NRGreport
Menü

Stratégiai és üzleti szempontból is kellenek a tárolók (x)

Interjú | NRGreport | 2016-09-12 08:00

Az ellátás biztonságának fenntartásáért és jövőbeli kereskedelmi megfontolásokból is szükség van a gáztárolókra: több tervezett gázvezeték-hálózat megépülésekor várhatóan tovább javul majd a kihasználtságuk, mondta az NRGreportnak Deme Krisztián, Kereskedelem, marketing és szabályozás vezető a Magyar Földgáztároló Zrt.-nél. Addig is a hétköznapi tárolási szolgáltatásokat új, innovatív megoldásokkal egészíti ki a cég.

 

Utolsó hónapjába lépett a hivatalos betárolási időszak: milyen szinten van a hazai tárolók töltöttsége?

A teljes magyar tárolói állomány jelenleg ötven százalékos töltöttség környékén áll. A két hazai tárolói engedélyes közül az MMBF nagyon közel áll a teljes feltöltöttséghez. A Magyar Földgáztároló Zrt. tárolóia nálunk lekötött kapacitások nyolcvan százalékáig fel vannak töltve.

Számszerűsítve ez mit jelent?

Ez mindenki számára elérhető adat a honlapunkon. A rendelkezésre álló kapacitásunkhoz képest durván negyven százalékos töltöttségen állunk most.  Hozzávetőleg 2,1 milliárd köbméter van lekötve a rendelkezésre álló 4,43 milliárd köbméterből. Ehhez hozzáadódik a szőregi tároló kapacitása, amely a 1,9 milliárd köbméternyi kapacitásból körülbelül 1,625 milliárd köbméterre fel van töltve.

 Mióta az állam tulajdonában van, a tárolók töltöttsége nem haladta meg a 40-50 százalékot.

Nincs összefüggés az állami tulajdon és a lekötési szint között. Mikor a cég az E.On tulajdonában volt, 2012-ben 49%, 2013-ban 39%-os volt a lekötési szint. Állami tulajdonban pedig 2014-ben 68% volt ez a szint. Tavaly visszaesett, idén azonban jelentősen javult ez az arány. Azt kell látni, hogy a hazai gázfogyasztás hatalmasat esett 2006 óta, és ez a tárolói lekötésekre is rányomta a bélyegét.

Az aktuális tárolói kapacitásokat az állam egyebek között ellátásbiztonsági célok, stratégiai készletek biztosítása miatt tartja fenn. A „félüzemmel” történő működés miatt azonban romlik a tárolók mobil- és napi csúcskihasználtsága is – ami rontja az ellátásbiztonságot, nem beszélve a fenntartási költségekről.

Deme Krisztián

41 éves vezetés-szervezés szakértő, utolsó diplomáját a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen szerezte. Jelenleg a Magyar Földgáztároló Zrt. kereskedelem, marketing és szabályozás vezetőjeként tevékenykedik. Deme Krisztián korábban az E.ON-nál volt értékesítési vezető gáz és áram termékkörben, nagyipari ügyfélkörben. Előtte több mint 10 éven keresztül az E.ON-nál és más közmű vállalatoknál töltött be pozíciókat főként üzleti informatika és háttérirodai területeken.

Pályafutása során több alkalommal volt lehetősége gyakorlati vezetőként új szervezeteket építeni illetve működő szervezeteket átalakítani, piaci újdonságokat kipróbálni illetve más piacokon működő modelleket az energetikában meghonosítani.

Részben igaz: egy bizonyos töltöttséghez tartozik egy bizonyos kitárolási kapacitás. És mindig a kitárolás a sarkalatos pont, mert betárolásra hosszabb idő áll rendelkezésre. Úgy kell elképzelni, mint egy lufit: ha több levegő van benne, akkor az gyorsan süvít ki belőle az elején, a végén, mikor csak félig van levegővel, már lassabban jön ki belőle. Ezt hívjuk letörési görbének, amit azügyfeleink felé is mindig kommunikálunk. A földgáztárolók 100%-os feltöltése hazai ellátásbiztonsági szempontból nem szükséges. Nem az a mértékadó, hogy hány százalékon áll a tároló töltöttsége. A meghatározó szempont az az, hogy a betárolt földgáz hogyan aránylik a téli fogyasztáshoz. Az elmúlt téli időszak folyamán a tárolókban rendelkezésünkre állt földgázmennyiség nagyságrendileg megegyezett a régió más hasonló helyzetű (terület, lakosság) országaival, például Ausztria vagy Csehország által betárolt mennyiséggel.

