Továbbra is nettó szénexportőr az Egyesült Államok, a folyamatot a telített piac és az erős dollár, valamint az erőművek és bányák rossz technológiai állapota magyarázza.

Negyedik éve folyamatosan csökken az amerikai szénexport: a 2015-ös mértékhez képest tavaly 13,7 millió kis angol tonna (MMst) mennyiséggel csökkent, derül ki az Amerikai Energiaügynökség (EIA) friss jelentéséből. Tavaly 60,3 MMst-t exportált az ország, ami a 2012-es rekordszint (125,7 MMst) kevesebb mint fele. Az import mennyisége 9,8 MMst volt. A szénkereslet annak ellenére csökkent, hogy tavaly az év derekán nőtt a szén nemzetközi ára, jegyzi meg az EIA.

A jelenség korántsem újkeletű, a 2016 évvégi adat egy hosszabb folyamat eredménye. Az amerikai szénexport 2012 óta folyamatosan csökken, s az ország szénkitermelése is apad. Az import valamelyest ingadozott, ám ennek az értéke is csökkent.  Az USA legnagyobb mennyiségben Kolumbiából és Indiából importál szenet. Az ország importjának kilencven százaléka kokszolható szén volt tavaly. Az Amerikai Energiaügynökség szerint az amerikai szén iránti kereslet megcsappanásáért egyebek között a kitermelés és a szállítás csökkenő költségei okolhatók, s az USA az erős dollár miatt is háttérbe kerül más exportőr országokkal szemben, mint például Ausztrália, Indonézia, Kolumbia, Oroszország vagy Dél-Afrika. Az export közel nyolcvan százaléka tavaly tíz országba irányult, melyek közül kilencnél esett a kereslet, közöttük a három legnagyobb exportpartner (Hollandia, Németország, Olaszország) esetében is. Csupán Brazíliából nőt az igény az amerikai szénre – 0,6 millió kis angol tonnával.

A hanyatlásért a telített a piac okolható elsősorban, véli Kovács Bálint az Equilor Befektetési Zrt elemzője. A szakember szerint legalább ekkora problémát jelent az iparágra a földgáz térnyerése. Korábban az Egyesült Államok villamosenergia-termelésének durván ötven százalékát széntüzelésű erőművek adták, mára arányuk harminc százalék körül mozog, s tovább is eshet, mondta Kovács. Egy gázos erőmű be/újraindításának és leállításának fajlagos költsége ugyanis kevesebb, mint egy szenesé. Elemzések szerint legkorábban 2020-ra „szedheti össze magát” az iparág, ám a legrosszabb forgatókönyv szerint a folyamat 2030-ig is elhúzódhat, mondta Kovács. Az eltolódás oka, hogy az amerikai szenes erőművek (és bányák is) igencsak elavultak, technológiai szempontból sem veszik fel a versenyt gázos társaikkal. Fejlesztésük, az iparág képviselői szerint akkor valósulhatna meg, ha ugyanolyan mértékű támogatásban részesülnének, mint a zöld energia. Ameddig a párizsi egyezmény érvényben van, erre kevés esélyt látok, mondta Kovács. Ám ha az Egyesült Államok kilépne, új lehetőségek nyílnának, tette hozzá. A teljes modernizáció ekkor sem életszerű. A Bloomberg adatai szerint egy széntüzelésű erőmű építésének költsége kilowattonként körülbelül 3000 dollár, míg a földgáz tüzelés egységenként 1400 dollárba kerül, mondta Kovács. Szóba került még szűrők alkalmazása, melyeket az erőművek kéményeire helyeznének – így (jobban) megfelelnének a modernizációs és környezetvédelmi előírásoknak is. Az iparágé az egyik legerősebb lobbi az USA-ban, több százezer fős bázisról van szó, ezért a támogatás és a modernizálás egyfajta elegyét tartom valószínűnek, mondta Kovács. Így a környezetvédelmi elvárásoknak is megfelelne és választóit is honorálná Trump. A szakember szerint ennek mértéke kérdéses, a választások alatt az iparág mellett kiálló elnök konkrétumokat ugyanis nem ígért.

Valamilyen irányba mindenképp lépnie kell majd, mert a kilátások nem sok javulást ígérnek. A piac rendkívül telített, a dollár várhatóan tovább erősödik, s zöld törekvéseik miatt legnagyobb exportpartnereitől sem várható a kereslet felívelése. Hollandia és Németország egyértelműen a megújulók terjedését támogatja, esetleg Olaszországból érkezhet komolyabb igény, véli Kovács. A negyedik partner, az Egyesült Királyság keresletére a Brexit és a kétoldali kereskedelmi megállapodások mellett az is kihat, hogy az ország komoly offshore szélenergia kapacitásokkal rendelkezik.