NRGreport
Menü

Üzleti ráció is van a zöldautó-flottákban

Interjú | Végh Zsófia | 2018-01-29 07:54

Annak, aki sokat autózik már ma is megtérülő befektetés az elektromos autó vásárlása. Ám ameddig az emberek nem érzik az elektromos közlekedés előnyeit a saját bőrükön és pénztárcájukon – például, hogy tisztább a levegő vagy kevesebb a postaköltség, mert a fuvarozó cégek zöld autóra váltanak és üzemanyagköltségük csökken – addig komoly áttörés nem várható – mondta az NRGreportnak Bársony Péter, a PwC Magyarország e-mobilitási szakértője. Interjú.

Történt-e előrelépés tavaly az elektromobilitás szabályozásában?

A legfontosabb egy piaci modell megalkotása lenne, mely leírja, hogy milyen szerepkörökre és viszonyrendszerre van szükség. Tavaly el is készült a modell, megindultak a piaci szereplők közti egyeztetések, jogszabály - azaz egy egységes elektromobilitás törvény – megalkotása is folyamatban van. A piac várja ennek érkezését, ám nem tudni, hogy erre a választások előtt vagy után kerül majd sor. Az ünnepek alatt életbe lépett egy kormányrendelet az elektromobilitás hazai elterjesztésével kapcsolatos egyes állami feladatokról. Ez az e-Mobi Elektromobilitás Nonprofit Kft.-t (e-Mobi), a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz (NGM) tartozó szervezetet bízza meg azzal, hogy közfeladatként a szektorban az átjárhatóságot biztosítsa. Feladatai közé tartozik az átjárhatóságot biztosító töltőhálózat kiépítése, a piac egységes működéséhez szükséges platform biztosítása, a töltőtelepítési fejlesztések koordinálása, a hazai elektromos gépjárműflotta egy részének elsősorban kormányszervek számára történő beszerzése. Továbbá az e-Mobi feladata az is, hogy az emobilitást népszerűsítse, hogy minél jobban megismerjék az emberek.

Bársony Péter / PwC, NRGreport

Mik a fő ismérvei a piacmodellnek?

Az átláthatóság érdekében le kellett fektetni, hogy az egyes szerepköröket milyen feladatkörökkel ruházzuk fel, azaz kik és milyen feltételek mellett telepíthetnek töltőt, kik és minek megfelelve üzemelthetik azokat, s mi tekinthető szolgáltatásnak. Mindehhez tartozik egy fizikai, egy szolgáltatási és egy pénzügyi kapcsolatrendszer, melyeket szintén le kellett képezni. Ezt foglalja össze az elkészült piacmodell, melynek jogszabályba átültetése is elkezdődött már szerencsére. Emellett további előrelépések is történtek tavaly: épültek újabb töltők, fut a töltőtelepítési program, az elektromos gépjármű-finanszírozási program, elindult az elektromobilitás társadalmi terjesztése, új szereplők léptek be a piacra.

Érdemiek ezek a változások?

Azoknak tartom. Az elektromos közlekedés fejlettsége több dimenzió mentén is mérhető. Meg lehet vizsgálni piaci, szabályozói szemmel, de akár azt is meg lehet vizsgálni, hogy az emberek mekkora része tudja egyáltalán, mi az az elektromos közlekedés, milyen előnyei vannak annak, ha például veszek egy tisztán elektromos autót. Az utóbbi fontos mutató, hiszen végső soron ők lesznek a felhasználói ennek a szektornak. Üzleti modellt pedig akkor lehet értelmesen tervezni, ha látjuk, hogyan alakul a felhasználók száma, s nemcsak költségekkel, hanem bevételekkel is tudunk érdemlegesen számolni. Úgy vélem, fontos lépések történtek az elektromos közlekedésben és biztosan lesz fejlődés és előrelépés 2018-ban is. Két éve az NGM komoly összeget különített el arra, hogy az önkormányzatok töltőtelepítését támogassa, melyek pályázhattak viszonylag nagy támogatási intenzitás mellett. Az elkészült töltők üzemeltetéséről szintén az önkormányzatoknak kell gondoskodniuk öt éven keresztül, erre azonban nem kapnak támogatást. Az üzemeltetést gyakorlatilag harmadik fél bevonásával oldanák meg, azonban, hogy vonjanak be bárkit is, ha ügyfeleknek egyelőre nem tudják értékesíteni a töltési szolgáltatást? A piaci szereplők akkor tudnak üzleti modellekben gondolkodni, ha világos és egyértelmű a szektor piacmodellje.

Mit várnak mégis idén?

Reméljük, hogy elkészül és életbe lép az emobilitás törvény, s ez pozitív töltetet ad a piacnak. Bevétel az elektromobilitásból akkor várható, ha minél többen igénybe veszik ezt a szolgáltatást vagy e-autót vásárolnak. A társadalmasítás viszont csak most indult érdemben.

Hogy áll Magyarország régiós összevetésben? Mennyire vannak tisztában az emberek az elektromos közlekedés előnyeivel?

Nem végeztünk erre vonatkozó kutatásokat az utóbbi időben. Szlovákiában jobb az átjárhatóság, de kevesebb az elektromos jármű, Csehország is végig autózható.

