Adóintézkedések, a valutaárfolyamok és az alacsony termelési költségek is segítik az országot abban, hogy fenntartsa termelését.
Valahányszor egy dollárt csökken az olaj ára, az orosz költségvetés kétmilliárd dollár bevételtől esik el. Ennek ellenére az országnak sikerült magas szinten tartania olajtermelését. Amikor az amerikai kutak száma hétről-hétre csökkent, s számos termelő csődbe jutott, Oroszország rekordmennyiségben termelt: tavaly októberben a termelés szovjet-éra utáni rekordot döntött. Elemzők szerint mindez számos adóintézkedés, a dollár árfolyam és az alacsony költségű termelés együttesének köszönhető, írja az oilprice.com.
Az ország olajtermelésének több mint felét adó Rosneft és Lukoil egyaránt növelték tőkeköltségeik mértékét tavaly. Emellett a Kreml növelte a társasági adó mértékét, ugyanakkor csökkentette az exportra kivetett adót decemberben, a két intézkedés így ellensúlyozta egymás hatását. .
Szakértők ugyanakkor szkeptikusak azt illetően, betartja-e Oroszország az OPEC-megállapodásban vállalt napi háromszázezer hordónyi termeléskorlátozást. Az orosz olaj jelentős része hosszútávú szerződések révén jut el a vásárlókhoz, akiket akár öt évre kötnek a szerződési feltételek, s emiatt hajlamosak szemet hunyni afelett, ha Oroszország mégsem tartaná magát a megállapodáshoz, idézi az oldal Fereydoun Barkeshlit, a Vienna Energy Center elnökét.
Kizárólag Oroszországon múlik, hogy visszafogja-e termelését, mondta Ronald Smith, a Citigroup elemzője. Még húsz dolláros hordónkénti ár alatt is megéri az országnak olajat termelni, igaz ugyan, hogy a bevétel zöme adó formájában a kormányhoz vándorol, nem a termelőnél csapódik le nyereségként. Az alacsony költségen történő termelést az olajárakat követő rubel is segíti: ez, és az adóterhek kiegyelítő hatása javítja a kutak üzemi haszonkulcsát. Ha a korlátozás mellett is döntene az ország, fokozatosan tenné a június határidőig, s az sem kizárt, hogy ezt követően tovább növelné termelését, hogy a kiesést ellensúlyozza, írja a lap.