NRGreport
Menü

40 éves csúcson az USA nyersolaj termelése

Az USA nyersolaj termelése az EIA legfrissebb adatai szerint meghaladta a 10 millió hordót naponta, amire 1970 óta nem volt példa. Az olajpiac egyik fő kérdése, a gyors növekedés fenntartható-e – írja Pletser Tamás az Erste Befektetési Zrt. olaj-, és gázipar elemzője a legújabb blogbejegyzésében.

Az EIA legfrissebb jelentése idén novemberre 10,038 millió hordó/nap nyersolaj termelést mutatott ki az Egyesült Államokból, ami 384 ezer hordó/nap növekedést jelent az előző hónaphoz képest. Ezzel az ország a világ második legnagyobb termelőjévé vált, lemaradva Oroszország (10,7 millió hordó/nap) mögött, de megelőzve Szaúd-Arábiát, aki most 10 millió hordó alatt termel. Az USA nyersolaj termelésének 51%-a nem-konvencionális olaj, ennek a részaránya 2008-ban mindössze 7% volt. A novemberi adat szerint 5,09 millió hordó/nap termelés jött ilyen forrásból, ami új csúcs a 2015. márciusi szinthez (4,7 millió hordó/nap) képest, míg a hagyományos olajkihozatal 5 millió hordó alatt volt naponta.

Az EIA az év végére a 11 millió hordó/nap szint elérését is elképzelhetőnek tartja, ami azt jelenti, hogy napi 6 millió hordó feletti nem-konvencionális olajtermelés várható, vagyis még 20%-kal nőhet idén ez a típusú termelés.

A kérdés, hogy ez valóban reálisan elérhető-e, illetve, hogy mekkora érzékenysége van a termelés volumene és a kőolajárak között. Néhány fontos kitétel mindenképpen számba vetendő:

A termelés növekedéséhez szükség van infrastruktúrára is – a rendszer már most is szűkös kapacitásokkal rendelkezik. Hiány van repesztő csapatból, eszközből vagy feldolgozó üzemekből. De nincs elég csővezeték, átfejtő állomás vagy gázinfrastruktúra sem.

Az elmúlt évek ársüllyedése után, idén akár kétszámjegyű is lehet a szolgáltatások díjnövekedése beleértve a fúrást, a repesztést vagy a propánt anyagokat a fent említett okok miatt. Ez növeli a kitermelési költségeket.

A kitermelés növekedése földrajzilag elég meghatározott területekhez kötődik. Ez a texasi Permian mező, azon belül is Delaware és Midland tartomány 25 megyéje (counties), ahol a fúrási aktivitás 95%-a zajlik. Ez jelentős tumultust okozhat, hiszen mindenki ugyanazt a vezetékrendszert és egyéb infrastruktúrát akarja használni. A többi palamezőn (Bakken, Utica, Marcellus) lényegesen kisebb a koncentráció.

7000 és 8000 között van a megfúrt, de nem repesztett kutak száma, melyek viszonylag gyorsan termelésbe vonhatóak, feltéve, ha elég repesztéshez értő csapatot sikerül mozgósítani.

És legvégül fontos kiemelni, hogy az amerikai finanszírozok érzékenyebbek lettek a megtérülésekre és csak akkor adnak finanszírozást, ha a terv alacsonyabb olajárat tartalmaz és/vagy fedezeti ügylettel bír. Ez sok céget a fúrási tervek átgondolására kényszerít, vagyis kisebb tevékenység mellett nagyobb nyereség elérése a cél. Ez önmagában csökkenti az olajtermelést.

Összességében elmondható, hogy az amerikai nem-konvencionális szektor biztosan nőni fog idén. Hogy sikerül-e valóban 20%-kal feljebb vinni a kihozatalt a hagyományos kitermelés stagnálása mellett, abban vannak kételyeink. Könnyen elképzelhető, hogy a WTI túlkínálat miatt az olajfajta ára még akár csökkenhet is, miközben a világpiacokon folytatódik az árak emelkedése. A kitermelési költsége és a szűk kapacitások miatt falba ütközhet az olajtermelés felfutása.