NRGreport
Menü

Jöhet a belvárosi távfűtés Budapesten

Elemzés | Jandó Zoltán | 2015-11-09 05:30

Jelentősen növelné felhasználói számát a Főtáv Zrt.: a fővárosi szolgáltató leszámolna azzal a tévhittel, hogy a távfűtés a panellakások sajátja, és Budapest belvárosában is piacra lépne. A cég hatékonyságának növelése és a távhő versenyképességének javítása érdekében komoly beruházásokat valósíthatnak meg a következő években, részben uniós forrásból.

Csak úgy sorjáztak a milliárdos fejlesztések Orbán Tibor előadásában, amelyben a Főtáv Zrt. műszaki vezérigazgató-helyettese a társaság kilátásait és terveit mutatta be.

A cégvezető – aki egy projektzáró rendezvényen beszélt a társaság stratégiájáról és jövőbeli elképzeléseiről – úgy fogalmazott: a jó távhőhöz olcsó hőforrás, hatékony elosztás és magas kapacitáskihasználtság kell. A prezentációból azonban az is kiderült, hogy ezek elérése a jelenlegi ágazati környezetben komoly kihívások elé állítja a társaságot, igaz a Főtávnak látszólag mindenre van kész terve.

Becsukhatják a boltot, ha...

Projektek

Öt projektet zárt le hivatalosan is a közelmúltban a Főtáv Zrt. A társaság 2009 és 2014 között az Új Széchenyi Terv Környezet és Energia Operatív Programja keretében megvalósított fejlesztésekre összesen több mint 4 milliárd forintot fordított. A beruházások eredményeként a cég 134 hőközpontja, csaknem 6000 méternyi távvezetéke, és számos, a távhőrendszerben meghatározó szerkezete újult meg.

A most lezárult projektek:

  • Új fogyasztók kapcsolása a Főtáv Zrt. távhőrendszereibe

  • Felhasználói hőközpontok (2014) energiahatékony korszerűsítése

  • Távhőtermelő berendezések (2014) és primer távhővezetékek (2014) energiahatékony korszerűsítése

  • Felhasználói hőközpontok (2013) és primer távhővezetékek (2013) energiahatékony korszerűsítése

  • Primer távhővezetékek (2012), felhasználói hőközpontok (2012), hőközponti szivattyúk (2013-14) és távhőtermelő berendezések (2014) energiahatékony korszerűsítése

A budapesti távfűtési szolgáltató számára a legnagyobb problémát a felhasználók folyamatosan csökkenő hőigénye okozza. Jelenleg – részben az elmúlt években megvalósult fűtéskorszerűsítési beruházásoknak köszönhetően – a 2000-es évek elejére jellemzőnél 30 százalékkal, bő 3 petajoullal kisebb hőtermelésre van szükség. Mindez azért jelent gondot, mert ebben a szektorban rendkívül magas az állandó költségek aránya. A vezeték kiépítése és fenntartása, az egyéb infrastruktúra vagy éppen az alkalmazottak fizetése akkor is költséget generál, ha a fogyasztóknak csak kisebb mennyiséget lehet eladni. Így viszont a veszteségek elkerüléséhez az árakat kell emelni. Egészen pontosan az alapdíjat, aminek eredményeként megborul az alap- és a hődíjak aránya, és előbbi jóval nagyobb hányadot fog képezni. Egy ilyen üzleti modell azonban hosszabb távon biztosan fenntarthatatlan, azaz idővel a rendszer összeomlásához vezetne.

Ráadásul a szolgáltatók számára kedvezőtlen folyamat még korántsem ért véget, sőt Budapesten akár fel is gyorsulhat. Jelenleg ugyanis a fővárosi távhős épületeknek mindössze a 30 százaléka van leszigetelve, ami még országos összevetésben is kifejezetten alacsony (Kaposváron és Balatonfüreden ez az arány például a 100 százalékot közelíti). Előrejelzések szerint, ha Budapesten is teljes körűvé válik a szigetelés (amire a szektor szereplőinek várakozásai alapján egyébként belátható időn belül sor kerülhet), a mostani hőigény fele eltűnik.

Mindez azt jelenti, hogy – amint Orbán Tibor fogalmazott - „új piacok nélkül a távhő becsukhatja a boltot”. Valahogyan mindenképpen el kell érni, hogy legalább szinten lehessen tartani a hőtermelést, és mivel a meglévő fogyasztók igénye csökken, erre csak új felhasználók bevonásával lehet mód. A Főtávnak meg is vannak a tervei: a következő években több milliárd forintot szánnak olyan fejlesztésekre, amelyek révén új potenciális vevőket érhetnek el. A társaság részaránya a budapesti hőpiacon most nagyjából 30 százalékos, azaz van még tér növekedni.

Nem panelfűtés

Elsősorban meglévő vezetékek bővítésével, illetve újak létesítésével növelnék a lefedett területet, illetve a kapacitást, mások mellett Zuglóban, Kőbányán és Angyalföldön is. A legérdekesebb kezdeményezésnek azonban egyértelműen a belváros felé nyitás tűnik. A Főtáv jelenleg 23 budapesti kerületből  17-ben szolgáltat, a belső területek nagy részén ugyanakkor nincsenek távfűtéses ingatlanok. Mivel ez lényegében egész Európában egyedülálló jelenség, a jövőben szeretnének rajta változtatni.  Az elképzelések szerint az Erzsébet hídon keresztül a – 2018-tól távhővel fűtött – Városháza irányába építenének ki egy stratégiai vezetéket, amelyen keresztül a jövőben ezeket a belső kerületeket is elláthatják. Erre a projektre egyébként 2016 és 2018 között 1,66 milliárd forintot szánnának.

