NRGreport
Menü

Céltalanul bolyongó olajtankerek jelzik, baj van

Remekül érzékelteti a nemzetközi olajpiacok helyzetét és az OPEC előtt álló feladatok nehézségét egy olajszállító tankerhajó sorsa, amely jelenleg céltalanul hajózik 850 kilométerre a Kanári-szigetektől. 

A Royal Dutch Shell által bérelt 330 méter hosszú, Saiq névre hallgató óriástanker néhány napja még 13 csomós sebességgel hajózott célállomása, a kínai Tiancsin kikötője felé, miután 2 millió hordónyi északi olajjal töltötték fel tartályait a skóciai Edingburgh kikötőjében. Aztán hirtelen megszakította útját az Atlanti-óceán kellős közepén. A leállás oka, hogy Kína közben bejelentette,  visszafogja olajimportját, a hajónak és az olajtársaságnak ezért más vevő után kell néznie. 

Míg a hajó Afrika partjainál hajózott, a Shell felajánlotta a lehetséges vevőknek, hogy a nyílt vizen átpumpálja az olajat (ship to ship transfer) egy másik tankerre, útban vissza Skócia felé. Csakhogy az ajánlatra egyetlen cég sem jelentkezett. A hajó tehát rakományával együtt marad a nyílt vízen és várja sorsa jobbra fordulását - írja az Energy Voice

A Saiq története rávilágít a fizikai olajpiac jelenlegi ellentmondásos helyzetére. Hat hónappal a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete és 11 szervezeten kívüli ország által tető alá hozott termeléscsökkentési megállapodás után a nyersolajkínálat még mindig nagyon magas. 

A kereslet-kínálati egyensúly megteremtéséhez az olajtartalékok csökkentésére lenne szükség, de mostanáig nem történt jelentős csökkenés, ami egyébként az olajárak esését vonta maga után, szemben az OPEC eredeti szándékaival. Az északi-tengeri Brent alaptípus ára most már tartósan 50 dollár alá került. A különböző hónapokra szóló határidős árak közötti különbségek pedig nőttek júniusban. Minden jel szerint a kereskedők a vevők hiánya miatt ismét inkább a tankerhajókon parkoltatják az olajat. Ehhez hasonlóra már tavaly is volt példa, akkor az Északi-tengeren egy időben 9 tankerhajó összesen 9 millió hordó olajjal várakozott. Az alacsony olajárak ekkor arra késztettek jó pár kereskedő céget, hogy a tankereken hagyják az olajat és későbbi időpontban szállítsák le azt, mivel a határidős árak jóval magasabban álltak az azonnali áraknál. Ez lehet a helyzet most is.

Az atlanti túlkínálat 

A túlkínálat elsősorban az úgynevezett Atlanti-medencében jelent akut problémát. Ennek több oka is van. Egyrészt a nigériai olajtermelés hosszú hónapk után ismét visszaáll a korábbi szintekre, a líbiai kitermelés is növekszik, hasonlóan az északi-tengeri termeléshez, az Egyesült Államok pedig rekord mennyiségben exportál olajat. Nigéria és Líbia termelésnövekedése már önmagában is akkora, hogy ezzel gyakorlatilag megfelezi az OPEC-csökkentés mennyiségét. Ha pedig az OPEC nem kompenzálja valahogyan e két állam termelését, az árak a szervezet céljaival szemben alacsonyan maradnak. 

A nigériai termelés azt követően állt helyre, hogy a Shell múlt héten ismét szállított olajat a Forcados-vezetékrendszerből, ami a nigáriai export jelentős részét adja. Az első olajszállítmány 472 nap után indulhatott útjára. Egyedül ez a rendszer napi 250 ezer hordóval növeli az atlanti termelést. Líbiában a Sharara mező múlt heti újraindításával háromévi csúcsára jutott az olajtermelés. A Sharara szintén napi 250 ezer hordós kapacitással rendelkezik. 

Az atlanti túlkínálatot a csökkenő kínai import teszi drámaivá, ennek oka részben az, hogy a független kínai finomítók az év elején már alaposan bevásároltak. Ennek ellenére a kínai piaci jelenlét némileg erősödhet a jövőben, vélik a szakértők. A már említett Saiq tanker jelenleg egy másik kínai kikötőt jelölt meg célállomásként, ennek ellenére úgy tűnik, még mindig az afrikai partoknál vesztegel. Vevő tehát vélhetően továbbra sincs. 

Hiába a szezonális kereslet 

A túlkínálat egyik széles körben elfogadott mérőszáma a Brent olajtípusra lekötött határidős, 2017 decembere és 2018 decembere közötti szállítások árainak változása. Minél negatívabb ez az árkülönbség, annál nagyobb a túlkínálat. Más jelei is vannak a túlkínálatos piacnak, ami annak ellenére fennáll, hogy az amerikai szabadságolási szezon kezdetén hagyományosan nő az üzemanyagfogyasztás. Az Északi-tengeren például hét tankerhajó szállítmányát parkoltatják vásárlókra várva. A kereskedők pedig itt is ship-to-ship ajánlatokkal élnek, ami szintén a túlkínálatos piac egyik biztos jele. 

Forrás: Energy Voice, NRGreport