NRGreport
Menü

Orbán Tibor: több ezer kéményt válthatnánk ki a belvárosban

Interjú | Végh Zsófia | 2016-03-07 05:50

A megújulók részarányának növelésére, a piac bővítésére és a társadalmi elfogadottság növelésére van szükség -  mondta az NRGreportnak Orbán Tibor, Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetségének elnöke, a Főtáv műszaki vezérigazgató-helyettese a távhő jövőjéről, aki szerint a budapesti hőpiacon a belvárosi kerületek fokozatos távhőre kapcsolása jelent hatalmas potenciált. A szakember beszélt arról is, hogy kormányhatározatban szerepel egy második budapesti hulladékhasznosító építésének a terve, amelynek a társadalmi vitájára is időt kell szánni, informálni kell az embereket, hogy megértsék, az új létesítmény üzembe lépésével az összkibocsátás és energiafelhasználás csökken. ​

Az országgyűlés 2011-ben kérte fel a kormányt, hogy dolgozzon ki cselekvési tervet a távhőszolgáltatás megreformálására. Tavaly kormányhatározat is megjelent, amely a cselekvési terv elfogadása mellett egy akcióterv kidolgozását írta elő ez év januárjáig. Egyikre sem került sor. Miért nem?

A késedelem pontos okát nem ismerem. Bizonyára hátráltatta az elfogadást, hogy az előző hétéves uniós időszak forrásai már kimerültek, az újak pedig még nem érhetőek el.  Az energiaszektor átalakítását, jövőjét célzó elképzelések is jelentősen változtak. Az elmúlt négy évben a Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetsége (MaTáSzSz) folyamatosan egyeztethetett a felelős szakminisztériummal, így a szakmai szempontok jó eséllyel megjelennek abban a tervezetben, amit a közigazgatási államtitkárral történt egyeztetés után társadalmi vitára bocsátanak, s ami annak az akciótervnek az alapja lehet, melynek szintén el kellett volna már készülnie.

Cselekvési terv híján volt jelentős előrelépés az elmúlt négy évben?

A Cselekvési Terv csak papírra vetné azt, amire egyébként is szükség van a távhőben: az energiahatékonyság javítása, a megújulók részarányának növelése, a piac bővítése –  ami talán a legfontosabb – és a társadalmi elfogadottság támogatása.  Mivel a távhő az előző uniós ciklus forrásainak jó felvevője volt – viszonylag kevés projekttel, jelentős primer energia-és üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítást ért el – az aktuális projektek kezelése, megvalósítása könnyebb. Az előző időszak végén a szektor 10,4 milliárd forintnyi retrospektív támogatást kapott, a teljes időszak alatt ezzel együtt a távhőszektor által elnyert összes támogatás 16,9 milliárd forint volt.

Mennyire hatékony a hazai távhőrendszer? Milyen módon javítanak rajta?

Orbán Tibor

A MaTáSzSz elnöke, az ETE tagja és a MMK szakértője, a FŐTÁV műszaki vezérigazgató-helyettese.

A BME-n 1982-ben gépészmérnöki, 1986-ban energetikai szakmérnöki diplomát szerzett. 1982-2000-ig az EGI-ben műszaki fejlesztő, tudományos munkatárs, főmunkatárs.

2000-től a FŐTÁV-nál főmunkatárs, 2005-től osztályvezető, 2008-2010. között energiagazdálkodási igazgató. 2010-ben kapott bizalmat vezérigazgató-helyettesként az alaptevékenység és a teljes műszaki terület szakmai irányítására a FŐTÁV-nál.

Rendszeresen ad elő szakmai konferenciákon, szaklapokban publikál. Társszerzőként jegyzi a ‘Településenergetika-távhőellátás, távhűtés’ c. szakkönyvet. Tevékenységét több szakmai díjjal, kitüntetéssel is elismerték.

Számos intézkedés zajlik. A távvezetékek korszerűsítése, ami a hatékonyságnövelés egyik fontos területe, nagyon költséges beruházás. A hazai vezetékek kevesebb, mint fele korszerű,  Budapesten a rendszer 40%-a, vidéki rendszerekben körülbelül a harmada. Az átlagos hőveszteség 12-15%, ami az európai átlag körül van. A korszerűsített vezetékek arányának növekedésével a hőveszteség aránya csökken, de ez a meglévő vezetékrendszer piacbővítés révén bekövetkező kihasználás növelésével is elérhető lenne. Pusztán a hőveszteség csökkentése érdekében nem érdemes az egész rendszert kicserélni, mivel hosszú a megtérülési ideje. A teljes magyarországi rendszer korszerűsítésére legalább 150-200 milliárd forintot kellene költeni, s több évtized alatt térülne meg, ezért csak megfelelő ütemben és támogatás mellett fokozatosan lehet végrehajtani. Az elvárt egy épület-egy hőközpont modell sem általános a hazai távhőben. Budapesten előrébb tartunk, majdnem befejeződött az átalakítás, vidéken változó. Ez is sok pénzt igényel.

