Nem csak a szakmának, az embereknek is nyitniuk kellene, hogy az energetika közérthetőbbé váljon, véli Péter Norbert, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Energetikai Szakkollégiumának leköszönő elnöke. A fiatal szakember szerint saját generációja sem szán kellő időt az ágazat, a szabályozás tanulmányozására, széles körben elterjedt ismeretterjesztő anyag sem segít az összefüggések megértésében.

Az emberek egy (sajnos tapasztalataim alapján nagyobb) része – és ezt főleg a korban hozzám közelebb álló fiatalokon érzem – nem is szeretne tájékozódni a témában. Ezzel együtt véleményt sem alkotnak az árakról, értelemszerűen a minél alacsonyabb fogyasztói árnak örülnek, viszont mivel szükségük van az energiára, nem az ár az elsődleges tényező. A másik rész, aki érdeklődik, és nem szakmabeli, nehezen találhat hiteles forrást az egyes energiahordozók, üzemanyagok árképzésével kapcsolatban. Rövid, célirányos keresés után ugyan minden főbb témában (földgáz, villamos energia, benzin/gázolaj, víz+csatorna) lehet találni magyarázatot az árképzésre, azonban ezek az információk nem mindig közérthető nyelven vannak megfogalmazva. Emellett sajnos sok az olyan forrás is, amely pontatlanul fogalmaz, esetleg téves információkat is leír. Emiatt az érdeklődőknél vagy téves információ jelenik meg, vagy egyáltalán nem is jutnak információhoz, ha idő előtt feladják a keresést.

Miért nehezen átlátható az energiatermelés, forgalmazás, értékesítés?

Mindhárom területet szigorúan szabályozzák, emiatt részleteikben az átlagos felhasználó számára átláthatatlanok. Az energetika, és ezen belül az energiatermelés/forgalmazás/értékesítés a természettudományra, közgazdaságtanra, és jogi ismeretekre egyaránt épít, ezért külső szemlélőként – annak ellenére, hogy a mindennapok szerves része – nehéz megérteni. Annak, aki nem ismeri ezeket a területeket, sok idő és energia befektetését igényelné az energetika átlátása, és ezt az időt nem feltétlenül szánnák rá az emberek. Egy fontos probléma, hogy jelenleg nincs olyan széles körben elterjedt ismeretterjesztő anyag, ami a szükséges információt megfelelően át tudja adni mindenki számára.

Melyek az értéklánc legkomplexebb elemei, melyek komoly szakértelmet igényelnek?

Úgy gondolom, hogy minden elemhez szükséges a komoly szakértelem. Ha egy nem szakmabeli ember szemével próbálom nézni, úgy például nem tűnhet egyértelműnek, hogy miből áll össze a rendszerhasználati díj, mi alapján történhet a hatósági szabályozás. De ugyanígy kevesen tudják, hogy a szállítás során – legyen az villamos energia, földgáz, távhő, stb. – miről kell gondoskodnia a szolgáltatónak. Nagyjából bármelyik részletet ki lehetne emelni ezekhez hasonlóan.

Mennyire bonyolult a hazai, uniós szabályozás? Tud ellenpéldát hozni más országokból, ahol egyszerűbb? Túlszabályozottnak tartja-e az ágazatot, az értéklánc bármely elemét?

A szabályozás elsődlegesen minden ország saját viszonyaihoz igazodik, így más országoknál más kerül előtérbe, ami nekünk nem feltétlenül tűnhet egyszerűbbnek, azonban az ottani gyakorlatban sokkal jobban alkalmazható.

A hazai szabályozás úgy gondolom, hogy alapvetően kellő részletességű, régebbi rendeleteknél, törvényeknél talán túl bonyolult. A tavaly meghozott energiaauditálásról szóló rendeletnél ezzel szemben úgy érzem, hogy egy-két helyen inkább az egyszerűség, mint a végletekig tartó pontos definiálás felé mozdultak el a megalkotók, és ez talán egy új irányt képviselhet, ha a jelenleg hatályos törvények felülvizsgálatára sor kerül a későbbiekben. Fontos, hogy a szabályozásnak ne legyen piactorzító hatása, és elősegítse a biztonságos, fenntartható, elérhető árú energiaellátást.

Friss példaként az auditálással, energiahatékonysággal kapcsolatban tudok külföldi gyakorlatot említeni, amit a hazai szabályozásban is érdemes volna megfontolni. Ausztriában, illetve Németországban egyaránt jelentős adókedvezményekhez jutnak azok az energiatudatos vállalatok, akik egy általuk vállalt időn belül a saját fogyasztásukkal, és nagyságukkal arányos energiamegtakarítási célokat érnek el. A hazai rendeletben egyelőre csak a pénzbírság az egyetlen „motiváló” eszköz, amely a külföldi tapasztalatok alapján nem elegendő a cél eléréséhez.

Hogyan lehetne ezt a komplex területet a fogyasztó számára is érthetőbbé tenni?

Fontosnak tartom, hogy a szakma is nyisson az emberek felé, illetve az emberek is nyissanak a szakma felé. Az első lépést úgy gondolom, nekünk kell megtennünk. Az utóbbi pár évben számos konferenciára, ismeretterjesztő előadásra jutottam el, ahol a közönség nagy része jellemzően ugyanazokból az emberekből, illetve ugyanazon cégek képviselőiből állt, és kevés volt a „kívülről” érkező érdeklődő.

Nem szabad hagyni, hogy az energetika területe „varázslatként” éljen az emberek fejében, olyan hozzáértőkre van szükség, akik érthetően el tudják magyarázni a háttérben lévő folyamatokat.

 (Az energetika alapvető összefüggéseiről NRGreporton is olvashat, például itt – a szerk.)