NRGreport
Menü

Északi Áramlat 2: önzés, indulatok és hatalmi harcok hálójában

Elemzés | NRGreport | 2018-06-20 12:01

Dúlnak az indulatok az Északi Áramlat 2 kapcsán. Németország számára gazdaságilag előnyös beruházásról van szó, a kelet-közép-európai országok viszont csak még kiszolgáltatottabbá válnának, Oroszország gazdasági és politikai befolyáshoz juthatna az EU-n belül, az Egyesült Államok pedig saját földgázszállításhoz fűződő érdekeit félti. Meg kellene-e szakítania a projektet Németországnak? – a Carnegie Europe készített összefoglalót a témában.

Az Északi Áramlat 2 beruházás keretében közvetlen földgázvezeték-rendszer épülne ki Oroszország és Németország között, ezzel kikerülve a megbízhatatlannak ítélt Ukrajnát. A projektben az orosz állami tulajdonú Gazprom mellett öt európai energiavállalat, a holland-brit Shell, a német E.ON és a BASF/Wintershall, az osztrák OMV és a francia Engie vállalt szerepet. A beruházás Németország számára rendkívül előnyös, hiszen gázelosztási csomópontként megnövekedne az ország szerepe, közel duplájára nőne a közvetlen gázellátás mennyisége, valamint a fokozott versenynek köszönhetően a gázárak is kedvezőbbek lennének. Kritikusok szerint ugyanakkor a látszólag gazdasági érdekek mentén fejlődő projekt valójában arra szolgál, hogy tovább mélyítse Oroszország pénzügyi és politikai érdekeltségeit az Európai Unión belül.

„Az Északi Áramlat 2 naiv elképzelés”

Az elmúlt években az Oroszországhoz köthető botrányok gyakran szerepeltek a világsajtóban. Az Európai Unió jelenleg is szankciókat alkalmaz az Ukrajnában kialakult helyzet miatt Oroszországgal szemben, ezért az oroszoknak különösen fontos az EU-n belüli szövetségesek körének bővítése, az Északi Áramlat 2 esetéből pedig úgy tűnik, nem csak a szélsőséges csoportok körében találhatnak támogatókat. Az ellenzők szerint az egyik legnagyobb baj a projekttel, hogy Oroszországot megerősíti abban, hogy valódi következmények nélkül megtehet bármit. Ráadásul az is veszélyt hordoz magában, hogy az EU-nak nincs semmilyen eszköz a kezében, amivel valóban betartathatná saját elveit és szabályait az orosz féllel. Jakub Janda az European Values Think-Tank ügyvezető igazgatója szerint „az Északi Áramlat 2 az önzés tökéletes példája – egy naiv elképzelés, miszerint ha többet üzletelünk egy diktatúrával, az fokozatosan veszít az agressziójából. Történelmi példák mutatják, hogy a megbékítés politikája nem működik.”

„Egy külső szereplő meghatározhatja Európa energiapolitikáját?”

A megkérdezett szakértők szerint bár megtehetné, mégis kevés esély van arra, hogy Németország kihátrál a projektből. Két lehetséges külső megoldási javaslat kerülhet szóba a projekt korlátozására: az egyik, hogy amint az EU területére ér a vezeték, az az EU versenyjogi szabályozása alá kerül, így az Európai Parlament vonatkozó döntése Németországra, mint tagállamra is kötelező érvényű lenne. Itt azonban újra felmerül a kérdés: az EU-s szabályok vajon betartathatóak-e Oroszországgal?  Az Egyesült Államoknak is érdekében áll a beruházás megvalósulásának megakadályozása, nagy versenyhátrányt jelentene ugyanis az orosz vezetékek további bővítése, hiszen a vezetékes földgáz olcsóbb alternatíva az amerikai LNG földgázzal szemben. Ezért a másik, radikálisabb lépés az USA kormánya által kilátásba helyezett kereskedelmi szankciók bevezetése, amellyel pénzügyileg lehetetlenülne el a projekt. Marco Siddi, a Finnish Institute of International Relations munkatársa szerint azonban „nincsen rendjén, hogy egy nemzeti kormány elállhatja az útját egy EU-s szintű energiaipari beruházásnak. Mindezek mellett Trump fenyegetései sem segítenek a helyzeten: egy külső szereplő vajon meghatározhatja Németország, vagy Európa energia politikáját?

„Az Északi Áramlat 2 lesz az igazság pillanata Európa számára”

A beruházás nem csak külső szereplők érdekellentétei mentén formálódik, de az EU-n belül is komoly megosztottságot eredményez. Az Északi Áramlat 2 az orosz gázexport körülbelül 70-80 százalékát lenne képes átirányítani az Oroszországot és Németországot közvetlenül összekötő vezetékekre, ezzel kikerülve Ukrajnát, mint a legnagyobb tranzitországot. A lépés ugyanakkor gazdaságilag rendkívül kiszolgáltatott helyzetbe taszítaná az ukránokat, az oroszok felől érkező katonai fenyegetettség megnövekedéséről nem is beszélve. Nem csak Ukrajna veszítene a projekt megvalósulásával: az Északi Áramlat 2 a már eleve fejlett földgázvezeték-rendszerrel rendelkező nyugat-európai országok infrastruktúráját bővítené, szemben a rosszabb ellátottságú kelet-közép-európai országokéval. Ezzel a projekt tovább növelné a különbséget Európa két fele között. A beruházás tehát nem pusztán geopolitikai következményekkel járna, de az európai szolidaritást és egységet is megkérdőjelezné. Szemerkényi Réka, a CEPA (Center for European Policy Analysis) ügyvezető alelnöke szerint „az Északi Áramlat 2 olyan mértékű külső tényezővel szembeni függést hoz magával, amit a kontinens nyugati fele eddig még nem tapasztalt. Amennyiben Németország komolyan veszi az európai értékeket, akkor nem elég, ha kiáll mellettük, gyakorolnia is kell őket. Az Északi Áramlat 2 lesz az igazság pillanata Európa számára.

NRGreport