A Közép-Európai Egyetemen (CEU) tanító amerikai professzor, Michael LaBelle, az elmúlt másfél-két évtized energiatechnológiai szabadalmakat vizsgálva próbálja meghatározni, milyen irányba tartanak, s mennyire térnek el a Kelet- és Nyugat-Európában az okos energiatechnológiák. Az energiapolitikával is foglalkozó professzor szerint régió, s Magyarország sem profitál az energiaárak alacsonyan tartásából, ami megakadályozza az innovatív technológiák elterjedését. Az interjú első része.

Mit mondanak a technológiai szabadalmak egy régió, ország energia ágazatáról?

A szabványok meghatározásait vizsgálva megtudhatjuk, mely cégek, mely országok aktívak e téren, s így leszűkíthetjük a kutatási fókuszát. Az Európai Szabvány Hivatal (EPO) adatbázisára támaszkodunk – egy PhD tanítványom a kilencvenes évekig visszamenőleg tekinti át a beadott szabadalmakat. Néhány meghatározás, például a klímaváltozás, viszonylag új, ez is fontos információ. Fontos tudni még, hány cég foglalkozik egy bizonyos technológiával az adott régióban. Ha ismerjük a számukat, feltehetjük a kérdést, miért annyi és miért éppen ott? Magyarországon például az ilyen szabadalom kérelmeket benyújtó cégek többsége az energiaellátás oldalára fókuszál, míg Németországban több a keresleti oldalra koncentráló szabadalom. Magyarországról, Lengyelországról tudjuk, hogy központosított az energiaellátási rendszerük. A kutatás ugyanakkor segít abban, hogy lássuk, mibe, mely cégekbe invesztálnak az egyes országok, amiből szintén számos következtetést lehet levonni. Ami igazán érdekel, az a nyugati és keleti országok – a régi és az új uniós tagállamok – energiapolitikája közötti különbség. Az energiaszegénység kérdése is foglalkoztak, hogy kezelik a jövedelem és a magas energiaárak kérdését.

A kutatást ősszel kezdtük, nyáron kell befejeznünk. Célja, hogy megértsük, milyen irányba tart az okos energiatechnológia, s milyen különbségek vannak az egyes régiókban alkalmazott okos technológiák között. Ahhoz, hogy pontos képet kapjunk erről, nem elég az adatokat elemeznünk, fel kell keresnünk az egyes cégeket is. Már csak azért is, mert az adatok olykor félrevezetőek lehetnek – előfordul, hogy egy cég, például a Siemens, egy itt alkotott szabvány a német szabványhivatalban nyújt be.

Hogy látja a régiós energiapolitikát?

A fent említette téma mellett foglalkozom még az energiaszegénység és energia igazságosság (energy justice) kérdésével. Ez utóbbi az, ami a leginkább aggodalomra ad okot, s egyúttal a régiós energiapolitikák fő mozgatórugója. Magyarország kiváló példa erre, mivel politikai eszközökkel elérte, hogy csökkenjen a lakossági energia ára. Így ugyan csökkenek a háztartások terhei, a rendszer hosszabb távon nem lesz anyagi szempontból működőképes. Elmaradnak a magán beruházások, a hatékonyság nem javul – az okos technológiákat vizsgálva erre is rálátunk. A fogyasztók ezzel nem nyernek, a KKE régió háztartásai kénytelenek lesznek elavult technológiát, széntüzelést használni. Nem egyszerű a politikát és az energiaágazatot különválasztani, de ha kevésbé lenne átpolitizálva az ágazat, s csak kicsit lenne előremutatóbb, a háztartások (energiahatékonyságát javító) beruházások megtörténhetnének. Jó eredményeket hoztak Magyarországon a háztartási gépek cseréjét célzó programok: miért nincsenek jobb programok például nyílászárókra, vagy az otthonok teljes energiahatékonyság javítására?

Jobb energiahatékonysággal bíró otthonok mellett az energia ára is emelkedhetne, a fogyasztók kevésbé éreznék meg.

Az idei télen tapasztalt extrém hideg időszak alatt Európában sok helyen megugrott az villamos energia ára. Néhány (hazai) szakember felvetette, a hasonló időszakok elkerülése miatt Európa-szerte védett árakra volna szükség. Mit gondol erről?

Igy működik a piac. Az árak emelkednek, ha a kínálat szűkös. Ám ha mesterségesen alacsonyan tartják az árakat, a cégek költségei nem térülnek meg, s nem fognak új kapacitásokba befektetni. Ilyen időszakok a jövőben is lesznek, nem fogjuk tudni elkerülni őket. Viszont, ha megpróbálunk tudatosan más, például napenergiával történő melegvíz-fűtés felé fordulni a gázfűtéstől, ha a teljes energiaellátást vizsgáljuk, hatékonyság és biztonság szempontjából, és megvizsgáljuk, mennyit nyer Magyarország, ha nem támaszkodik a gázra olyan mértékben… Nyilván lehet a magyar kormányt kritizálni azért, mert visszavásárolta a közműcégeket, a gáztárolókat. Ugyanakkor ekkora eszközállománnyal a tulajdonában most adott a lehetőség, hogy a gyakorlatilag vertikálisan integrált rendszert, s a befektetést a legújabb technológiák bevezetésével minél hatékonyabbá alakítsa. De nem ez történik, még az egyes cégeken belül sem.

Miért nem törekednek az állami cégek nagyobb hatékonyságra?

A nem megfelelően koordinált vezetésnek tudható be. Nem feltétlenül az egyes cégeken belüli koordinációra kell gondolni – az egyes cégek vezetői feltehetően a lehető legnagyobb hatékonyságra törekednek a vállalaton belül. Ám ha az állam a tulajdonos, részvényesként vagy közvetlenül, egyételművé kellene tennie, mit vár el az állami és a piacon maradt magán cégektől: működésük összehangolására kellene törekedni.  Ily módon garantálnák, hogy a nem állami piaci szereplők is aktívak maradjanak.

A gáztárolókat azért vásárolták meg, hogy több cég tároljon gázt Magyarországon. Ehhez azonban biztosítani kellene egy politikailag kiszámítható környezetet, ami a cégeket arra ösztönözné, hogy itt tároljanak gázt. Sokat kell még tenni, hogy a múltban történteket sikerüljön felülírni. Ha ekkora kapacitásokkal bírnak, elengedhetetlen, hogy egyértelmű startégiával rendelkezzenek a jövőre. Ennek híján ismét emelkedni fognak az árak. Bőven van mit fejleszteni energia hatékonyság terén az országban, állami és magántulajdonban lévő vállalatoknál egyaránt. A jobb koordinációval pénzt spórolnának, új technológiákat vezethetnek be, mint például a keresletoldali szabályozás. Az otthonomban okosmérő van felszerelve, de nem kapok visszajelzést a készüléktől. Nem mutatja az árazást, hogy mennyit fogyasztok, s így nem befolyásolja energiafogyasztási magatartásomat. Milyen előnnyel bír akkor egy régi „buta” mérővel összehasonlítva? Vagyis hiába áll rendelkezésre a megfelelő technológia, nem aknázzák ki a benne rejlő lehetőségeket.

Az interjú második részét – melyben Európa energiaágazatának versenyképességéről, a szabályozás innovációra gyakorolt hatásáról és a hazai helyzetről is szó lesz – jövő hétfőn közöljük.