Nincs ok pánikra itthon az újabb orosz-ukrán gázvita miatt. Egyrészt a mostani szituáció nagyon sok elemében eltér a korábbi válságoktól, másrészt az elmúlt években a magyarországi helyzet is sokat javult. Azon túl, hogy legrosszabb esetben is másfél havi tartalékot halmoztak fel a hazai tárolókban, most már jóval több irányból tudunk vásárolni is, mint mondjuk a legutóbbi, 2009-es krízis idején. Persze ettől még a korábbi tapasztalatok óvatosságra inthetnek. 

Egyvalami biztos: ha gázról van szó, tud időzíteni az orosz-ukrán kettős. A legutóbbi két alkalommal, 2006-ban és 2009-ben január 1-jén zárta el a csapokat a Gazprom, most pedig a tél beköszöntével, lényegében a második már valóban hidegebb napon álltak le az Ukrajnába irányuló szállítások. Az év eleji időpontra könnyű magyarázatot találni, az ilyen jellegű szerződéseknél ugyanis jellemzően negyedéves alapon számolnak el egymással a felek, azaz vita esetén logikusan a fordulónapot követően kerülhet sor a drasztikusabb lépésekre is. A mostani november végi időzítés ebből a szempontból első ránézésre meglepő lehet, de véletlenül sem ez az egyetlen különbség a mostani helyzet és a korábbi gázválságok között.

Új felállás

Az elmúlt években a kríziseket látszólag mindig elszámolási vita okozta, valójában azonban a háttérben politikai okok húzódtak meg. Moszkva ugyanis sokáig a gázkártyát használta Ukrajna sakkban tartására. Az oroszok például a 2004-es narancsos forradalom után is azzal honorálták Ukrajna távolodását, hogy elkezdték emelni az addig rendkívül olcsón adott gáz árát, és tulajdonképpen ez vezetett 2006 elejére az első ilyen jellegű válság kirobbanásához. A sztori ezt követően már mindig azonos forgatókönyv szerint zajlott: a Gazprom annyival kevesebb gázt táplált a csövekbe, amennyi az ukránok része lett volna, ők azonban ennek ellenére minden esetben kivették a saját hányadukat, így a többi európai országba nem jutott elég energiahordozó.

Bár az elszámolási vita és a politikai ellentét jelenleg is megvan, most sok szempontból ellentétes előjelű a történet, mint hét, illetve tíz ével ezelőtt. Ezúttal ugyanis nagyon úgy fest, hogy az oroszok nem azért zárták el a gázt, mert nyomást akarnak gyakorolni Kijevre, hanem mert az ukránok közölték: nem szeretnének többet a Gazpromtól vásárolni. A szándék ráadásul rendkívül komolynak tűnik, hiszen Arszenij Jacenyuk ukrán miniszterelnök szerda délután közölte: a kabinet úgy határozott, megtiltja a Naftogaz állami vállalatnak, hogy a jövőben földgázt vásároljon Oroszországtól. Kicsit úgy fest tehát, hogy fordult a kocka: míg eddig az oroszok politikai fegyvere volt a gáz, most az ukránok próbálnak borsot törni Moszkva orra alá azzal, hogy tiltólistára teszik korábbi lényegében kizárólagos szállítójukat.
Kérdés persze, hogy mindez mennyire lehet működőképes. Az elmúlt években ugyanis a Gazprom nem véletlenül bizonyult hatásos fegyvernek, hiszen Ukrajna teljesen az oroszokra volt utalva. Különösen úgy, hogy Putyinék a számukra kedvező politikai fordulatokat hajlamos volt alacsonyabb árral jutalmazni. Most azonban, hogy már így is úgy is piaci árat kell fizetnie az ukránoknak, bizonyos szempontból sokkal kevésbé vannak kiszolgáltatva keleti szomszédjuknak, sőt sok esetben nyugatról már jóval olcsóbban tudnak földgázt venni, mint korábbi partnerüktől. Ráadásul az európai beszerzésekhez komoly támogatást is kaptak: az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) még október végén ajánlott fel egy 300 millió dolláros hitelkeretet a Naftogaznak ilyen célra, kikötve, hogy ebből a pénzből orosz gázt nem vásárolhatnak.

Szintén fontos megjegyezni, hogy az ukránok valószínűleg tudatosan készültek erre a fordulatra, az elmúlt hónapokban ugyanis rendesen bevásároltak. Bár tárolóik telítettsége alig több mint 50 százalékos, így is majd 2 milliárd köbméterrel több gázuk van, mint tavaly ilyenkor, pedig a kockázatok miatt akkor is gőzerővel készültek egy hasonló konfliktusra. Arról nem is beszélve, hogy a fogyasztás elmúlt években tapasztalt csökkenése miatt ez a tartalék is nagyon jelentősnek mondható, hiszen durván a teljes éves felhasználás felére, egyes források szerint az importigénynek pedig 80-90 százalékára rúg.

Csak semmi pánik

Az ukránok tehát jó eséllyel nem fognak megfagyni télen, ami nyilván örömteli, de itthon valószínűleg sokkal fontosabb kérdés, hogy mi lesz a hazai gázellátással.