A tárolókban lévő földgáz mennyiségén túl a magyarországi földgázellátás további két pillérre is támaszkodik: az importforrásokra és a hazai kitermelésre. Az ellátásbiztonságot pedig tovább erősíti, hogy a magyar–szlovák határponton a kapcsolódó szállítóvezeték elkészült és megkezdte kereskedelmi működését. A mi dolgunk az, hogy úgy üzemeltessük tárolóinkat, hogy mindig legyen bennük megfelelő mennyiségű gáz, és hogy adott napon a kereskedők által igényelt mennyiséget minden körülmények között ki tudjuk adni. Olyan még sohasem volt, hogy ezt ne tudtuk volna megtenni. Komoly optimalizációs munka folyik; pontosan azért tartjuk fenn a tárolókat és azért tárolunk, mert ezek együtt tudják a szükséges mennyiséget biztosítani. Idén év elején a leghidegebb napokon a mi tárolóink biztosították az ország fogyasztásának 40-45%-át.

Mi a helyzet a költségekkel? Költséghatékonyabban működtethetnék/működnének, ha a teljes kapacitását kihasználnák a tárolóknak.

Azt kell látni, hogy a tároló magas beruházási igényű infrastruktúra üzlet. Itt – és valószínűleg minden tároló hasonló a világon – a fix költségek aránya nagyon magas. A betárolt földgáz mennyiségétől függetlenül számolni kell az értékcsökkenéssel, a hitelkamatokkal és a karbantartási költségekkel is. Ha egy tároló teljesen fel lenne töltve, az inkább a nyereségünk mértékét befolyásolná, a költségeket csak kevésbé.

A kereskedelemtől eltekintve, ellátásbiztonsági szempontból indokolt ekkora kapacitás fenntartása? A gázpiac szűkült, enyhébbek a telek, stb..

A kettőt nem lehet szétválasztani. Folyamatosan vizsgáljuk a meglévő kapacitásokat, csak annyi pénzt költünk, amennyi a biztonságos üzemeltetés szempontjából indokolt. Azt kell látni, hogy a tárolónak van mobil kapacitása, azaz, hogy mennyi gáz fér bele, illetve ki- és betár kapacitása, azaz: milyen gyorsan lehet besajtolni, illetve kivenni egy adott mennyiségű gázt. A technológia miatt az elsőből következik a második, azaz adott méretű mobilkapacitáshoz rendelkezésre áll egy meghatározott méretű be- és kitárolási kapacitás. Az utóbbi években az látszik, hogy a mobil kapacitásnál egyre inkább fontosabb a be- és kitárolás gyorsasága, illetve annak változtathatósága – ezt hívjuk rugalmasságnak. Azaz: lehet, hogy a mobil kapacitás igények alapján nem lenne szükség a magas mobil kapacitásokra, azonban a csúcsokra egyre inkább van igény. Azok pedig nincsenek mobil kapacitás nélkül.

Deme Krisztián

Beszéljünk a kereskedelemről: nagymértékben csővezetékek függvénye, hogy a tárolók kapacitása javuljon. Ám több tervezett projekt (például a Déli Áramlat) lekerült a napirendről. A szlovén-magyar összeköttetés megépülése egy opció, ugyanakkor a magyar tárolói és szállítási díjak magasak. Ki tároltatna akkor itt?

