NRGreport
Menü

Óriási mentőcsomagot kap az ausztrál Nagy-korallzátony

Hatvanmillió dolláros mentőcsomagot jelentett be az ausztrál miniszterelnök a Nagy-korallzátony védelmére. A talajból a folyókba kerülő mérgek mellett, a légkörbe kerülő szén-dioxid okozta globális felmelegedés is veszélyezteti  tengeri élőlényeket.

A Nagy-korallzátonyt  apró korallok hozták létre. A zátonyokból, csatornákból, szigetekből, lagúnákból és homokpadokból álló csodálatos labirintus 2000 km hosszan és 300 km szélességben terül el Ausztrália észak-keleti partjánál és még az űrből is látszik. A Nagy-korallzátonyt 1981 óta tartják számon a Világörökség részeként.

A helyi farmereknek adják a pénz nagy részét

A 18 hónapra előirányzott összeg több mint felét - 36,6 millió dollárt - a helyi gazdálkodók támogatására fordítják, hogy olyan megoldásokat vezessenek be, amelyekkel megakadályozható, hogy a földjeikről származó - trágyával és vegyi anyagokkal - szennyezett vizek a folyókba, majd a korallzátony területére kerüljenek, rontva a vízminőséget - olvasható a The Guardian című brit lap honlapján.

Lassítható a zátony pusztulása

Turnbull szerint az olyan megoldásokkal, mint árkok ásása és növényzet telepítése, lassítható a folyamat, és megakadályozható, hogy az összes szennyező anyag a nyílt vízbe kerüljön. Az ausztrál miniszterelnök azt is hangsúlyozta, hogy "nagyon erős összefüggés van" a vízszennyezettség és a korallokra súlyos fenyegetést jelentő töviskoronás tengericsillagok (Acanthaster planci) inváziói között.

James Cook kapitány (1728-1779) már hetek óta vitorlázott a szárazföld mentén, biztos távolságban Ausztrália felderítetlen keleti partjaitól, amikor 1770. június 11-én Endeavour nevű hajójával váratlanul zátonyra futott. A kor legendás hajósa csak ekkor döbbent rá, hogy nem is a nyílt tengeren hajózik, hanem egy óriási méretű zátonycsatornában. Cook a világ legnagyobb korallzátony-együttesét fedezte fel.

A globális felmelegedés a korallok elfehéredését okozza

Az Ausztrál Tengertudományi Intézet (AIMS) és az ausztrál kormány tudományos ügynöksége (CSIRO) számára elkülönített hatmillió dollár a korallállomány helyreállítását célzó nagyszabású kutatási és fejlesztési program finanszírozását szolgálja. Az intézet továbbá tanulmányt készít azokról az intézkedésekről, amelyekkel erősíteni lehetne a korallok ellenálló képességét a hőmérsékleti változásokkal szemben, megóvva őket a további fehéredéstől. Az intézet munkatársa, Line Bay szerint az intézkedések két csoportra oszthatóak: egyik részük a globális felmelegedés hatásainak megelőzését, másik részük a már bekövetkezett károk helyreállítását szolgálná.

A korallpolipok felépítése igen egyszerű, lényegében egyetlen emésztést szolgáló nagy üregből állnak – ezért a biológusok űrbelűeknek nevezik őket. A Nagy-korallzátonyban 400 különféle kemény és lány korallfajta él – zátonyépítésre azonban kizárólag a szirt- vagy zátonyépítő korallok képesek, csak ezeknek van ugyanis mészvázuk, amely a zátonyok építőanyagául szolgál.

Az egyik tengeri csillag is ellenség

Az "asszisztált evolúció" elvére épülő megelőzési módszerek közé tartozik például, hogy a Nagy-korallzátony melegebb északi térségében élő korallokat betelepítik a "hűvösebb, ám melegedő" déli területekre. Több mint 10 millió dollárt szán az ausztrál kormány a korallevő töviskoronás tengericsillagokkal való "leszámolásra", amelynek jegyében további 4,9 millió dollárt fordít a korallzátonyt felügyelő hatóság hajóállományának növelésére. Ezek a falánk tengericsillagok étkezés közben ráhelyezkednek gyomrukkal a koralltelepre és emésztősavaik feloldják a korallpolipokat, amelyeknek csupán a csupasz váza marad hátra. A tengericsillagok inváziói sebezhetőbbé teszik a virágállatokat a korallfehéredéssel, a szélsőséges időjárással és a klímaváltozás hatásaival szemben.

A mai Nagy-korallzátony megközelítőleg 8000 éves lehet. Óriási korallmészkő talapzaton nyugszik, amelynek idősebb részei még kb. 600 000 évvel ezelőtt keletkeztek. Ausztrália keleti partjai előtt a korallok valóban optimális életkörülményeket találnak – elsősorban a tiszta, meleg és napfénytől bevilágított víz miatt, amelynek hőfoka 26-28 C között mozog.

A globális felmelegedés jelenti a legnagyobb veszélyt

A kormány bejelentésére reagálva a Greenpeace Australia Pacific közölte, hogy a gazdálkodók támogatása csupán a probléma felületes kezelése, ugyanis a zátonyra a globális felmelegedés jelenti a legnagyobb fenyegetést. Mint aláhúzták, a koralltelep soha nem látott mértékű korallfehéredést szenvedett el az elmúlt két évben és a küszöbén áll egy harmadik fehéredésnek, az egymás utáni években bekövetkező jelenségre nem volt még példa.

Ideális körülmények között a korallok rendkívül szorgalmas építőmesterek: egy szirt évente kb. 0,5-2,8 cm-rel növekszik. Az állatok azonban igen érzékenyen reagálnak a környezetváltozásra. Amennyiben például a vízhőmérséklet csak egy kicsit is megemelkedik, a zooxantellák „stesszhelyzetbe” kerülnek, és elhagyják a polipokat. Ennek következtében a korallok kifakulnak és elpusztulnak.

Súlyos csapást jelent az emberekre is

A korallfehéredés a beteg korallzátonyok jellegzetes vonása. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét adó algák kilökődnek, és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk. Ha a folyamat hosszan tart, a korallok elpusztulnak, ami súlyos csapást jelent az élőhelyként és táplálékként a korallokra támaszkodó halakra és rajtuk keresztül az emberekre is.

NRGreport | Forrás: The Guardian, MTI, Ausztralia.utazas