Az év végén negyven dolláros WTI olajárral számol csak Pletser Tamás, Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázipari elemzője – kivéve, ha valami váratlan esemény újra felhajtja az olaj árát, például ha kitör Venezuelában a polgárháború. Az elemző arról is beszélt: a legvalószínűbb, hogy 15 éven belül a megújuló technológiák megtörik az olajkereslet növekedését, s egy olyan korszak jöhet, amelyet már nem az jellemez, hogy az olaj ára hosszabb távon, reálértéken növekszik.
Milyen események befolyásolták a közelmúltban az olaj árát?
A kereslet többé-kevésbé a vártnak megfelelően vagy jobban alakul. Tavaly napi 1,8 millió hordóval nőtt, idén 1,2 millió hordó/nap növekedést becsülnek. Ez várhatóan teljesülni fog, az Egyesült Államokból masszív keresleti adatok érkeznek. A fejlődő piacok közül Indiából is erős kereslettel számolnak. Kína keresleti igénye sem tűnik olyan rossznak, amennyire a gazdaság lassulásából következtetnénk, elképzelhető, hogy nagyobb mértékben növelik készleteiket.
A kínálati oldalon több izgalmas folyamat zajlik. Az egyetlen negatívum, hogy Irántól nagyobb felfutást várt a piac, bár a legutóbbi áprilisi adat már nagyobb iráni termelésnövekedést mutatott. Az amerikai nem konvencionális termelés, az ország termelése 9,7 millió hordóról 9 millió hordó alá esett. Ha így halad a dolog, a harmadik negyedévben közel kerülünk az egyensúlyhoz – egy néhány százezer hordónyi többlet marad. Ez az év végére ismét nőni fog – szezonális okok miatt ugyanis a negyedik negyedév gyengébb. Várhatóan 2017 közepére áll be az igazi kínálati-keresleti egyensúly.
Összehasonlításként az idei első negyedévben 1,3 millió hordós többletkínálatról számoltak be.
Mi befolyásolja meg a készletek alakulását?
A kínálat nagymértékben függ az OPEC országok politikájától. Szaúd-Arábia, Irak es Irán az a három ország, ahol van lehetőség a termelés felfuttatására, a többi ország maximumon termel. A polgárháború miatt Líbia kitermelése csökkent. A helyzet az egyik politikai párt irányába látszik eldőlni, ezért itt is felfutás várható. Az ország ma 400 ezer hordót termel, kapacitásai azonban egymillió hordó feletti kitermelést tesznek lehetővé.
Amikor egy lehetséges kereslet-kínálati egyensúly kialakulásáról beszélnek, számoltak azzal, hogy ezek az országok felpörgetik kitermelésüket?
Irak es Irán kapacitásnövekedése igen, Szaúd-Arábia esetében inkább szinten tartást vár a piac, bár nyáron a belső kereslet növekedni szokott. Az ország évente 3 millió hordó olajat fogyaszt. Nyáron megugrik a fogyasztás, mert a légkondicionálókhoz használt elektromos áramot olaj égetésével állítják elő. Líbiánál sem várunk emelkedést.
A kitermelés visszafogásáról szóló tárgyalások sikertelenek voltak – nem léptek előre – patthelyzet alakult ki. Ki lehet a kulcsszereplő, aki előrébb/kilendítheti ebből a helyzetből a termelő országokat?
A közelmúltban az olaj ára erőteljes spekuláció hatására felfutott. Látva, hogy az amerikai kitermelés csökken, hogy közelebb a piaci egyensúly, a fedezeti alapok "ráugrottak" az olajra. Azt várom, hogy a WTI megközelíti az ötven dollárt, az év végén negyven dollárral számolok. Ez bármikor változhat, ha például Venezuelában kitör egy polgárháború.
Mégis ki lehet az, aki ebből az állandósult helyzetből kimozdítja az országokat?
A fentiek közül bárki.
Egy esetleges konfliktust belekalkulálják az olaj árába? Venezuela nagyon közel áll a gazdasági összeomláshoz.
Három-négy évvel ezelőtt sokat beszéltek polgárháborús felárról, ami 10-15 dollárt is elérte hordónként. Mára szinte teljesen kikerültek a piacról. A polgárháború vagy más konfliktus nem feltétlenül hat vissza az olajtermelésre. Az olajipari munkásokat a legjobban fizetik meg a világon. Rezsimtől függetlenül az olajtermelés szent – védik.
Milyen áron éri meg termelniük?