Az, hogy a hazai hálózati szolgáltatási díjak magasak, a rendszer sajátossága. Ugyanaz igaz rá, mint a tárolókra: ha bármelyik lábát kihúzzuk, akkor nem lehet az ellátásbiztonságot garantálni – ezek fizikai adottságok. Segítene, ha újabb forrást hozó vezetékekhez csatlakozhatna az ország, orosz vagy nem orosz gázzal.  Szlovákia hazánknál előnyösebb helyzetben van, mert az országukon áthaladó vezetéken érkezik a régióba az európai orosz import jelentősrésze. Ezek az árak viszonylag magasak, de lenne piacunk Szerbiában vagy Romániában, amit komolyan védenek, s ezért jelenleg nem tudunk ott tárolói szolgáltatást értékesíteni. Romániában hideg téli napokon akár öt-tíz napon át korlátozzák az ipari fogyasztókat, mert nem tudják a szükséges gázmennyiséget biztosítani. Magyarországról ez könnyedén megoldható lenne, ha itt tároltatnának. Azonban Románia most azon dolgozik, hogy uniós pénzekből tárolókat fejlesszen. Szerbiában ugyanez a helyzet. Unión kívüli tagként ők is lobbiznak az Európai Uniónál támogatásért.

De visszatérve az eredeti kérdéshez: véleményünk szerint lehetne Magyarországon pl. regionális ellátásbiztonsági készletet tartani, erre például déli szomszédjainknál mutatkozna reális igény.

Az előbb felsoroltak fényében (is) Magyarország versenyhátrányban van.

Rendszerhasználati díjak tekintetében bizonyos mértékig igen. Azonban véleményem szerint pl. egy regionális ellátásbiztonsági készlet tárolása tekintetében az EU-val és a szomszédos országokkal hosszan egyeztetve, meg lehetne állapodni egy versenyképes konstrukcióban. Ennek letárgyalásához nyilván állami segítségre is van szükség, mi a saját részünkről komoly elemzést, számításokat végzünk ebben a témában.

Mikorra lehet realitása, hogy létrejön a kormány által hangoztatott magyarországi gas hub, s javul a hazai tárolók kapacitása?

Az attól függ, hogy mit értünk gas hub alatt. A tárolóban annak örülnénk, ha minél hamarabb épülne egy Magyarországon átmenő olyan tranzitvezeték, amelybe a mi tárolóink tudnának rugalmasságot adni. Például a Bulgária-Románia-Magyarország-Ausztria vezeték. Emellett bízunk abban is, hogy a piaci környezet változása javítja majd a szlovák-magyar gázvezeték kihasználtságát,és a kereskedők is meglátják majd a benne rejlő üzleti előnyöket.

Addig azonban meglehetősen költséges a fenntartása…

Elsődlegesen ellátásbiztonsági és a majdani üzleti lehetőségek miatt lényeges az összeköttetés. Ha azonban megjelennek további gázforrások – például a megépült lengyel LNG terminál, vagy tőlünk délre tovább nyílnak a kereskedelmi lehetőségek, kevésbé lesznek zártak az országok, vagy Romániában olyan többletmennyiségek jelenik meg, amelyet az ország tengeri termelésből nem tud felvenni –, akkor ezek piacokat keresnek, és akkor jó helyen vagyunk.

Addig is törekszünk arra, hogy a hétköznapi tárolási szolgáltatáshoz új szolgáltatásokat, innovatív megoldásokat tegyünk hozzá.

Milyen megoldásokat?

Idén több olyan kapacitásaukciót hirdettünk meg, ahol többéves termékre lehetett licitálni.  Legutóbb tavalyelőtt volt ilyen, hogy többéves termékre lehetett árat adni. Az utóbbi időszakban sajnos a piaci szereplők kevésbé voltak nyitottak a hosszabb lekötésekre. Idén ez a trend megfordult, és kötöttünk két évre, két+két évre szerződést.

Mekkora mennyiségben, kikkel szerződtek?

Nemzetközi tulajdonban lévő és magyar szereplőkkel egyaránt. A trendet fontos figyelni, a tényt, hogy bele mertek vágni egy ilyen üzletbe.

Bevezettünk egy profit sharing típusú terméket is. Ez lehetőséget teremt arra, hogy ha a kereskedő a termék (gáz) adásvételével plusz pénzt termel, részesedünk abból. Régóta a palettánk része volt, idén sikerült végre szerződünk.

Mi az oka annak, hogy idén?

