NRGreport
Menü

Hogy boldogulnak a mérnöknők az energiaszektorban?

Interjú | Tamásné Szabó Zsuzsanna | 2015-10-12 04:00

Mérnöknők az energiaszektorban – számos dimenzióban értelmezhető és szerteágazó téma, megannyi gazdasági, társadalmi és személyes vonatkozással. Rendkívüli témához rendhagyó feldolgozás illik: számok és absztrakt összefüggések helyett ezúttal négy történetet beszélünk el, négy útját annak, miként válik egy nő a mai Magyarországon mérnökké az energetikai szektorban – négy interjú alapján.

Négy energetikai mérnöknővel beszélgettem arról, vajon mennyire kuriózum ma, ha valaki ilyen férfias szakmát választ. Kíváncsi voltam, egyáltalán férfiasnak érzik-e ők ezt a szakmát. Faggattam őket arról is, karrier és család szempontjából érzik jó döntésnek a pályaválasztásukat.

Érdekes, hogy bár mind a négyen természetesnek tartják, ha egy nő az ő választásukhoz hasonló szakterületet választ. Azért az erős mérnöki családi háttér is jelentős szerepet játszott abban, hogy merre orientálódjanak.                                     

   

Kovács Andrea    

1997-ben végzett a Miskolci Egyetem bányamérnöki karán, a gázmérnöki szakon. Eddig szolgáltatási területen dolgozott, a Kögáznál, az Elmibnél és jelenleg a Tigáz-DSOKft.-nél hálózatfejlesztési területen csoportvezető. Úgy érzi, mérnökként a szolgáltatási területen megtalálta a helyét, van lehetősége továbbfejlődni, és ami legalább ennyire fontos neki, a családjával is össze tudja egyeztetni a munkáját, amelyben a cége maximálisan partner.

Szerencsés

Amikor Kovács Andreával egyeztetjük az interjú időpontját, rögtön kiköti, hogy neki 4 után nem jó, mert akkor már csak a családjának él. Alkalmazkodom, és magamban díjazom, hogy mindezt ilyen komolyan veszi. Rögtön ki is derítem, hogy egy 12 és egy 2 éves kislány anyukája.

Kicsit a sors hozta, részben pedig „családi hagyomány” hogy éppen mérnök lett. Édesapja és keresztapja is gépész, úgy érzi ezért, kódolva volt, hogy ő is műszaki területen fog kikötni. Akárcsak az öccse, aki szintén gépész – mindnyájan a Miskolci Egyetemen végeztek. És hogy miért pont gázmérnök lett? Középiskolában nagyon szerette a földrajzot és a matematikát, ezért választotta éppen a bányamérnöki kart. A szakterület felé pedig a véletlen sodorta egy fiatalember képében.

A másik opció az volt, hogy tanár legyen, de nem bánta meg, hogy nem azt választotta. Andrea úgy érzi, könnyen megtalálta a helyét ezen a férfiasnak számító pályán. Szereti a munkáját és több szempontból is szerencsésnek érzi magát.

Egyenes út az egyetemről a munkába

Az egyetem elvégzése után egyenes út vezetett a nagykanizsai Kögázhoz. Évekig a cégnél voltak szakmai gyakorlaton, így őt is hívták dolgozni, nem is kellett állást keresnie – említi az első szerencséjét. Később az Elmibhez került (infrastruktúra-befektetéssel foglalkozó cég), ahová szintén úgy hívták, a volt főnökei.

Aztán következett a családalapítás, költözés, és miután letelt a három év, a Tigázhoz jelentkezett, ahol 2007 óta dolgozik. Itt is úgy érzi, szerencséje volt, mert bár kereskedelmi területre meghirdetett munkakörre jelentkezett, a felvételi beszélgetésen lehetőséget kapott, hogy a számára munkaidő szempontjából kedvezőbb fejlesztési területen folytassa munkáját. A hálózatfejlesztés alapvetően irodai, kisebb részben terepi munka. Az új vagy átalakításos fogyasztói igények fogadását, szerződéskötést, és az építési munkák előkészítését, koordinálását jelenti. Az alaptevékenység nemigen változik, de mikor rákérdezek kiderül, kihívás azért így is van.