Persze az önmagában nem elég, hogy több háztartáshoz jut el a Főtáv, és így a lakosság nagyobb arányban tudja majd igénybe venni a távhőszolgáltatást, valahogy rá is kell venni az embereket, hogy a fűtésnek ezt a módját válasszák. Ehhez pedig mindenképpen szükség lesz távfűtés versenyképességének javítására, amire szintén jelentős összegeket fordítana a jövőben a társaság. Elsősorban a költségeket kellene valahogyan csökkenteni. Itt jó iránynak tűnik a kapcsolt energiatermelés (azaz a villamos és hőenergia egyidejű előállítása), ami durván 21 százalékos primer energiamegtakarítást tesz lehetővé, és amivel a Főtáv él is.  A gond csak az, hogy az elmúlt évek jogszabályváltozásai nyomán inkább csökkenő tendenciát mutat a teljes hőtermelésen belül az így előállított energia. Míg a kapcsolt termelés részesedése 2009 környékén közelítette az ideálisnak tartott 75 százalékot, jelenleg ennél 9 százalékponttal alacsonyabb.

Szemétből távhő?

A másik irány a hőforráshoz köthető költségek csökkentése lenne. A fővárosi távfűtés jelenleg szinte teljes egészében gázalapú (a hőtermelés 95 százalékban valamilyen módon földgázégetéssel történik), ami amellett, hogy környezeti szempontból nem feltétlenül előnyös, olcsónak sem nevezhető éppen. Ezen segítene annak az új szennyvíziszap- és hulladékhasznosító erőműnek a létesítése, amit szintén kiemelt projektként kezelnek a Főtávnál. A fejlesztés mellett jellemzően azzal érvelnek az érintettek, hogy a hulladékkezelés területén finoman szólva sem tartozunk az európai élvonalba. Magyarországon pár éve a települési szilárd hulladék kétharmada még lerakókban végezte, miközben az uniós átlag ennek alig több mint fele, néhány nyugati országban pedig az 5 százalékot sem éri el a lerakás aránya. Ezzel szemben a termikus hasznosítás (azaz az égetés) kétszer gyakoribb az EU-ban, mint itthon.

Az arányok változtatására kormányzati szándék is van. Lázár János, Miniszterelnökséget vezető miniszter egy hónapja a Hír TV-ben fogalmazott úgy, hogy a kabinet már rövid távon is fontosnak tartja, hogy a folyamatosan betelő lerakók helyett hulladékégetők is létesüljenek Magyarországon. Sőt, a kormány egy korábbi határozatban el is különített egy ilyen létesítményre 50 milliárd forintot. Ez egyébként a Budapestre tervezett – a jelenlegi hőigény nagyjából nyolcadát biztosító - erőmű költségeit csak akkor fedezné, ha az egy alkalmas barnamezős telephelyen valósulna meg. Zöldmezős beruházás esetén akár 65 milliárd forint is lehet a beruházásigény, igaz kalkulációk szerint a projekt így is 10 éven belül megtérülhet, még támogatás nélkül is.

A hulladékhasznosító és iszapégető erőmű mellett a hőforráshoz köthető költségek lefaragásával kapcsolatos másik fontos fejlesztés a jelenleg még szigetüzemként működő három dél-budapesti (a csepeli, a kelenföldi és a kispesti) hőkörzet összekapcsolása. Itt tulajdonképpen arról van szó, hogy egy durván 13 kilométer hosszú (a Dunát kétszer keresztező) vezetékrendszerrel összekötnék az eddig független területeket, pontosabban a hőforrásokat (erőműveket) és a fogyasztókat. A Főtáv kalkulációi szerint ez akár 10 százalék körüli költségcsökkentést is lehetővé tenne annak köszönhetően, hogy a térségben levő erőművek közül a hatékonyabbak kihasználása fokozódna, a kevésbé hatékonyaké pedig csökkenne.

Más kérdés, hogy a hatékonyság növelésére máshol is szükség lenne, hiszen sokak számára ismert a télen 20 centis hóban vékony sávban – a távhővezetékek mentén – zöldellő fű látványa.  Ennek magyarázata, hogy a Főtáv rendszereiben üzemelő durván 550 kilométernyi távhővezetékpár 60 százaléka még mindig hagyományos, kőzetgyapot hőszigeteléssel ellátott, vasbeton védőcsatornába fektetett, sok esetben 40-50 éves vezetékelemekből épül fel, amelyek hővesztesége akár 11-12 százalék is lehet. Bár ez egyébként nemzetközi összevetésben nem számít magasnak (az európai átlag 12 százalék feletti), a modernebb technológiákkal azért ezen a területen is sokat lehetne spórolni. Bécsben például már az évezred eleje óta 8 százaléka alatti ez az arány. A megoldás a vezetékek cseréje, illetve szigetelése lenne, amire vannak is tervek, sőt a most zárult projektek között is akadt olyan, amely ezt célozta (lásd keretes írásunkat).

Jandó Zoltán