NRGreport
Menü

Klímacsúcs: így állnak most a tágyalások

Elemzés | NRGreport | 2015-12-11 19:16

Közeledik a klímacsúcs vége. Ha a párizsi klímacsúcson sem születik komoly eredmény, megnő az esélye, hogy a világ hamarosan az atomháború következményeivel összevethető veszélyekkel nézhet szembe. A legfrissebb hírek szerint szombat reggel kilencre készülhet el a végleges szöveg, s valamikor napközben fogadhatják el.

A klímaváltozás problémájának nagyságát már az a tény is jól mutatja, hogy a világ csúcsvezetői ülnek egy asztalhoz a megoldás érdekében. Beszédes az a több mint 70 Nobel-díjas tudós aláírását viselő üzenet is a klímacsúcs részvevőinek, amely az éghajlatváltozás veszélyét az atomfegyverek okozta fenyegetettséghez hasonlítja.

Vasárnap mindenki hazamegy

Az éghajlattal változik a gazdaság is

A klímaváltozás következményeit már nem kerülhetjük el, de mértékét csökkenthetjük, és felkészülhetünk a negatív hatásokra. Életünk minden szintjén komoly változásokra van szükség, de főleg a gazdaság szorul gyökeres átalakításra. Erről beszélgettünk korábban Ürge-Vorsatz Diánával, az Nobel-békedíjas IPCC egyik alelnökével, a CEU professzorával. Az interjú első részét a gazdasági hatásokról ide kattintva olvashatja, a második rész itt az éghajlatváltozás egyéb globális hatásairól szól.

Nemzetközi szakemberek munkája nyomán már nyáron megszületett a jelenleg formálódó megállapodás tervezete. Több száz oldalas, kőkemény nemzetközi szövegről van szó, ahol minden szónak komoly következményei vannak, mondhatjuk úgy, ez a párizsi alku tárgya. Pontosabban ez alapján már a COP21-et is több háttéralku, egyeztetés előzte meg, míg végül december elsején összeült a konferencia.

Az első héten az úgynevezett kormányközi munkacsoportok ismertették álláspontjukat. Témánként alakítottak munkacsoportokat, összesen többtucatnyit, olyan részterületeken próbáltak közös nevezőre jutni, mint például az alkalmazkodás mikéntje, a kötelező kibocsátáscsökkentés vagy a segítségnyújtás. Érdekeik mentén a világ államai ezeken a tárgyalásokon (is) országcsoportokba, "frakciókba" tömörültek a tárgyalások során.

Itt még érdemi döntésre nem lehetett számítani, ez már a kompromisszumkötésre is felhatalmazott államtitkári, miniszteri szintre emelt "high level"-tanácskozások feladata. Hétfőn lépett a konferencia erre a szintre, innentől a kormányközi munkacsoportok által összeállított szövegvariációkat igyekeznek kikristályosítani, végleges formába önteni.

Több csoportban, több helyszínen és több témában, sokszor éjszakába nyúlóan, egymást követő találkozók során. Ezekben a percekben is folynak a háttéralkuk, a politikusi "ha te nem, akkor én sem" csatározások. Itt is országcsoportok képviseltetik magukat, a - gyakorlatban 134 országot tömörítő - G77-be tartozó fejlődő országoknak például hagyományosan Kína a szószólója, Magyarország nevében pedig természetesen az EU megbízottja tárgyal.

Ez most még csak fantázia.  Kép: Judith Flacke/123rf.com
 

Csütörtök estig kell a megállapodás végső változatát elkészíteniük, mert hivatalosan pénteken zárul a konferencia, amikor is államfők és miniszterelnökök közös fotózkodás után bejelentik az eredményt.

Legalábbis ez volt az eredeti terv. A módosított elképzelések szerint szombat reggel 9-ig készül el a végleges szöveg, s valamikor napközben fogadják el - olvasható a The Guardian-en.

Ha szombatig sem lesz megállapodás, a világ vezetői majd nagyszabású, de semmitmondó beszédeket mondanak, hogy valamit tenni kell. Ez történt a koppenhágai klímacsúcs után 2009-ben. Ám a munka ettől még folyhat tovább, de legfeljebb szombat estig, mert vasárnap biztosan mindenki hazamegy.