Muszáj fejlődni

Andrea például hosszasan belefolyt az informatikai támogatások fejlesztésébe, miközben sokat tanult a tevékenység pénzügyi oldaláról, ami az alapképzettségében nem volt benne. Ez utóbbi területen úgy érzi, még gyenge lábakon áll, és tovább szeretné bővíteni ismereteit. A harmadik kihívást jelentő terület a jogi környezet változása, amihez mindig naprakészen igazodni kell.

A cége egyébként támogatja, ha valaki fejlődni szeretne, számos belső szakmai, kommunikációs és nyelvi képzést indítanak a dolgozók számára. Andrea úgy érzi, sok olyan tudást adtak neki ezek a tanfolyamok, amelyeket az egyetemi képzés alatt nem lehetett megszerezni.

Elfogadott a női főnök

Nem érzi, hogy mérnökként, nőként kilógna a sorból. Szűk a szakma, ismerik egymást, elfogadott, hogy az évente végző pár lány boldogul. Az ő évfolyamukon összesen 16-an voltak, abból 7 lány végzett, előtte-utána 7-8-ból 1-1 lány diplomázott. Azt mondja, mivel eleve kevesen végeznek, jó eséllyel el tudnak helyezkedni a szakmában, mindnyájan. A gáz- és olajmérnököknél legalábbis aránylag kicsi a pályaelhagyók aránya. Azonban ahogy ő látja, a terepi munkában kevesebb nő vesz részt, ők inkább az irodai területeken dolgoznak.

Nem panaszkodik akkor sem, amikor arról kérdezem, vajon karrier és fizetés terén is egyenrangúnak érzi-e magát a férfi kollégákkal. Andrea ezen a téren is szerencsésnek érzi magát. Annyit szeretett volna csak, hogy legyen egy nyolc órás munkája a pici gyereke mellett, és utána hazamehessen, intézni a családot. Ezt megkapta. De aztán aránylag hamar csoportvezető lett, és második kislánya után is várták vissza. A fizetésekkel pedig (mármint a többiekével) nem foglalkozik. Úgy van vele, hogyha megél abból, amit kap, akkor az őt kielégíti. Leginkább a munka motiválja, szereti, ha ellátják új feladatokkal, ha azokban sikerélménye van – ezt pedig megkapja.

A kép illusztráció. Fotó: 123rf.com
 

Főnökei mindnyájan férfiak, beosztottai között voltak nők is, férfiak is, de az elfogadás sosem okozott problémát. Úgy gondolja, ha valakinek az emberi és szakmai háttere is megvan, akkor nincs olyan ok, amiért ne fogadnák el, mindegy, hogy férfi, vagy nő. Ma már nem jelent gondot egy férfinak, ha női főnöke van, feltéve, hogy szakmailag rátermett a posztra – jelenti ki. Emberileg pedig pluszt is jelenthet egy női főnök – teszi hozzá.

Családhoz szabva, home office-ban

Andrea egy éve kezdett el újra dolgozni második gyermeke születése után, amihez cége azt a kedvezményt adta neki, hogy dolgozhat homeoffice-ban. (ATigáz az elmúlt 2 évben a legjobb női munkahely és az esélyegyenlőség terén is komoly díjakat kapott.) Ez azt jelenti, hogy a munkaidő nagy részét bent tölti, de ha valami olyan adódik a családban, akkor otthonról is tud dolgozni. El tudja pl. vinni a gyereket az orvoshoz, vagy otthon tud vele maradni, ha beteg, amit nagy szerencsének tart, akárcsak azt, hogy a nagymama is szívesen besegít neki. 

Azt mondja, gyorsan visszarázódott a munkába, amiből pedig kimaradt a másfél év alatt, azokat a szakmai ismereteket (jogszabályi, informatikai változások) próbálja utólag pótolni.

