Az elmúlt 50 évben a fosszilis ásványkincsek egy stabil 60-70%-os részesedést harcoltak ki maguknak a világ energiatermelésében, ám a megújuló energiaforrásokat kiaknázó technológiák és az akkumulátorok egyre csak csökkenő árával többé már nem képesek felvenni a versenyt – megindult az átállás a tiszta energiatermelésre, ami az elkövetkezendő évtizedek során egyszer és mindenkorra véget vet a fosszilis erőforrások uralmának.

De hogy mégis milyen tendenciák várhatóak 2050-ig bezárólag, arról a Bloomberg New Energy Finance által kiadott New Energy Outlook ad kiváló összefoglalást, amit ha nem is szabad készpénznek venni – hiszen bármilyen előre nem látható esemény, például technológiai áttörés, természeti katasztrófa, stb. keresztülhúzhatja a számításainkat –, a jelenlegi trendek figyelembevételével és néhány számítással könnyedén szemléltetni tudja, hogy milyen világnak nézünk elébe, ha minden folytatódik az elmúlt években elkezdett energia-forradalomnak megfelelően.

A NEO szerint 2018 és 2050 között mintegy 11,5 billió (a millió milliószorosa!) dollár értékű beruházás fogja támogatni a világ energiatermelő kapacitásának bővítését, amiből 8,4 billió dollár, azaz az összes beruházás majdnem háromnegyede a szél- és napenergiára irányul, míg 1,5 billió dollár, tehát 13% más szénmentes energiatermelő létesítmények telepítését segíti elő. Az olcsó megújuló energiaforrásoknak köszönhetően 2050-re az összes elektromos áram-termelés 50%-át a szél és a nap adja majd, míg ha más megújuló energiaforrásokat, valamint az atomenergiát is hozzávesszük, akkor ez az arány 71%-ra ugrik. Nem nehéz kiszámolni, hogy fosszilis ásványkincsek csupán 29%-ban lesznek jelen az áramtermelésben a jelenlegi közel 63%-hoz képest. Az energiarendszer drámai átalakulásának elsődleges oka a napelemek és szélturbinák, valamint az általuk generált energia árzuhanása: az évszázad közepére a napenergia 71%-kal, a szélenergia pedig 58%-kal lesz olcsóbb kWh-nként. Annak, hogy számos ország már most óriási mértékben elkezdte támogatni a megújuló erőforrások kiaknázását, az az oka, hogy ezek már most kevésbé költségesek, mint új szén-, kőolaj-, vagy földgáztüzelésű erőművek építeni, illetve a régieket karbantartani, felújítani. Az energiatermelés átalakulásának legnagyobb vesztese egyértelműen a legszennyezőbb energiaforrás, a kőszén lesz, amelynek a mostani 38%-os részesedése 11%-ra apad a világ áramtermelésében. A szél- és napenergia előretörését segíti továbbá a lítium-ion akkumulátorok árának folyamatos zuhanása is, amelyek ipari energiatárolóként használva lehetővé teszik, hogy akkor is elérhető legyen a tiszta áram, amikor a szél nem fúj, a nap pedig nem süt. Az energiatárolás az elektromos autók terjedésében is óriási szerepet fog játszani, amelyek egyébként 2050-re az összes áramkereslet 9%-áért lesznek felelősek: a villanyautók feltöltésének közel fele dinamikus lesz, azaz a villamos energia aktuális árához fog igazodni.

A legnagyobb vesztes a kőszén, a legnagyobb nyertes pedig a napenergia lesz a következő évtizedekben