Kellő lökést adhat egy társadalmasító kampány ahhoz, hogy valaki elektromos autót vásároljon?

Már most is megéri annak, aki sokat autózik – ha összehasonlítja, mennyibe kerül az üzemanyag a benzines és a villanyautó esetében. A taxisoknak például, akik naponta komoly futásteljesítménnyel számolnak, megéri. A társadalmasításnak, akár turisztikai programok keretében, igenis van szerepe, hiszen a lakosság jóval nagyobb szeletét kell megszólítani, mint ahányan most tudják, miről szól az elektromos közlekedés. Nem beszélve a jövő generációjáról, akik az érdemi használói lesznek a tiszta hajtású gépjárműveknek azoknak a technológiáknak, amelyek ebben a szektorban is megjelennek majd.

Az új elektromos autók vásárlásához nyújtott állami támogatást azonban csak magánszemélyek vehetik igénybe. 

Cégek is igényelhetik. A mostani gépjármű-finanszírozási programtól függetlenül és azt megelőzően is volt már arra példa, hogy teljes flottát tett elektromossá egy vállalat, pár évvel ezelőtt – talán nem meglepő módon - egy taxitársaság. A taxisoknak használtan is megéri elektromos autót venni, akár ötéveset, hiszen a használat felső határa tíz év, s ezalatt az öt év alatt is megtérül az autó ára. S nemcsak a taxisokra igaz ez. A mostani támogatási programmal viszont bővülni fog az a vállalati kör, akiknek érdemes lesz a flottájukat elektromos alapokra helyezni. Ott vannak a városi logisztikai cégek és a futárszolgáltatást biztosító vállalatok is például.

A jogi személyek 5 helyett akár 35 tisztán elektromos jármű esetében is igénybe vehetik a vásárlási kedvezményt, a költségvetési szervek pedig korlátlanul szerezhetnek be villanyautókat. Ha az állam ilyen autókat használ, várható, hogy a privát szférában is egyre inkább elektromos autókra voksolnak?

Amíg az elektromobilitás előnyei nem szivárognak be a mindennapokba – például amíg nem érzem, hogy tisztább lenne a levegő a zöld autók miatt, vagy hogy nem csökken a posta- vagy futárköltségem, mert a fuvarozó cégek (melyek kis távolságon belül nagy utat tesznek meg) zöld autóra váltva csökkentik az üzemanyagköltségüket –, addig nem várható nagy áttörés. Az első lépés az edukálás, felvilágosítás. Hiszem, hogy ezt segíti, ha a kormányzati szervek zöld autóval közlekednek. Üzleti ráció is van abban, ha ilyen méretű flottákat tiszta erőforrásból működő járművekre cserélnek.

Ha lassan haladunk előre, elveszíthetünk számtalan olyan lehetőséget, mely egy újonnan fejlődő üzletágban rejlik – néhány országtól eltekintve Európában másutt sem tartanak még annyira elöl. Hátrányba kerülhetnek a hazai szereplők?

Egy országnak azon iparágakba érdemes invesztálnia a leginkább, melyek magas hozzáadott-értéket állítanak elő és magas megtérülést hoznak – akár választási ciklusokon átívelve is. Tehát az innovatív, kutatás-fejlesztést fókuszba helyező szektorokba. Magyarországon is lehetne az iparfejlesztés kiemelt ágazat – döntés kérdése. Amikor a nyugat-európai országok egy-egy nagyszabású fejlesztési program mellett döntöttek, tudták, hogy annak milyen hatása lesz az országra, hogyan térül meg az számukra, számolva minden olyan ráépülő szolgáltatással, hazai beszállítók bővülésével; számos továbbgördülő vagy pozitív externális hatással. Nem hiszek azokban a szektorokban és fejlesztésekben, ahol csupán felépítünk egy infrastruktúrát, s aztán otthagyjuk.

Előbb-utóbb fizetőssé válik az elektromos töltés, ám itthon senki sem vágyik úttörő szerepre. Lehet negatív hatása, ha díjkötelessé válik?

Magán és félpublikus helyeken – hotelekben, irodaházakban – ma is kér(het)nek pénzt a töltésért. Ám a publikus helyeken ennek keretei még nincsenek kialakítva. Jelenleg ingyenes a töltési szolgáltatás, ám ha valaki, akár fix díjat is szed, értelmes lépés, mert felméri, milyen árat hajlandóak az emberek fizetni, megismeri a felhasználóit. Nehéz pontosan előrejelezni, egy töltőhelyen milyen ügyfélkörrel és milyen idősíkon számolhatunk. Akik ma zöld autóval járnak az ún. innovátor kategóriába sorolhatók és általában magas jövedelemmel rendelkeznek: őket nem érinti különösebben, ha fizetniük kell a töltésért. Ha kiépült volna az okosmérő-rendszer a háztartásokban, mérhető lenne, hogy otthon valaki nem a háztartási készüléket, hanem az autóját tölti. Az otthoni töltési szolgáltatáshoz is ki kell alakítani a kereteket, hogy itt is lehessen verseny a szereplők között.

Végh Zsófia | Forrás: NRGreport