A család-munka összeegyeztetésére gondolva kérdeztem, mennyire stresszes a munkája. Nem érzi ilyen szempontból nehezebbnek az átlagnál, de azért a határidők szorítása miatt van nyomás rajta, amin saját bevallása szerint túl tud lendülni. Na és amikor ki lehet pipálni egy-egy szoros határidőt, mert sikerült teljesíteni, akkor a jól végzett munka öröme is megvan. 

Andrea átlag 8 órát dolgozik, csak egy kicsit más beosztásban, mint a többiek. Bent kevesebb, mint 8 órát van, aztán következik a család, és van, ahogy ő hívja „harmadik műszakja” – amikor leteszi este a gyerekeket, akkor még bekapcsolja a gépét, és megnézi például a leveleit, ami sürgős, azt elintézi. Ez kell ahhoz, hogy úgy érezze, rendesen elvégezte a munkáját.

Csendes háttéremberek

Nem bánta meg, hogy mérnök lett, jól érzi magát a bőrében, a munkakörében, úgy érzi, megtalálta a számítását. Ha mindent előröl kezdhetne, újra ezen az úton indulna. Amennyire tudja, volt tankörtársnői  vagy az egyetemen maradtak tanítani, vagy energetikával foglalkozó cégeknél helyezkedtek el. Akik ezt a kevéssé nőies szakmát választják, azoknak szerinte nemigen lehet gondjuk az elhelyezkedéssel ma sem, de azért kíváncsi, mit mondanak erről a mai végzősök. Visszatérünk rá.

Andrea szerint a mérnöknők az energetikában csendes háttéremberek, még ha vezetők is, akkor sem szeretik előre tolni magukat. Lehet benne valami, mert elég nehezen találtam nyilatkozót.                          

  

Gyöngyösi Jolán    

Gyöngyösi Jolán a budapesti Kandó Kálmán Műszaki Főiskola villamosmérnöki karán végzett, üzemmérnökként (1; villamos gépek és készülékek, 2; villamosenergetika), majd közgazdasági szakokleveles villamos üzemmérnök képesítést is szerzett a József Attila Tudományegyetemen. Kezdetektől fogva, már 30 éve dolgozik a Molnál, jelenleg a Kutatás Termelés üzemviteli szakértője.

Véletlenül lett mérnök

Gyöngyösi Jolán úgy fogalmaz, hogy „véletlenül” lett energetikai mérnök, vagyis inkább egy kísérleti képzésnek köszönhetően. A Déri Miksa Szakközépiskolában Szegeden erősáramú szakon végzett, mert kiskorától érdekelték a természettudományok és a technika. Jelenleg Algyőn a Mol Dél-magyarországi Kutatás Termelés üzemviteli szakértőjeként dolgozik.

Szereti munkáját, munkaköre szerteágazó, és ami számára különösen fontos, nem csak rutinfeladatokból áll. Rendszeresen, akár minden nap kap új feladatot, amire új megoldást kell találnia. Azt szereti, hogy állandó kihívásokkal kell szembenéznie. Előfordulnak persze stresszesebb időszakok, amikor a sokrétű, szerteágazó munkaköre végett egyszerre több területről érkezik be megoldandó feladat. Ilyenkor határidő és fontossági szempontok alapján priorizálja a feladatait.

Hogy frissítse tudását, folyamatosan vesz részt továbbképzéseken. A MOL erre mindig kínál lehetőséget neki.

Igen, ez tényleg egy férfias szakma

Amikor rákérdezek, mennyire tartja férfiasnak a szakmáját, határozottan azt válaszolja, hogy nagyon. Most is egyedüli nő a területén. Jolán számára azonban ez nem szokatlan, hisz már a középiskolában is kevés lány járt az osztályába, és utána a Kandón is hasonló volt a helyzet. Ami a karrierjét illeti, úgy érzi, hogy vannak még tartalékok benne, annak ellenére, hogy már sok mindent elért. Szerencsére nagyon változatos a munkája, mindig az a vágya, hogy szakmailag a legjobbat nyújtsa.