Az arab térségben, például Iránban 10-15 dolláros hordónkénti árról is hallani, ami túlságosan alacsonynak tűnik. Eltérő költségekről van szó, ettől függ az úgynevezett cash cost, az olajkútból történő kinyerésének közvetlen költsége, 5-10 dollár korul van az Arab-öbölbeli országoknál, Iránt is beleértve. Pontos adatok nincsenek, csak becsülni tudjuk. Ez az a pont, ahol nem érdemes folytatni a kitermelést, ha az olaj ára ez alá esik., Persze előfordul, hogy a cash cost alá mennek termelők, mert az újranyitás igen költséges.
Pletser Tamás
A közvetlen mellett a közvetett költségek nagy részét, beleértve az olajmező kifejlesztésének költséget, a lifting cost tartalmazza. Jelentősen megemeli a költségeket, de az Arab-öbölben meg így is 15 dollárról beszélünk. Az Északi tengernél 50 dollár körül alakul a lifting cost, az amerikai nem konvencionális termelés 30-80 dollár között van, attól függően milyen mezőkről, a mező mely részéről beszélünk. Venezuelában 30-40 dollár környékén mozog. Ezek mellett létezik meg egy költség, amelyekhez ezen országok költségvetési egyensúlyát igazították. Itt jóval nagyobb a szórás. Irán es Szaúd-Arábia esetében 100 dollár, Venezuelában 140 dollárnál van ez a pont. Az alacsony olajárak miatt valamennyi ország igazított költségvetésén, ezért változhat.
Költségvetési egyensúly szempontjából melyik olajtermelő érezheti leginkább biztonságban magát?
Az ország, amelynek komoly tartalékai vannak es képes rugalmasan kezelni az átváltozást Norvégia. A norvég gazdaságnak is sok gondot okozott az olaj – de ok kezelik a világon a legjobban ezt a helyzetet.
Mi a helyzet Oroszországgal?
Valahol a középmezőnyben van. Rugalmas árfolyamrendszerüknek köszönhetően elég komoly költségvetési kiigazítás hajtottak végre. A rubel összeomlott, ami komoly inflációt gerjesztett, amit a bérek, nyugdíjak kiigazítása követett, csökkent a reál életszínvonal.
Ki a sereghajtó/ki van a legkritikusabb helyzetben?
Venezuela. Rugalmatlan szocialista rendszer, aki nem rendelkezik tartalékokkal. Nigéria sincs jó helyzetben. Hosszabb távon az arab országok is ide tartoznak. Szaúd-Arábiának ugyan komoly tartalékai voltak, az államforma, az királyság es a vallási vezetés közötti több mint százéves kapocs az ország modernizálásának fő akadálya. A fiatal uralkodó próbál változtatni – kérdés, mennyire sikerül neki.
Milyen hatással lehet a piacra, ha egy konfliktus, válság miatt drasztikusan csökkenne egy ország készlete?
Erre Líbia jó példa. A Kadhafi rendszer alatt 1,9 millió hordós termelésük 2011-ben 4oo ezerre esett. Itt az ISIS is gondot jelent, mivel rendszeresen rongálják az infrastruktúrát.
A kiesést kompenzálja a többi ország?
Attól függ, mekkora mennyiség esik ki. A jelenlegi 1,5 millió hordós többlettermelés mellett képesek Líbiát kompenzálni, am ha egy tartósan nagyobb termelő kiesne, jóval magasabbak lennének az árak.Nem beszélve azon cégekről, akik egy ilyen ország olajmezőire támaszkodnak – OMV például.A cégnek 30 ezer hordós kitermelési kapacitása van Líbiában, ami teljes portfoliójuk 10%-át teszi ki. Nekik valóban gondot jelent ez, remélik, hamarosan vissza tudnak térni.
Hogyan hatott az olajár az érintett cégek papírjaira? Az ár vagy az ingadozás az, ami komolyabb kárt okozott?
A volatilitás talán rosszabb. 2010 vége es 2014 közepe között az olajipar szerencsés időszakot élt meg: magas olajár párosult alacsony változékonysággal. Ez mágnesként vonzotta a beruházásokat, ha 2014-ben bármilyen olajipari bennfentest kérdezett az ember, az volt a válasz, soha nem esik az olaj ára 100 dollár alá. Ezért ruházták be olyan sokan – 100 dollárig megéri befektetni. Ma az alacsony ár es a nagy volatilitás körülbelül 40%-ál vetette vissza a beruházásokat.