Mennyi támogatás áll majd rendelkezésre a fenti feladatok végrehajtására?

A kormány 43 milliárd forintot különített el a szektor számára, de nem kizárólag a fenti feladatokra, bár ez a két legjellemzőbb projekt-típus, melyekkel távhőcégek pályáznak. A korábbi támogatási ciklusban a pályázatokkal elnyert vissza nem térítendő források a beruházási költségek 50%-át finanszírozták. 

Hol tart a megújuló energiaforrások bevonása a távhőszolgáltatásba?

Ha uniós vállalásainkat teljesíteni szeretnénk, a távhőt mindenképpen zöldíteni kell. A távhő lényege az egyedi hőtermelésnél hatékonyabb, s lehetőség szerint zöldebb ellátás biztosítása lokális kibocsátás nélkül. Ma a földgáz aránya 80% felett van a hazai távhőben, és durván 10%-ot adnak a megújulók. Az energiaellátás biztosításához, a függőség csökkentéséhez mindenképpen hazai energiahordozókra érdemes támaszkodni. Itthon biomassza, geotermikus energia és kommunális hulladék áll rendelkezésre. Egyéb megújulók, például napenergia a távhőszolgáltatásban legalábbis egyelőre nem jelent komoly potenciált.

Meddig érdemes a megújulók arányát növelni, hogy hatékonyabb legyen az ellátás, és a beruházás is megtérüljön?

A megújuló technológiák beruházási költsége magasabb. Drágább berendezést rendszerint nagyobb kihasználásra, alapterhelésre építünk. A teljesítményigény felét lehet érdemes megújulókkal tervezni, ez az éves hőigény akár 80%-át is képes fedezni.  A csúcsigényeket – a kis kihasználás miatt – mindig olcsón létesíthető berendezésekkel és akár drágább tüzelőanyaggal kell ellátni.Az egyes megújulók aránya a helyi adottságoktól függ: a biomassza hasznosításánál fontos a rövid távolságból történő beszállíthatóság, a hulladékégetéssel történő energetikai hasznosítását csak nagyvárosban tartom racionálisnak. A kiadott távhő ma országosan 30-35PJ egy évben, ebből körülbelül 1 PJ geotermikus energia-, 2-2,5 PJ biomassza- és 0,5 PJ települési szilárd hulladék hasznosításából származik.  Figyelembe véve, hogy Miskolcon, Győrben és még 8-10 településen van már geotermikus energia, körülbelül 200 MW teljesítményt és hozzá kapcsolódó 4 PJ éves termelést lehetne a rendszerbe telepíteni.  Biomassza esetében 400 MW termelő kapacitás, illetve 5-6 PJ/év távhőtermelés növekedés lehet reális. A biomasszahasznosító berendezések létesítése fajlagosan olcsóbb, mint a geotermikus kapacitásoké, ezért előbbiek némileg kisebb kihasználással is gazdaságosak lehetnek. Az egyik megújuló technológia másikkal történő kiváltását nem tartom célszerűnek, mivel nincs többlet megújuló- és többlet üvegházhatású gáz megtakarító hatása. Ezért sem érdemes nagy mennyiségben a zöld vagy zöldülő távhőrendszerekbe napkollektorokat is telepíteni.

Kormányhatározatban szerepel egy második budapesti hulladékhasznosító építésének a terve, melyre 50 milliárd forintot különítenének el. A mű 20-25 MW villamos teljesítmény mellett 50-70 MW hőteljesítményt adhatna ki, ám csak megfelelő méretű piacon éri meg beruházni rá. Budapest mellett legfeljebb Debrecenben látok erre lehetőséget.

A kommunális hulladékégetőkkel szemben komoly társadalmi és környezetvédelmi fenntartások vannak.

A kételyek zöme szakmai szempontból alaptalan. Több mint 450 hulladékhasznosító működik Európában, főként Nyugat-Európában. Zürichben a belvárosban van egy, népszavazáson a lakosság 75%-a szavazta meg a bővítését. Bécsben négy hasznosító üzemel, ezek a budapestihez képest kétszeres hőforgalmú bécsi távhőrendszerbe évente 5 PJ-t meghaladó hőmennyiséget táplálnak be. Szemlélet kérdése. Egy egyszerű hulladéklerakóból metángáz szabadul fel, ha lefedik, akkor is keletkezik szén-dioxid.  Az égetés környezetvédelmileg szabályozott, szigorú kibocsátási határértékek vonatkoznak rá. Igen olcsó energia termelhető vele, jó példa erre a bécsi négy égető.