Munkája során nem érzett megkülönböztetést amiatt, hogy nő. Nincs beosztottja, a főnöke férfi, de jó a munkakapcsolatuk. Mivel már 30 éve dolgozik a Mol-nál, ez egyben azt is jelenti, hogy nincs álláskeresési tapasztalata. Azt pedig, hogy mennyire könnyű vagy nehéz megmaradni a pályán, szerinte a saját példája is jól mutatja. Aki szereti a munkáját és a kihívásokat, annak az ő tapasztalata alapján könnyű.

A családvállalás sem okozott törést a pályáján

Jolánnak egy gyereke van, aki jelenleg Szegeden tanul biomérnöknek. Mint mondja, most már könnyű összeegyeztetnie a munkáját a családdal, hogy felnőtt a lánya. A gyerekvállalás pedig anno egyáltalán nem okozott törést a karrierjében. Akkor hívták vissza dolgozni, amikor a kislánya 14 hónapos volt, mert éppen indult egy nagyobb földgázmező-rekonstrukciós projekt. A vállalat a kicsi gyerek mellett biztosította a rugalmas munkaidőt, ami nagy segítség volt. Emellett édesanyjára is számíthatott.

A fejlődés örök cél

Amikor szakmai jövőjéről kérdezem, azt válaszolja, természetesen szeretne továbbra is a pályán maradni. Élvezi a munkakörét, hogy hagyják kibontakozni az ambícióit. Jó dolognak tartja, hogy lehetősége van olyan területeket is kipróbálni, amelyek egyáltalán nem kapcsolódnak mérnöki végzettségéhez, így például van, hogy a rendezvényszervezésbe is bekapcsolódik.

Reméli, hogy az új energiairányítási rendszer, amit most vezetnek be olyan eredményeket hoz, amelyek a vállalat számára is előnyösek lesznek, nem csak az energiatudatos embereknek. Az energiatudatosság területén úgy érzi, hogy lehet még fejlődni. Az energiahatékonyság kialakításának egyik felelőseként nem csak napi szinten, otthoni környezetben, de a kollégáknál is cél a szemléletváltás elérése a cél. Vagyis a fejlődés.                                     

    

Molnárné Dőry Zsófia    

 Molnárné Dőry Zsófia 2011-ben végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, energetikai mérnökként, majd PhD-képzésen vett részt, doktori munkája beadása áll még előtte. A megújuló energiaforrások fenntartható alkalmazása a fő érdeklődési területe. Részt vesz az Élhető Jövő Park programban. Már az egyetem alatt elkezdett tanítani, majd miután végzett, tanársegédként dolgozott. Szeretné az oktatást és a kutatást párhuzamosan végezni majd.

Családi munkamegosztás

Molnárné Dőry Zsófia egy 2,5 éves kislány és egy féléves kisfiú édesanyja, most éppen otthon van a gyerekekkel, még egy fél évig. Amikor energetikai mérnöknek jelentkezett, már akkor benne volt az elképzelései között a kutatás és a tanítás is, amiben úgy érzi, szerepe van annak, hogy mindkét szülője pedagógus (édesapja a Nyugat-Magyarországi Egyetemen tanít). Gondolt arra is, hogy cégeknél dolgozzon, mérnökirodai tervezésben segédkezzen, vállalt is ilyen típusú gyakornoki munkákat, többek között Németországban, 5 hónapig. De aztán megismerkedett a férjével, aki szintén szakmabeli, a gépészkaron végzett, kalorikus mérnök (ami az energetikai mérnökképzés kvázi elődje volt), s mivel férje „utazós” munkát vállalt (a Siemens gázturbina-üzembehelyező részlegénél dolgozik, járja a világot, egy-egy hónapig is távol van), így Zsófia maradt otthon a gyerekekkel, és orientálódott a nyugodtabb tanári pálya felé.