Az értéklánc mely területeit érintette a legrosszabbul?
A kutatásoknál 40-50%-ál eshetett a beruházási szint. Jóval kisebb a visszaesés azon fejlesztéseknél, amelyeket meglévő mezőkön végeztek, különösen, ha a beruházás az utolsó fázisában van.
Mi történt ezen cégek papírjaival?
Az integrált vállalatoknál, ahol a kutatás-fejlesztés mellett finomítással is foglalkoznak és marketing tevékenységét is végeznek, pozitívabb volt a kép, hiszen a kereslet növekedése és az alacsony olajár jó piacot és kedvező marzsokat teremtett a finomítás bizniszben.
A Total vagy a Shell tavalyi gyorsjelentéséből kiderül, hogy a finomítás és marketing messze több pénzt hozott, mint a kutatás-fejlesztés. Erre körülbelül húszévente egyszer van példa. A kutatás-fejlesztés a jobb megtérülést hozó üzletág – a finomítás és marketingben ritka az az időszak, amikor fenn tud maradni egy magas marzs.
Milyen hatással vannak az olaj árára az új technológiák terjedése – például az elektromos autózás?
Ma az olaj felvevőpiacának 65%-át teszi ki a közlekedés, a fennmaradó harmadon osztozik a vegyipar, mezőgazdaság, stb. Az olajat jóval több dologra használtuk korábban, például elektromos áram termelésre, de drágasága miatt sok helyről kiszorult, helyettesítő termékek jelentek meg.
A közlekedés az egyetlen terület, ahonnan nem tudják kiszorítani. A hidrokarbonok egyik fontos tulajdonsága, hogy nagyon kis helyen tudnak hatékonyan energiát tárolni. Ezért a belső égésű motor megtartotta pozícióját, annak ellenére, hogy jóval hatékonyabb technológiák léteznek: az elektromos hajtás hatékonysága közel 100%-os. A belső égésű motoroknál nem tudnak 40% fölé menni, de a tárolási hatékonysága miatt megtartotta pozícióját.
Mikor változhat meg ez?
Kérdés, hogy mikor érjük el az olajkeresleti csúcsot. Évente durván 75 millió fővel nő a világ népessége, ami egymillió hordó/nap átlagos fogyasztásnövekedést generál. Attól is függ, hol lesz az a pont, amikor a megújulók képesek ezt a növekedést megtörni. Több elmélet létezik, a legvalószínűbb, hogy 15 éven belül. Nem tudni, melyik technológia lesz a befutó, s hogy beleütközünk-e más falba (pl. környezetvédelem). Az elektromos autónak még legalább hat-nyolc év kell, hogy versenyképes legyen a belső égésű motorokkal szemben, elsősorban azért, mert az akkumulátor ma még nagyon drága.
Ha 2030-ra megtörténik a váltás, hogyan hathat az olaj árára?
Az olaj ára mindig inflációt hozott, az olajra mindig túlkereslet volt, az elmúlt 150 évben mindig nőtt. Ha eljutunk oda, hogy ez többé nem nő, jóval volatilisebb időszak következhet. Az összefüggés, hogy reálértéken mindig nő az olaj ára, megszűnhet. A globális felmelegedés is fontos tényező, amiért nem elsősorban az olaj felelős, de ez a leglátványosabb ok: az emberek az autót látják, nem a hőerőművet. Az elektromos autók körüli izgalom ezért ilyen erős: az emberek zöldnek akarják magukat láttatni.
A teljes kitermelés töredékét adja a nem konvencionális termelésből származó olaj, sok a feltáratlan mező Oroszországban, Latin-Amerikában vagy Ausztráliában. Számolhatunk azzal, hogy a technológia fejlődésével képbe kerülnek a következő 10-15 évben és nő a nem hagyományosak aránya?
Az amerikaihoz hasonló homokpala formációk vannak világszerte. Oroszország és Argentína a két legizgalmasabb hely, ahol az amerikai technológiát lehetne alkalmazni. Másfajta kőzetből rengeteg nem konvencionális mező van Európában is. Ezek kinyerésére még nincs megfelelő technológia. Az amerikai sikerhez a geológia mellett kellett az ottani jogrend, olajipar. Argentínában ezek például hiányoznak. Függ az olaj árától, a környezetvédelmi aggályoktól, amelyek ezt a fajta technológiával kapcsolatban egyre gyakrabban merülnek fel. Lesz fejlődés, de nem olyan drasztikus, mint az Egyesült Államokban.