A magas készletszintek, az amerikai palaolaj kitartó erősödése, valamint az OPEC termeléscsökkentésének kétes sikere mellett a katari diplomáciai válság, Nigéria és Líbia bővülő kitermelése és a bizonytalan orosz szándékok is abba az irányba mutatnak, hogy az olajárak tartósan megrekedhetnek a 40 dolláros tartomány közepén. 

Rég nem látott szintekre estek vissza az olajárak, mióta tavaly novemberben az OPEC bejelentette az eredeti termelécsökkentési terveit. A korlátozás múlt hónapi meghosszabbítását követően az árak tovább estek, olyannyira, hogy az amerikai WTI olajtípus ára már a 40 dolláros tartomány közepén jár. 

Az árcsökkenésnek a szinte már megszokott okai vannak: az amerikai palaolajtermelés tartós emelkedése, a magas készletszintek, illetve az OPEC, talán elégtelen beavatkozása miatti aggodalmak. Az utóbbi napokban ugyanakkor több olyan körlmény is felmerült, ami további árcsökkenést vetít előre. 

Tartósan bővülő készletek

Ezek közül az első az amerikai Energia Információs Hivatal szerdán közzétett legfrissebb készletadatai, amelyek némileg meglepték a piacokat. A jelentés szerint nemcsak a nyersolaj, de az üzemanyagkészletek is 3,3 millió hordóval nőttek, mindez ráadásul egy olyan időszakban – a nyári szabadságolások előtt – történt, amikor a megnövekedett autóhasználat miatt hagyományosan csökkenni szoktak ezek a készletek. A készletek növekedése egy hetekig tartó csökkenő tendencia végét jelenti, ez pedig erősen kétségessé teszi, hogy az olajárak rövid távon ismét emelkedni kezdenének – írja elemzésében az Oilprice.com. 

Az EIA ráadásul azt is közölte, hogy becslései szerint az amerikai olajtermelés 2018-ra meghaladja a napi 10 millió hordót, ami ha így lesz, abszolút rekordot jelent majd az amerikai olajipar történetében. Az EIA emellett az idei készletadatokra vonatkozóan is pesszimista, csupán napi 0,2 millió hordós csökkenést valószínűsít világszerte, 2018-ra ugyanakkor már ismét növekedést vár, igaz csupán napi 100 ezer hordónyival. 

Nigéria és Líbia: vissza a termelésbe

A baljós várakozások mellett más azonnali problémákkal is meg kell küzdeniük a piacoknak. Nigéria például idén folyamatos negatív kockázatot jelent az olajárakra, mivel mindenki számára nyilvánvaló, hogy az országban megrongált olajvezetékek és export terminálok valamikor visszatérnek a normális működéshez. Ez az időpont pedig máris elérkezett, ugyanis a Royal Dutch Shell kedden újraindította szállítmányait az afrikai országból. A Forcados mezőről származó nyersolajból napi 250 ezer hordó hagyja el a kikötőt, ez a mennyiség több mint egy évig hiányzott a nigériai exportból. Nigéria ráadásul azt tervezi, hogy az OPEC termeléscsökkentésében előirányzott mennyiség egyötödét dobja piacra. 

Az árak átmeneti erősödését idézheti elő ugyanakkor Líbia, ahol az ország legnagyobb olajmezőjét, a Shararát szerdán átmenetileg kivonták a termelésből a munkások sztrájkja miatt. A napi 270 ezer hordós termelésre képes mező ugyanakkor hamarosan újra visszaállhat a termelésbe, ezzel pedig Líbia is rekordközeli mennyiségben termelhet, napi 850 ezer hordóval. 

Bizalomvesztéssel járhat a katari helyzet 

Az olajpiacok szempontjából nem megnyugtató az sem, ami Katar körül történik az utóbbi napokban. Néhány nappal ezelőtt több arab ország, köztük Szaúd-Arábia, Bahrein, Egyiptom és az Egyesült Arab Emírségek is megszakították diplomáciai kapcsolatukat Katarral, terrorszervezetek támogatásával vádolva utóbbit. A lépés már a kezdetekkor is átmenetileg megrázta az olajpiacokat és az elemzők első reakciója is az volt, hogy bármilyen politikai feszültség a térségben negatív hatással lesz az olajárakra. A katari hajók kitilzása az emírségekbeli kikötőkből ugyan csak a kínálat egy részét venné ki a rendszerből, sokkal nagyobb gondot jelenthet, hogy az OPEC tagországai közötti feszültség alááshatja az olajkartellbe és a termeléskorlátozás sikerébe vetett bizalmat. Ez pedig egyértelműen további olajárcsökkenéshez vezetne. Egyes elemző szerin ugyanakkor a bizalomvesztés hatása nem azonnal jelentkezne, márcsak azért sem, mert Katar volt az egyik szószólója az OPEC termeléskorlátozásának. 

Már megint Oroszország 

Sokkal nagyobb, bár talán kevésbé egyértelmű kockázatot jelent az olajárak szempontjából Oroszország, ahol az utóbbi időben több politikus és üzletember is meglepő kijelentéseket tett az ország olajkitermelésére vonatkozóan. A Rosznyeft vezérigazgatója, Igor Szjecsin például azt mondta a Financial Times-nak, hogy Oroszország felkészült arra, ha az OPEC esetleg hirtelen visszavonulót fújna a termeléscsökkentési megállapodásból. Ha valami rosszra fordul, megvédjük magunkat és nem engedjük, hogy megszerezzék piacainkat – mondta. Hozzátette, hogy Oroszország most az OPEC-kel tart, de ha az amerikai palaolajtermelés túlságosan is felerősödik, az megkérdőjelezheti a korlátozás életképességét és értelmét. Az OPEC és Oroszország érdekei ma még egybevágnak, de ezek az érdekek egy ponton, egy idő múlva különválhatnak és Oroszországnak kész válaszai lesznek egy ilyen esetre – mondta Szjecsin. 

Hasonlóan nyilatkozott Maxim Oreskin, orosz gazdasági miniszter is, aki a szentpétervári nemzetközi gazdasági fórumon a Bloomberg TV-nek azt mondta: Oroszország készen áll arra, hogy együttéljen a 40 dolláros olajárszinttel. Minden makrogazdasági lépést arra alapozunk, hogy az olajárak tartósan 40 dollár körüli szinten maradnak – mondta a miniszter.   

S bár ezeket a megjegyzésekeket nem érdemes azonnali fenyegetésként felfogni, arra azért jól rávilágítanak, hogy Oroszország nem minden áron tart majd ki a termeléscsökkentés és a magasabb olajárcélok mellett. Ha úgy alakul, szinte azonnal képes lenne növelni termelését a piaci részesedés megtartása érdekében.  

Mindezen körülmények figyelembevételével az mondható el, hogy rövid távon valószínűbb, hogy a 40 dolláros szint közepén alakul majd az olajár, mintsem, hogy az év végére 50 dollár fölé, vagy akár a 60 dolláros szint közelébe kerüljön. S ha az OPEC nem talál ki más megoldást az árak növelésére, az 50-55 dolláros olajár egész egyszerűen irreális – írja a lap.