Molnárné Dőry Zsófia​


Kutatás és tanítás együtt

A fizika és a matek mindig közel állt Zsófiához, szívesen korrepetálta társait, így a reál pálya nyilvánvaló volt nála. Energetikai szakra pedig azért ment, mert a megújuló energiaforrások és azok fenntartható alkalmazása különösen érdekli. És arra gondolt, tenni is lehetne ezért az ügyért, mérnökként! A tanítást és a kutatást párhuzamosan szeretné végezni majd. PhD-projektje is egy kutatható, mérnökileg megvalósítható és oktatható téma: megújuló energiaforrásokat felhasználó rendszerek szabályozása, többek között a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat fóti LovasterápiásKözpont Élhető Jövő Parkjában, amelynek megvalósításában a BME is partner.

A megújulóenergia-parkkal több cél megvalósítását tűzték ki: a műszaki és tudományos célú hasznosítást, a decentralizált energiatermelés tanulmányozását, szakmai oktatások, illetve kísérletek végzését, és végül, de nem utolsó sorban azt is, hogy a Lovasterápiás Központban jelentősen csökkenteni tudják a „hálózatos” energiafüggést. A parkban többek között napelem, napkollektor, hőszivattyú, mikrovízturbina, szélerőmű (melyek 1-40 kW közötti teljesítményűek), valamint akkumulátorpark és elektromos jármű töltőállomások létesültek az ELMŰ támogatásával. Zsófia azt kutatta, hogy a különböző megújuló energiarendszerek felhasználását hogyan lehet összehangolni, vagyis elérni, hogy minél inkább helyben lehessen felhasználni az ott termelt elektromos- és hőenergiát. A mintaprojektről olyan lelkesen beszél, hogy egyértelmű, imádja a hivatását.

Okosabbak és összeszedettebbek

Zsófia szerint nem kérdés, hogy a nőknek is van helyük a mérnöki pályán, és hogy jól el tudnak helyezkedni. Legfeljebb az üzembe helyezéseknél (ahol kemény fizikai munkát is kell végezni) kevésbé jellemző a nők részvétele, de a „fiúsabb lányok” közül páran ott is dolgoznak, utal férje kolléganőire. A tervezés-kutatás-megújuló energiák szakterületén viszont nem érez különbséget. Sőt, azt is megkockáztatja, hogy mivel a lányoknak általában jó az átlaga az energetikai szakon, a tervezés-kutatás pedig olyan terület, ahol „okosnak és összeszedettnek” kell lenni, ez az, amiben nagyon jók tudnak lenni.

Szerinte egyébként a lányok céltudatosan választják ezt a szakot, a fiúk között meg vannak, akik csak azért kötöttek ki ott, mert pl. máshová nem vették fel őket, így náluk jobban szór is a társaság.

Zsófiáék évfolyama volt az első a BSC-MSC-képzésben, és akkor még nagyon alacsony volt a ponthatár, borzasztó nagy a lemorzsolódás. A jelentkezők és felvettek zöme fiú volt (64/60), és végül a hétből egyedüli lányként végzett. Azóta mindez megváltozott, magasabb a ponthatár, kisebb a lemorzsolódás és egyre több a lány.

A külföld nagyon vonzó

Azt mondja, akik végeztek, azok jól el tudtak helyezkedni, 1-1 emberről hallott csak, aki nem maradt a pályán. Mostanában egyre többen választanak külföldi munkát, és vannak, akik kapásból magyar és külföldi kettős PhD-t készítenek, hogy jobban tudjanak kint érvényesülni. Szinte mindenki legalább 1-2 évet szeretne kint tölteni, és vannak, akik vissza sem jönnének – teszi hozzá. Anyagilag mindenképpen vonzóbb a külföld, és karrier szempontjából szintén, de azért akadnak, akik itthoni szolgáltatóknál helyezkednek el, épületenergetikai cégeknél, erőművek üzemeltetésénél, vagy pl. hulladékhasznosítóknál.

