NRGreport
Menü

Fekete lyuk volt Magyarország a villamosenergia-piacon

Múlt pénteken fekete lyukként viselkedett hazánk a villamosenergia-piacon: minden határmetszéken felénk, azaz import irányba áramlott a villany – írja Aszódi Attila Paks II. kormánybiztosa a legújabb blogbejegyzésében

Az elmúlt héten a hazai villamosenergia-rendszer tekintetében többször is történelmi pillanatot élhettünk át: 2018. február 28-án, szerdán újra történelmi csúcsra ért a hazai rendszerterhelés, a 2017. januárban beállított 6780 MW-os rekordot ismételtük meg, pénteken dél körül pedig új rekordot állítottunk fel: az új csúcs (hitelesített rendszerterhelési adat) 6825 MW. Ez minden idők legnagyobb hazai villamos rendszerterhelése. És mindez a villamos hálózat speciális üzemállapota mellett következett be. A múlt péntek koradélutáni rendszerállapotban az összes határmetszéken befelé áramlott a villany, vagyis minden szomszédunktól importáltunk. Hazánk – kis túlzással – úgy viselkedett a villamos hálózatban, mintha egy fekete lyuk lenne.

Szembetűnő és egyben aggasztó, hogy a hazai fogyasztást az idei csúcsok idején több mint 3000 MW mértékben importból fedeztük, és valódi fekete lyukként viselkedtünk: minden létező környékbeli forrást a magyar hálózat igényeinek fedezésére használtunk, exportra, tranzitra ezúttal nem futotta.

Nem így volt ez tavaly januárban, akkoriban Horvátország és Szerbia irányába összesen 1088 MW teljesítménnyel exportáltunk villanyt, most erre nem volt lehetőségünk. Ennek oka minden bizonnyal a külföldi erőművek rendelkezésre állásában és az eltérő piaci körülményekben keresendő.

A Szlovákia irányából származó import közel a felére csökkent, 500-600MW-tal alacsonyabb volt, mint tavaly januárban, de a csökkenés elmondható az Ukrajnából és Ausztriából érkező források mennyiségére is. Idén sokkal inkább magunkra voltunk utalva. Míg 2017 januárjában a nettó importunk (import mínusz export) a terhelés 32%-át adta, addig az idei csúcsterhelések 45-46%-át fedeztük importból.

A rendszer alapterhelését, ahogy tavaly is, idén is a Paksi Atomerőmű adta, ezúttal az egyik blokk tervezett karbantartása és üzemanyag-átrakása miatt bruttó 1524MW-tal járult hozzá a hazai fogyasztás fedezéséhez (az alacsony környezeti hőmérsékletnek köszönhetően a blokkok képesek kicsivel a névleges teljesítményük felett termelni, így volt ez most is).

Az is világos, hogy az időjárásfüggő megújuló erőművek az ellátásbiztonsághoz nem képesek hozzájárulni.

A hazánkban üzemelő, mintegy 329 MW beépített teljesítménnyel rendelkező szélerőművek március 2-án, a legnagyobb csúcsterhelés idején tulajdonképpen egyáltalán nem tudtak hozzájárulni a rendszer kisegítéséhez. A 12.45-kor kezdődő negyedórában átlagos termelésük egészen elképesztően alacsony, nettó 7,65 MW volt, azaz a beépített teljesítmény mintegy 2%-ával álltak a villamos energiát fogyasztók rendelkezésére.

A MAVIR által mért napelemek termelése is egészen abszurdan alacsony, elhanyagolható értéken állt: a csúcs pillanataiban mért 6825 MW-os rendszerigényhez mindössze 1,11 MW teljesítménnyel tudtak hozzájárulni.

Mindamellett, hogy az időjárásfüggő megújuló erőművek képesek szén-dioxid-kibocsátásmentes módon villamos energiát termelni, a villamosenergia-ellátás biztonságához hozzájárulni nem képesek, és a múlt héten ezt ismét látványosan bizonyították.

Nem kell azonban elvetni ezeket a forrásokat, szó sincs erről, csak értéküket energiapolitikai szempontból a helyén kell tudni kezelni! Minden mértékadó elemzés arra a következtetésre jut, hogy az éghajlatváltozás megfékezéséhez az összes rendelkezésre álló szén-dioxid-mentes technológiát alkalmaznunk kell. Termelési oldalon hosszú távon a szén-dioxid-mentes megújuló energiaforrások és az atomerőművek jönnek szóba, a fogyasztói oldalon pedig az energiatakarékosság és az energiahatékonyság növelése az, ahol a legtöbbet tehetjük.

A hazai csúcsterhelések és az éves villamosenergia-fogyasztás növekvő trendjeit látva azonban úgy tűnik, az energiatakarékos gépek és berendezések egyre fokozódó terjedése ellenére a villamos energia iránti igény folyamatosan növekszik. Az ipari termelés elektrifikációja, az elektromos autók számának növekedése és az egyre terjedő hőszivattyús fűtés láttán az előrejelzések azt mutatják, hogy Magyarországon ez a növekvő trend a jövőben sem fog változni. Az éghajlatváltozás megfékezéséért ezért a termelői oldalon is sokat kell tennünk. A megújulóknak és az atomerőműveknek egyaránt helyük és kulcsfontosságú szerepük lesz a jövő villamosenergia-ellátásában.

Az importra vonatkozóan láthattuk, hogy a hazai importkitettség bizonyos időszakokban egészen drámai értékeket képes elérni. Emlékeztetnék a  MAVIR  közleményére, miszerint:  „(…) a biztonságos ellátás ma garantált, ugyanakkor látszik az is, hogy a felmerülő többlet energiaigények mellett az energiafüggőség csökkentése kizárólag hazai erőművi beruházásokkal érhető el”.

Gondoljuk meg, hogy mi lenne, ha az imént bemutatott rendszerállapotban egy komolyabb villamos hálózati üzemzavar következne be. Evidencia, hogy minden szomszédos ország a saját fogyasztói ellátását tekintené prioritásnak, mi pedig könnyen forrás nélkül maradhatnánk. Helyzetünk az ellátásbiztonság szempontjából rendkívül kiszolgáltatott. Az idős konvencionális európai erőművek bezárásával pedig a helyzet csak romlani fog.

A Paks II. projekttel éppen azon dolgozunk, hogy a hazai villamosenergia-ellátás biztonságához hazai, szén-dioxid-kibocsátásmentes, nagy rendelkezésre állású, időjárási körülményektől függetlenül működő és olcsón termelő erőművel járuljunk hozzá.