Ez több tényezővel magyarázható. a magyar piac, a piaci szereplők iránt és felénk, a tárolói engedélyes felé megnövekedett befektetői bizalom, továbbá az üzleti lehetőségek, a tél-nyári spreadek alakulásának együttese vezetett oda, hogy sikerült megvalósítani az ügyletet. Ennek egy másik „alfaján” tovább dolgozunk, azt a tél-nyár spread „elvitte”. Van még egy további fontos mérföldkő, egy idei aukció: a gázkölcsön. Itt 120 millió köbméter párnagázból átminősített mobilgázt kínáltunk kölcsönre. Ez az elnevezés – „párnagázból átminősített mobilgáz”– adott valószínűleg okot az ügylet téves értelmezésére. Ez a gáz a saját tulajdonunk, amelyet a törvény szerint el nem, viszont kölcsönadhatunk. Ugyan voltak érdeklődök, sajnos nem tudtuk sikeres üzletkötéssel zárni az aukciót.

Minden híresztelés ellenére a párnagázból mobilgázzá átminősített gázkészlet története egyszerű és átlátható: az előző tulajdonos, az E.On hatósági jóváhagyási folyamatot követően Kétszáz millió köbméter mennyiségben minősített át párnagázt mobilgázzá, melyből nyolcvan millió köbmétert eladott. A jelenlegi szabályozás szerint a fennmaradt százhúsz millió köbméter gázt nem adhatjuk el. A hatályos szabályozás szerint, ha a miniszter úgy rendelkezik, akkor ellátásbiztonsági, rezsicsökkentés célokra fel kell ajánlanunk ezt a gázt. Az MFGT-t mint rendszerüzemeltető engedélyest a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal és a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal is felügyeli. A párnagáz átminősítésekor 2010-ben mindkét szervezet határozatot adott ki, amely mögött komoly számítások voltak. Ahhoz, hogy kölcsönadhassuk, kértük működési engedélyünk módosítását 2013-ban a MEKH-től, amely megvizsgálta az igényt és kiadott egy engedélymódosítást. Arról van szó. hogy az engedélyünkben feltüntetett üzleti lehetőséget próbáljuk kihasználni, ennek semmi köze a párnagázhoz, annak értékéhez vagy bármilyen ún. „kereskedelmi gázkészlet piacra dobásához”. Ehhez az ügylethez hasonló, ún. „parking and lending” tranzakcióra van példa Európában és az amerikai kontinensen is. Ebben többek között a gázszállító ad vagy vesz kölcsön gázt rövid időre, jellemzően napokra. A héten megjelent egyik cikkben említett állítással – miszerint a gázkölcsön „óriási szakmai és politikai felháborodást váltott ki” – kapcsolatban annyit, hogy furcsa a szakma felháborodását emlegetni, ugyanis az utóbbi három évben több hazai és külföldi kereskedő is javasolta ilyen termék kifejlesztését és piacra dobását.

Idén tavasszal is történt egy, a párnagázt érintő jogszabály-módosítás.

Ez ugyanarra a 120 millió köbméterre vonatkozó módosítás, melyben a törvényhozó azt hagyta jóvá, hogy ezt a gázt saját célú energiafelhasználásra (pl. telephelyeink fűtésére) és technológiai(pl. kompresszoraink meghajtására) célokra felhasználhassuk.

A kölcsönzés során a gáz fizikailag kikerül a tárolóból?

Kikerül, ám ezzel semmi probléma nincs. Az biztonságos üzemeltetéshez szükséges párnagázt a gázkölcsön ügylet egyáltalán nem érinti:A gázt kölcsönveszik,majd visszaadják. Vagyis fizikailag kitárolásra kerül, majd az ügylet végén a kölcsönzött mennyiséget visszasajtolják a tárolóba.

Az egyes tárolók ki- és betárolási, valamint mobilkapacitási paraméterei ismertek. Nem tartozik hozzájuk adott párnagáz kapacitás? Mennyi ez?

De igen, ahogy a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal elő is írja. Ez az alapműködéshez szükséges. az MFGT nyilvánosan is elérhető engedélyében pontosan meg van határozva az üzemeltetéshez szükséges párnagáz mennyisége, melynek meglétéről a Bányászati Hivatal minden évben igazolást állít ki.

Milyen időre adnák kölcsön a gázt?

Az aukciót úgy hirdettük meg, hogy legkésőbb áprilisra kerüljön vissza a gáz.

A tárolók működtetése veszteséges?

Bár nem éri el a válság előtti szintet, a tárolók működése nyereséges, ezt az MFGT éves beszámolójában szereplő adatok is igazolják.

NRGreport