Ha már a karrierről beszélünk, megemlíti, hogy az egyetem alatt benne volt a Magyar Energetikai Társaságban, konferenciákat, energiaműhelyeket szerveztek és a Magyar Energetika c. újságnál is segédkeztek. Ez olyan plusztevékenység volt, amiben a lányok jellemzően részt vettek, és a szorgalmas fiúk közül is jó páran. Jó volt arra, hogy pluszkészségekre tegyenek szert, kapcsolatokat építsenek, olyan cégekhez jussanak el, akik később a munkaadóik is lehetnek. Többen is úgy mentek külföldre dolgozni, hogy ez volt az a kiindulópont nekik, ami miatt felfigyeltek rájuk. A kötelező szakmai gyakorlat, a nyári munkák mellett szerinte ez is jó alkalom a karrierépítésre.                         

    

Buzea Klaudia 

Buzea Klaudia 2014-ben végezte el az mesterképzést a Budapesti Műszaki Egyetem energetikai mérnöki szakán, jelenleg doktorandusz hallgató. Posztgraduális képzésben a Budapesti Corvinus Egyetemen az energiagazdálkodási specialista szakon tanult. A szennyező anyagok kibocsátása és a környezetvédelem érdekli leginkább. Még nem döntötte el, hogy tanítani szeretne-e vagy inkább cégnél dolgozna. 

Mérnökcsaládban nőtt fel

Buzea Klaudia pályaválasztáskor két opciót látott. Az egyik az volt, hogy mivel a gimnáziumban kiderült, elég jó a nyelvérzéke, valamilyen nyelvtanár legyen, a másik pedig az hogy, mivel szülei erdőmérnökök (és a rokonságban mindenki mérnök, ahogy mondja), ő is az legyen. Végül a családi ráhatás „győzött”.

Az energetika úgy tetszett meg neki, hogy még anno elment a gépészkarra a nyílt napra. A szakmának az a része ragadta meg, amely a szennyezőanyagok kibocsátásával, a környezetvédelemmel foglalkozik. Kérdésemre, hogy akkor a dízelbotrányt követi-e, igennel válaszolt, bár hozzátette, ideje nagy részét most éppen egy angol nyelvű szakmai cikk megírása köti le, amelyet az EnergyPolicybe szán. Témája a megújuló energiarendszerek támogatása, és az ezzel kapcsolatban elvégzett számítások ismertetése. Klaudia ugyanis időközben kicsit átorientálódott az energetika gazdasági vonulata felé. 

Válaszút előtt

Amikor tervezett életpályájáról kérdezem, kiderül, hogy most éppen dilemmában van. A doktori képzésnek azért indult neki, mert szeretett volna az egyetemen maradni, és ott tanítani. Onnan nyugdíjba menni – tette hozzá félig viccesen. De közben az új képzés, és az ott megismert, a szakmában dolgozó emberek, az ő tapasztalataik nagyon pozitívan hatottak ár, és egyben kicsit el is bizonytalanították, meg akar-e elégedni az első körben kitűzött karriercéllal. Szóval elkezdett azon gondolkodni, hogy az ipari tapasztalat mégiscsak jól jönne. Még nem döntötte el, hogy a doktori munka befejezése után teljes egészében, vagy csak részben maradjon-e az oktatásban. Ha utóbbi mellett dönt, akkor azt azért teszi, mert szívesen dolgozna valamilyen villamosenergia-szolgáltató cégnél.

Buzea Klaudia
 

Karrieristák

A tervezőmunkáról úgy gondolja, az inkább férfias, de ami az ő érdeklődési körébe tartozik, a szennyezőanyagok, a gazdasági oldal, az szerinte nőknek is teljesen vállalható pálya. Azt vette egyébként észre, hogy egyre többen jelentkeznek a lányok energetikai szakra, emiatt az utóbbi években megváltoztak a szakon a nemek közti arányok is: amikor ő kezdett, még 5 fiúra jutott egy lány, most pedig, mint mondja, már lassan fele-fele a társaság. A mostani generáció szerinte már van annyira karrierista, hogy nincs különbség fiúk és lányok között: egyformán szorgalmasak, képzik magukat és igyekeznek minél hamarabb munkába állni.

