Mindezek mellett egy, a Nature Energy hasábjain megjelent új tanulmány szerint még az autókereskedők hozzáállása is akadályozza az elektromos autók iránti kereslet felélénkülését. A szerzők kiderítették azt is, hogy az eladók miért vonakodnak az alternatív meghajtású kocsik értékesítésétől.
A skandináv országokban lebonyolított 126 próbavásárlás során a magukat autóvásárlónak álcázó kutatók azt tapasztalták, hogy az eladók leginkább az általuk forgalmazott márka benzines és dízeles típusaira próbálták őket rábeszélni.
A vásárlások több, mint háromnegyede úgy zajlott, hogy az eladók még csak meg sem említették, hogy létezik villanyhajtású kocsi a márkakereskedés kínálatában. Amikor pedig mégis szóba kerültek az elektromos típusok, a kereskedők sokszor megtévesztő, hamis adatokat osztottak meg róluk a vevőkkel, például a valós hatótávhoz képest alacsonyabb értéket adtak meg és a töltési időt is többször felülbecsülték. Sőt, előfordult, hogy kifejezetten le is beszélték az ügyfeleket a villanyautó megvásárlásáról, többnyire azzal az indokkal, hogy az nem éri meg, de volt olyan eladó, aki odáig ment, hogy pénzügyi katasztrófaként emlegette az elektromos kocsi birtoklását.
A kutatók a próbavásárlások eredményeit autópiaci szakértőkkel is megvitatták, így feltárták ennek a furcsa jelenségnek az okait is. Ezek közül a legfontosabb, hogy a kereskedőknek még mindig csak töredéke részesült az elektromos autózással kapcsolatos képzésben, emiatt sokan bizonytalanná válnak, ha az ügyfelük a töltőhálózatról vagy a széndioxid kibocsátásról kérdez. Ennek következtében, hogy a kínos helyzeteket elkerülhessék, inkább az általuk már jól ismert belső égésű motorral szerelt típusokra terelik a szót.
A vevők márpedig kérdeznek, méghozzá annyit, hogy a tapasztalatok szerint amíg egy elektromos autót elad egy kereskedő, ugyanannyi idő alatt akár négy benzines vagy dízeles kocsit is értékesíthetne. A műszaki újdonságok mellett a különböző állami támogatásokat, adókedvezményeket is meg kell beszélni a vevőkkel, ami sokkal bonyolultabbá teszi a villanyautók eladását.
Közben sokszor nincs is a márkakereskedés készletén az elektromos típusokból, így azokat bemutatni is nehezebb, és az ügyfélnek is jellemzően többet kell várnia, mire beülhet az új autójába, amit szintén a kereskedőnek kell vele elfogadtatnia. Végül, de nem utolsósorban az elektromos autók eladása azért is éri meg kevésbé a robbanómotoros típusoknál a márkakereskedéseknek, mert kisebb a szervizigényük, ami a szervizköltségekből érkező bevételek csökkenését vonja magával hosszabb távon.
A tanulmány szerzői szerint, ha a kereskedőkön múlna, az autóvásárlók nem sokat tudnának az elektromos autókról. A helyzeten azzal lehetne javítani, ha a gyártók és a kormányzat a kereskedőket is érdekeltté tennék abban, hogy nagyobb hangsúlyt fektessenek a villanyautók értékesítésére. Mégsem tűnnek pesszimistának az elektromos autózás térnyerésével kapcsolatban, a BBC-nek azt nyilatkozták, hogy ez gyorsabb lesz, mint a legtöbben hiszik, a következő évtizedben már a villanymeghajtású kocsik fogják uralni a piacot.
NRGreport