Budapesten jóval szennyezettebb a levegő, mint a fent említett városokban.  Ha szavazásra kerülne a sor, feltehetően a legtöbben nemet mondanának egy újabb légszennyező forrásra.

Az égető azonban kiválthatna több ezer kéményt a belvárosban. Az ötödik, hatodik és hetedik kerületben található a legtöbb kémény. A közlekedés révén van egy alapterhelés, de ez független a hőmérsékletváltozástól.  A fűtési időszak kezdetével romlik a levegő minősége. A hőforrást a belvárostól távolabb elhelyezve összességében is kevesebb lenne a kibocsátás, mint a sok egyedi kéményé együttesen, nem beszélve a helyi légszennyezés elmaradásáról.

Menyi időn belül valósulhatna meg mindez? Meglehetősen sok feltétel függvénye, hogy mindez létrejöjjön.

A főváros most vizsgálja a lehetséges helyszíneket, melyeket uniós szakértőknek kell jóváhagynia. Ez után kezdődhet az engedélyeztetési eljárás. Öt-hat éven belül megvalósítható lenne a szükséges társadalmi vitával együtt.  Fontos, hogy jól informálják az embereket, hogy megértsék, az új létesítmény üzembe lépésével az összkibocsátás és energiafelhasználás csökken.

A piacbővítéssel kiket céloznak meg?

Ma körülbelül 650 ezer lakossági és 10 ezer feletti nem lakossági fogyasztó használ távhőt. A kiadott távhő, ami 30-35 PJ évente, a kilencvenes években még elérte a 80-85 PJ-t.  A piac az ipari felhasználás leépülése, a mérés szerinti elszámolás bevezetése, az energiahatékonysági felújítások (hőszigetelés, nyílászáró csere, stb.) és a fogyasztói tudatosság erősödése miatt jelentősen zsugorodott. A rendszerek jóval nagyobb igényeket ki tudnának szolgálni, ráadásul a fenntartásukhoz szükséges állandó költség megmaradt, így az ezen költség finanszírozására szolgáló alapdíjat a fogyasztói kör bővítésével lehet és kell szinten tartani, vagy csökkenteni.

A piac ma a nem lakossági felhasználói körben tud elsősorban bővülni – ez összefügg a távhő megítélésével. Ebben a körben piaci alapon is tud a távhő versenyképes ajánlatot tenni leginkább irodaházaknak, Budapesten pl. a Főtáv nyerte meg a Várkertbazár fűtésére kiírt pályázatot, a Ludovikát, Kaposvárott kórházat csatlakoztattak távhőre. A lakossági piacon nehéz új fogyasztókat szerezni. Azok, akik használják, jobb véleménnyel vannak róla. A nem távhővel fűtők körében rosszabb a megítélése: úgy vélik drága, nem szabályozható.

A felvilágosító kampányok mellett ezért az épület tanúsítványokhoz hasonlóan egy önkéntes címke bevezetését tervezzük, mely megmutatná, hogy a versenytárshoz képest a távhőmennyire energiahatékony, mekkora a károsanyag-kibocsátás és a megújulók aránya egy távhőrendszerben.

Mekkora piacbővüléssel számolnak?

A budapesti hőpiacon 30% a távhő aránya, itt bőven lenne tér növekedésre. A lakossági, az intézményi és az üzleti szektorban az említett belvárosi kerületek fokozatos távhőre kapcsolása jelent hatalmas potenciált. Kihívást jelentenek a  nem lakossági piacon a vizes világbajnokság (a Főtáv látja el) vagy az Olimpia rendezéséhez kapcsolódó, az olimpiai játékok lebonyolítása után tovább hasznosuló olyan beruházások, melyek távhővel elláthatóak. De nem csak a fővárosban vannak lehetőségek. Miskolcon a geotermikus kapacitás megléte miatt, amely a nyári időszakban jelentős tartalékkal rendelkezik, szinte mindenkit érdemes lenne a távhőrendszerbe bekapcsolni, akit ésszerű távvezeték fektetési költséggel el lehet érni.

A felsorolt fejlesztések költsége jóval meghaladja a szektor részére elkülönített 43 milliárd forintos támogatást.

A fent említett geotermikus, biomassza és kommunális hulladék beruházások költsége legalább 150-160 milliárd forint lenne. Ha ebből levonjuk a kommunális hulladék égetőre szánt 50 milliárdot, még akkor is jelentős összeg. A távhő szakma azért lobbizik, hogy minél több támogatást allokáljanak a szektor számára. Forrás van, ezért, ha sok jó projektet tudunk felmutatni, és elfogy a 43 milliárd forint, nincs akadálya annak, hogy többet juttassanak a szektornak.

Végh Zsófia