Kanada mindent felboríthat

Ez utóbbit azért emeltük ki ennyire, mert jelenleg az látszik, hogy épp a legfontosabb kérdésekben nincs kompromisszum. Még abban is távoli az egyetértés, hogy 2, vagy 1,5 fokban szabják meg felmelegedés maximumát 2100-ig. Utóbbi főként a már most is végveszélyben lévő kis szigetállamok követelése, de már-már megegyezés látszott a két fokban. Épp ezért sokkoló Kanada bejelentése, miszerint a 1,5 fok mellett kötelezi el magát.

Mindeddig az észak-amerikai állam volt a klímaegyezmények, vállalások egyik legfőbb kerékkötője. Jelzésértékű, egyben precedensteremtő, hogy most hirtelen ilyen váratlan fordulatot vett: ha többen mellé állnak, főleg a "nagyok közül", borul minden, újra fellobban a vita a legalapvetőbb célról. Márpedig a jövőnk szempontjából sokkal jobb lenne egy megállapodás a kétfokos plafonról, mint hogy a 1,5 fokon elvérezzen az egész.

Egyetlen számra van szükség

A másik fontos pont, ahol semmiféle konkrétum nincs még, a kibocsátáscsökkentési célok számszerűsítése - persze ez mindaddig lehetetlen, amíg a másfél vagy két fok vitájának végére pont nem kerül. Csakhogy a helyzet még rosszabb. Tudományos alapon ugyanis 2100-ig a két fokhoz 90 százalékkal kellene csökkenteni a kibocsátást.

Ehhez pedig első körben 2030-ig kellene konkretizálni a vállalásokat, mert minél később kezdjük, logikusan annál meredekebb lesz az út. Ha az országok mostani, önként tett ígéreteit összeadjuk, nemhogy a kétfokos plafon tarthatatlan, de 3,7-4,6 fokos globális hőmérsékletemelkedéssel néznénk szembe. Tragédia lenne. Az eddigi önkéntes vállalásokat is szükséges emelni, ám előbb a világszintű kibocsátáscsökkentést kellene konkretizálni egyetlen szám formájában.

Arról pedig még csak szó sem esett, miként kezeljék a jövőben, ha valamely ország nem tenne eleget vállalt kötelezettségeinek.

Pénz, pénz és pénz

A siker egy másik fontos kerékkötője - ha nem a legnagyobb - a pénz kérdése. Összetett probléma, nevezzük "történelmi méltányosságnak", "kompenzációnak". Tény, hogy a klímaváltozás hatásai a "gyenge", fejlődő országokat sújtják a legjobban már most is. Az is tény, hogy az éghajlatváltozásért a fejlett országok ipari tevékenysége a felelős, és a környezetszennyezés árán váltak gazdaggá.

A fejlődők követelései ezért nagyon leegyszerűsítve a következők. Kisebb kibocsátáscsökkentést kelljen vállalniuk, hisz gyarapodásukhoz ma még elengedhetetlen a fosszilis energiahordozók felhasználása. A fejlett államok nyújtsanak anyagi és technikai segítséget a kibocsátáscsökkentéshez, valamint a klímaváltozás hatásaira való alkalmazkodáshoz. A "gazdagok" kompenzálják az éghajlatváltozás miatt már most elszenvedett károkat.

A fejlett országok jogosnak ismerik el mindezen igényeket, de egyelőre csak elméletben. Mert a zsebébe senki nem nyúl szívesen... Ezekben a tényleg sarkalatos kérdésekben így hát még semmiféle gyakorlati megoldás nem látszik. Ha viszont két-három napon belül sem születik kompromisszum, az a párizsi konferencia sikerét kérdőjelezheti meg.

Mindent összevetve azonban mégsincs okunk borúlátónak lenni. A világ döntéshozói ma már komolyan veszik, hogy bizonyos intézkedéseket nem lehet tovább halogatni. A problémát a társadalom és az egyén is érzi, érti, egyre többen saját bőrükön tapasztalják. A megoldás is a kezünkben van, Párizsból egyvalamire van szükségünk: elhatározásra.

(Benkő Dániel, a WWF Magyarország klímavédelmi szakértője volt segítségünkre abban, hogy megértsük a "klímacsúcs" működését.)

NRGreport