Ismerősei közül mindenki el tudott helyezkedni a szakmában. Közülük jó páran mentek külföldre is, de akiket ismer, azok pár év tapasztalatszerzés után vissza is jöttek és most Magyarországon dolgoznak. Klaudia sem zárt ki ilyesmit – elsősorban Olaszországba menne szívesen. Egyrészt azért, hogy ott megtanulja a nyelvet, Másrészt mert a kutatási témájával kapcsolatban ott tudna továbbfejlődni, mert a napenergia-fejlesztésnek azt az ágát, amivel foglalkozik, ott tudná közelebbről tanulmányozni. Magyarországon ugyanis nem elég jók az időjárási viszonyok, nincs ahhoz elég napsütés, hogy koncentrátoros naphőerőművek létesüljenek, de Spanyolországban, Olaszországban, Afrikában, Indiában, Kínában igen. Mint megtudom, ezek a rendszerek a szórt fényt nem képesek hasznosítani, csak ha direktbe rájuk süt a nap, cserébe a magasabb hőmérsékletek révén jobb a hatásfokuk, és lehetővé teszik hő formájában az energia eltárolását. Ez azt jelenti, hogy 24 órán keresztül üzemképesek lehetnek, nem csak akkor tudnak energiát adni, amikor süt a nap. Olaszországba mérnök párjával terveznek együtt kimenni. 

Gyertek lányok!

Klaudia már kétszer részt vett az egyetemi Lányok napján, ahol a leendő hallgatóknak beszélt arról, miért lépett mérnöki pályára, és hogy ez miért lehet jó lehetőség nekik is.

Az első év kicsit csalódás volt neki, mert amikor megkérdezték a végzős középiskolásokat, mégis mik szeretnének lenni, ha már a BME-re jöttek érdeklődni, többen is jelentkeztek, hogy fodrász vagy hasonló „nem mérnöki” szakmában képzelik el a jövőjüket. Ami eléggé meglepte. Viszont a második évben tényleg olyanok vettek részt a programon, akik kifejezetten gépészi, villamosmérnöki, építészi ambícióik voltak, és képben voltak, mit fognak tanulni az egyetemen, releváns kérdéseket tettek fel. Ekkor, hogy már nem fodrászlányoknak kellett magyarázni a mérnökségről, látta értelmét a Lányok napjának.

Jól döntött?

Amikor erre rákérdezek, kiderül, hogy voltak benne kétségek, de mostanra úgy érzi, olyan területek felé kezdett el orientálódni, amiben jól érzi magát, ami megfelel neki, az ambícióinak, a képességeinek. Kétségei azért adódtak, mert a tervezéshez kapcsolódó műszaki készségeit (pl. szerelés) hiányosnak érzi. Tapasztalatot szerezni lement a laborba, munkásruhát öltött, beállt szerelni, de valahogy úgy érezte, ez nem az ő világa, nem szeretné minden nap ezt csinálni. (Hozzátette, a fiúk közül is vannak jó páran így ezzel.) Nem mintha nem tartaná magát képesnek arra, hogy megtanulja, de nem érzett kedvet hozzá. Viszont a mérnöki szemléletet is igénylő gazdaságossági kérdések igazán érdeklik.

Úgy gondolja, az energetika mindig középpontban lesz, Magyarországon és a világon is. Energiára mindig szükségük lesz az embereknek, újfajta energiákra is, emiatt mindig fejlődni fog a szakma, lesz munka, kutatási lehetőségek, és kihívások. Ez így együtt mind oka annak, miért érzi úgy, hogy jól választott.

Tamásné Szabó Zsuzsanna