NRGreport
Menü

Miként is sikerült elérni a kompromisszumot Bécsben?

Elemzés | Pletser Tamás, Erste Research | 2018-06-26 15:58

Úgy tűnik, az OPEC közös fellépése egyre inkább érték, másként miért is sikerült rávenni a vonakodó Venezuelát, Irakot és Iránt, hogy támogassák az OPEC kvótaemelését? A szaúdi és még inkább az orosz diplomácia sikeresen vizsgázott a mostani találkozón, így sikerült egy értelmes kompromisszumot elérni, ami persze önmagában alig változtatja meg az egyensúlyt, főleg ha Venezuela és Irán problémái tovább mélyülnek.

Azt gondolom, hogy ügyes megállapodást sikerült összehoznia Szaúd-Arábiának és Oroszországnak az OPEC többi tagjaival. Az 1 millió hordó kvóta emelés, ami persze önmagában csak 6-700 ezer hordó napi termelésnövekedést jelent a kapacitások végessége miatt, mindenki számára elfogadható. Az oroszok 300 ezer hordóval növelhetik így termelésüket, főleg az újonnan kiépített mezőkön, Szaúd-Arábia is 250 ezer hordóval növelheti termelését és van még némi szabad kapacitás a szomszédos arab országok kezében is. A vonakodó Iránt, Irakot és Venezuelát pedig sikerült meggyőzni, hogy ez a termelésnövekedés mindössze az eredeti, 2016. novemberében felállított mértékre emeli a kőolajtermelést. Sikerült megnyugtató üzenetet küldeni a fogyasztók, elsősorban az Egyesült Államok felé, hogy az OPEC figyeli rájuk is és fenntartja a megfelelő ellátást. Ráadásul sikerült meggyőzni mindenkit, hogy emögött a lépés nem az ősellenség USA áll, hanem ez egy működő közös érdek.

Fontos sikere volt a találkozónak, hogy az OPEC kvótákat nem országonként határozták meg, hanem csak az egész csoport kitermelésére határoztak meg egy tetőt, így a szabad kapacitásokkal rendelkező országok a többiek betöltetlen piaci részesedését kihasználhatják. Ez főleg Szaúd-Arábia számára előnyös, mivel ő rendelkezik a legnagyobb, még elérhető termelési tartalékkal.

Úgy tűnik, hogy ez az OPEC megállapodás és maga kartell léte is egyre inkább érték a tagok szemében. Az első olyan megállapodása volt a mostani az OPEC-nek, ami alapvetően be is tartottak a felek. A múltbeli tapasztalatok ennél sokkal rosszabbak volt: a megállapodást soha nem tartották be a kartellezők, gyakorlatilag nem tudtak sokszor még érdemi rövidtávú hatást sem gyakorolni az olajárra. Ez mostanra megfordult. Oroszország támogatása és a meglepően gyorsan megtalált közös hang Alexander Novak orosz energetikai miniszter és Khalid Al-Falid szaúdi olajvezető között erős egységet hozott létre. Ehhez pedig úgy tűnik, hogy érdemes csatlakozni, még akkor is, ha a rövidtávú saját érdek ezzel ellentétes.

A termelés ráadásul tovább eshet: Venezuela a mostani napi 1,4 millió hordóról akár 1 millióra is zuhanhat az év végére, a novembertől életbe lépő Irán ellen szankciót pedig biztosan több száz ezer hordó visszaesést okoznak a perzsa államnak. Ehhez még jöhet Líbia és Angola nehézségei. A mostani kvóta emelés révén belépő 6-700 ezer hordó többletexport emiatt az év végére hasonló mértékű OPEC termeléscsökkenéssel állhat szembe, vagyis kioltja a két hatás egymást. Mint a mesebeli leányzó: hoztam is, meg nem is, na ehhez hasonló most az OPEC politikája. A végeredmény egy ismét szűk piac lehet, főleg ha a fogyasztók továbbra is fenntartják az évi keresletbővülési ütemet.

 

Az OPEC szabad kapacitásainak várható változása

Forrás: Nemzetközi Energiaügynökség

 

Az OPEC kitermelési célja és a tényleges termelése 
Forrás: Bloomberg

Pletser Tamás, Erste Research | Forrás: Erste Befektetési Zrt.