A korábbi válságok során ugyanis Magyarország sem jött jól ki Kijev és Moszkva vitájából. 2006-ban napokig kisebb nyomást tapasztaltak a szakemberek mind a keletről érkező Testvériség, mind a nyugati HAG vezetéken, 2009-ben pedig lényegében két hétre leálltak a szállítások.

Utóbbi miatt szűk hét éve számos magyarországi gyárban szüneteltetni, vagy csökkenteni kellett a termelést, aminek már nemzetgazdasági szinten is érezhető hatásai voltak.

A jó hír az, hogy a mostani helyzet magyar szempontból is merőben eltér a korábbiaktól. Egyrészt miután most az ukránok bontották a kapcsolatot, jó esély mutatkozik rá, hogy az előző két válságtól eltérően nem fogják megcsapolni az Európának szánt mennyiséget, így az rendben megérkezhet a magyar határra. Ha azonban még sem így lesz, hazánk akkor is sokkal több forrásból tud földgázt beszerezni, mint 10, 7 vagy akár 3-4 évvel ezelőtt. 2011 óta Horvátország, idén július elejétől pedig Szlovákia irányából is képesek vagyunk már gázt fogadni, köszönhetően annak, hogy kiépültek az ehhez szükséges vezetékek.
Persze más kérdés, hogy ha az orosz szállítások akadozása egész Európában problémát okoz, akkor – mivel az említett irányokból is orosz gázt kapnánk – feltehetőleg így se jutunk hozzá ahhoz a mennyiséghez, amire ilyenkor szükségünk lehet. Egy ilyen forgatókönyv esetén sincs azonban ok egyből pánikra, az első gázkrízis óta ugyanis nemcsak a beszerzési útvonalak diverzifikálása történt meg, de jelentős tárolókapacitás is kiépült Magyarországon.

Bár ahogy erről korábban az NRGreport is írt már, az állami tulajdonban lévő tárolócégek az idén valamiért nem vitték túlzásba a felhalmozást, összességében így sem állunk annyira rosszul. Október 25-én a tavalyinál ugyan bő 1,5 milliárd köbméterrel, azaz durván harmadával kevesebb tartalékunk volt, nemzetközi összevetésben azonban a mostani 2,95 milliárd köbméter is kifejezetten soknak számít. Ennél mindössze hat uniós ország rendelkezik nagyobb készlettel, többségük azonban többet is fogyaszt, mint hazánk. Ha a felhalmozott mennyiség felhasználáshoz viszonyított arányát nézzük még jobb a helyzet: jelenleg az éves igény durván harmada áll rendelkezésre, ennél pedig csak Szlovákiában, Csehországban, Ausztriában és Lettországban spájzoltak be jobban.

Első ránézésre tehát durván egy harmadévre elegendő gáz van a hazai tárolókban, az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a kép így azért egy kicsit csalóka. A fogyasztás jelentős része ugyanis természetesen télen jelentkezik. Tapasztalatok szerint egy Celsius fok hőmérsékletváltozás napi 1,5-2 millió köbméterrel növeli vagy csökkenti a földgázfelhasználást, aminek eredményeként a leghidegebb téli napokon a fogyasztás a 70 millió köbmétert is meghaladja. Így pedig a 4 hónapos készlet hirtelen hathetesre csökken, ami annyira már nem megnyugtató. Ebből a szempontból egyébként a döntéshozókat is inkább az óvatosság jellemezte a korábbi években: összehasonlításképpen a legutóbbi, 2009-es gázválság idején úgy rendeltek el a legnagyobb ipari felhasználóknál korlátozást, hogy az akkori 50-60 millió köbméteres napi fogyasztás mellett a 3,5 milliárdos tartalék önmagában is két hónapra elég lett volna.

Törököt fogtak

A lehetséges következményeken túl van még egy fontos vonatkozása az elmúlt napok eseményeinek. Jelesül, hogy az újabb orosz-ukrán gázvita ismételten felértékelheti az olyan alternatív szállítási útvonalakat, amelyeken ugyan orosz gáz érkezne a térségbe, de nem Ukrajnán keresztül. Bár ezeket sokan kritizálják, mondván nem csökkenti a régiós országok orosz gázfüggőségét, az kétségtelen, hogy az ukrajnai tranzitból eredő kockázat ezzel kiszűrhető lenne. A probléma csak az, hogy – némi képzavarral élve – jelenleg egyetlen ilyen projekt van a csőben, az úgynevezett Török Áramlat, amely a Fekete-tenger alatt Nyugat-Törökországot érintve szállítana gázt egészen a görög határig.
Moszkva és Ankara kapcsolata azonban az elmúlt napokban nem alakult túl kedvezően, miután a törökök hétfőn lelőttek egy szír területeket bombázó, de a légterükbe is betévedő orosz gépet. Bár Vlagyimir Putyin leszögezte, hogy katonai ellencsapástól nem kell tartani, ugyanakkor azt is mondta: az incidens nem marad következmények nélkül. Az egy dolog, hogy sokak által korábban is Gazprom-blöffnek tartott Török Áramlat megépülése még távolabb került a realitásoktól, a konfliktust látva azonban sokakban az is felmerülhet: mennyivel lenne megbízhatóbb tranzitország Moszkva legutóbb kiszemelt partnere, mint mondjuk Ukrajna.