Bár a jövő egyértelműen a szélenergiáról és a napenergiáról fog szólni, természetesen lesznek regionális különbségek. A Bloomberg kiadványa szerint a legnagyobb részesedést Európában fogják elérni a megújulók 87%-kal, míg Indiában ez az érték 75%, Kínában 62%, az Egyesült Államokban pedig 55% lesz. Az európai energiatermelést az atomenergiától való elfordulás jellemzi a következő évtizedekben, amiben Németország lesz az éllovas. Habár a megújulók itt is kiemelt szerepet kapnak az áramtermelésben, az olcsó lignit a kellően szigorú szabályozás nélkül továbbra is jelentős kibocsátásokat okoz majd, így ez egy megoldandó feladat a német kormányzat számára. A másik európai úttörő az Egyesült Királyság lesz, ahol az összes széntüzelésű erőmű bezárásával 2025-ig a fosszilis ásványkincsek részesedése 12%-ra esik le 2030-ra. Különösen érdekes India esete is, ahol ugyan a legolcsóbb nap-és szélenergia áll rendelkezésre, a széntüzeléstől továbbra is nehezen szakad el az ország, s míg rövid, valamint közép távon a kőszén elégetéséből származó villamos energia részesedése nőni fog, 2050-re itt is dominálni fog a nap és a szél, mintegy 22%-kal csökkentve India emisszióját. Az ázsiai ország vezetősége egyébként éppen a napokban jelentette be, hogy az amúgy is hihetetlen 175 gigawattos, 2022-re teljesítendő napelem-, és szélturbina-telepítési célkitűzését 227 gigawattra, azaz majdnem 30%-kal emeli, amelynek teljesítése esetén igencsak megközelíti Kínát és az Amerikai Egyesült Államokat a megújuló energia-kapacitás növelésének tekintetében.

„India jelenlegi megújuló energiaforrás-alapú áramtermelő kapacitása 70 GW, és a 175 GW-os célt jóval 2022 előtt át fogjuk lépni. Új megoldásaink vannak, mint például az offshore szélfarmok, és az úszó napelem-parkok, amik segítenek túlteljesíteni a jelenlegi célkitűzést” – indokolta egy szakértő a még ambiciózusabb küldetés elhatározását. Ne feledjük, hogy India a világ egyik legerőteljesebb társadalmi különbségeivel küzdő fejlődő országa, ahol a lakosság több mint fele mindössze napi 3 dollárból él. Nem arról van tehát szó, hogy az ország nem tudja mire költeni a hatalmas vagyonát, hanem arról, hogy a megújuló energia bizonyul gazdaságilag a legjobb döntésnek. Nemrég India még azon nemzetek mellett sorakozott fel, akik a legerőteljesebben bírálták a fejlett országokat a klímaváltozásban betöltött elsődleges kiváltó szerepük miatt, és próbálták menteni magukat az elvégezendő feladatok alól, most pedig a világ egyik vezető országává válnak a megújuló energiaforrások terén.

Ami az akkumulátorokat illeti, az áresés kiváltója egyértelműen a villanyautók terjedése. A NEO becslései szerint 2030-ra már 70 dollár alá is mehet az aksik kWh-nkénti ára, azaz a mostanihoz képest egy 67%-os zuhanást mutatva, aminek köszönhetően 2050-re 1291 GW-nyi energiatároló-teljesítmény valósulhat meg. Ezek a megújuló energiaforrásokkal összekötve könnyedén megszabadítják a fosszilis ásványkincseket és az atomenergiát a piacuktól, kiváltva a csúcserőműveket, mint ahogyan az ausztrál példa is mutatja a Tesla rekordméretű akkumulátorának jóvoltából.

Elég lesz-e mindez azon klímapolitikai globális célkitűzésünk teljesítéséhez, hogy bolygónk átlaghőmérséklete ne emelkedjen 2°C-nál többet az ipari forradalom előtti szinthez képest? A helyzet sajnos az, hogy ha meglehetősen erőltetett tempóban ki is vonnánk az összes széntüzelésű erőművet a forgalomból, még akkor sem közelítenénk meg a szükséges kibocsátási szintet. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, új szénmentesítő technológiákra lenne szükség, melyekkel a kibocsátás azonnali drasztikus csökkentésével 2050-re nemhogy a zéró kibocsátást kellene elérnünk, de negatív irányba kellene folytatódnia a görbének. Egyszerűbben megfogalmazva: nagyon sürgősen meg kell szüntetnünk mindenféle üvegházhatású gáz-emissziót, miközben fákat telepítünk, új technológiákkal próbáljuk megszabadítani a légkört a klímaváltozást okozó gázoktól, és imádkozunk, hogy ne legyen túl késő. Az idő viszont vészesen fogy, hiszen a globális klímaváltozás negatív hatásait már most is a saját bőrünkön érezzük, ráadásul egyes kutatók szerint a 2°C-os célkitűzés is túlságosan megengedő, annál alacsonyabb hőmérséklet-emelkedés is katasztrofális következményekkel fog járni.