajjal meghajtott motorokkal szemben.

- A nemzeti vagy akár uniós szabályozásoknak mekkora hatásuk van a megújulók elterjedésében?

- Azt nem mondanám, hogy jelentős pozitív hatásuk van. Nyilván egy jobb ösztönző rendszernek nagyobb hatása lenne. Azt gondolom, hogy bizonyos új technológiák esetén a támogatási rendszerek, szabályok, elvárások, keretek szükségesek. Sajnos érzékelhető, hogy ösztönzők nélkül sem az állampolgár, sem a társadalom, sem az ipar nem törekszik arra, hogy a zöldenergia minél gyorsabban elterjedjen. Ugyanakkor, néha a támogatások túlságosan statikusak, nem képezik jól le a valódi piaci folyamatokat, hiszen közben a piacok is működnek azért a háttérben. Másrészt pedig, ha Európát nézzük, nem teljesen egységes a kontinens: gazdaságilag, politikailag, vagy például a megújulók ellátottsága tekintetében sem. Vannak országok, amelyeknek olaja is van, megújulói is vannak és igazából semmilyen rendszerre nincs szüksége, és vannak nehezebb gazdasági és technológiai helyzetben levő országok, amelyek nehezebben férnek hozzá a megújulókhoz. Nagyon nehéz összehangolni ezen különböző helyzetű országok politikáját és a támogatási rendszereket is. Ez az, ami hiányzik a rendszerből, és akkor még arról nem is beszéltünk, hogy egy-egy hátrányosabb helyzetben levő ország sok kérdésben nem is dönthet önállóan. Emellett nem biztos, hogy a számára legkedvezőbb döntést hozza meg egy kérdésben, mert a rövid távú gazdasági vagy politikai érdekek sokszor felülírják a fenntarthatósági szempontokat. Az uniós szabályok tehát igyekeznek javítani a megújulók elterjedését, de rengeteg javítanivaló van még, és ehhez a tagállamok kooperatív és konstruktív hozzáállása elengedhetetlen.

Vas László | Forrás: NRGreport