NRGreport
Menü

Magyar gazdaság: a csúcsról csak lefele vezet az út?

A magyar gazdaság idei növekedése meghaladhatja a 4 százalékot, ám a kedvezőtlen világgazdasági folyamatok, a globális kereskedelmi háború veszélye és az uniós pénzek gyors felélése miatt valószínűleg ez jelenti a hazai konjunktúraciklus csúcsát – és innen már csak lefelé vezet az út.

A magyar gazdaság 2017 utolsó és 2018 első negyedévében egyaránt 4,4 százalékkal bővült. Ennél gyorsabb növekedésre az elmúlt bő egy évtizedben csak egyetlenegyszer volt példa. Ezzel, a régióban negyedik-ötödik legmagasabb ütemmel Magyarország feltehetőleg mostani konjunktúraciklusa csúcspontjára jutott – hívta fel a figyelmet a GKI Gazdaságkutató Zrt. legfrissebb prognózisa. (Az üzleti várakozások rég látott magasságban szárnyalnak.)

Az EU-transzferekkel finanszírozott beruházások és a választások által is gerjesztett lakossági fogyasztás növekedése ugyanis az év hátralevő időszakától kezdve várhatóan lassul, s a külső konjunktúrában inkább romlás, semmint további élénkülés várható.

A GKI azonban a vártnál kedvezőbb első negyedévi adatok alapján 3,8 százalékról 4 százalékra emelte idei GDP-prognózisát, s 4 százalékról 4,5 százalékra fogyasztási előrejelzését. Az olaj világpiaci árának emelkedése miatt 3 százalékra emelte inflációs prognózisát, s a gazdaságpolitika hangsúlyváltása alapján 2,2 százalékra mérsékelte a várható GDP-arányos államháztartási hiányt. Bár az eddigi élénkítő helyett egyensúlyközpontú gazdaságpolitika meghirdetése egy esetleges világgazdasági válságra hivatkozva történt, a váltásban legalább ekkora szerepe lehet az EU markáns, így a középtávú költségvetési céltól való magyar távolodást érintő kritikáinak. A magyar gazdaság pályája szempontjából az EU-kapcsolatok jövője jelenti a legnagyobb kockázatot, de a világgazdasági konjunktúra csúcspontján való túljutás, a magyar modellhez való ragaszkodás is rontja a középtávú növekedés lehetőségét.

Egyszer minden jó véget ér

A Magyarország számára kifejezetten kedvező világgazdasági folyamatok, az alacsony energiaárak és kamatok korszaka mindinkább véget ér, a hat éve tartó európai konjunktúra feltehetőleg túl van a csúcspontján. A geopolitikai feszültségek ismét kiegészültek az Irán körüli konfliktussal (igaz, a koreai szembenállás viszont javulni látszik), a pénzpiacok számára különösen aggasztó a török helyzet, az olaj ára emelkedik, a feltörekvő országok devizája leértékelődik. Az amerikai elnök kiszámíthatatlansága mellett lényeges kockázat a Fed nagyon is kiszámítható kamatláb-emelésének hatása. Kérdéses, hogy a túlértékelt értéktőzsdéken milyen időtávon és mekkora korrekciók lesznek.

A kereskedelmi háború veszélye az Egyesült Államok és Kína között jelentősen csökkent, ugyanakkor érezhetően romlanak az USA és az EU kapcsolatai. Az EU jövője szempontjából a Brexit mikéntje mellett további bizonytalanságot okoz, hogy az új német koalíciós kormány a korábbinál megosztottabb, s egyben kevésbé látszik elkötelezettnek az integráció elmélyítése mellett. Gondot okoz, hogy a populista és eurószkeptikus erők több országban előretörtek, s Olaszországban kormányt is alakíthattak. Az EU – a működését megnehezítő sokféle megosztottság (például észak–déli, nyugat–keleti, mélyebb együttműködésben érdekelt–EU-szkeptikus populista) következtében – egysége gyengül, s ezen belül a visegrádi országcsoport is megosztott (például az orosz kapcsolat megítélésében).

Gazdasági várakozások

A gazdasági várakozások Európa-szerte – így Magyarországon is – nagyon kedvezőek, bár májusban az év elejéhez és áprilishoz képest is jellemzően némi romlás következett be. A GKI konjunktúraindexe májusban kissé csökkent, mindazonáltal nem sokkal maradt el februári történelmi csúcsától.

A nyolc éve kormányzó Fidesz–KDNP újabb kétharmados többsége magában hordja az egycentrumú magyar modell korábbinál is markánsabb kiépítésének lehetőségét. Az új kormány a sokféle – egyébként valós szakmai és politikai indokolást nem tartalmazó – szervezeti-személyi változtatás ellenére nem mutat lényegi átalakulást. Érdemben nem változott a rendkívül centralizált, ugyanakkor kusza, lojalitás- és ellenőrzés-centrikus, nem pedig szakmai alapú államigazgatás.

Az illiberális rendszer „régi vágású kereszténydemokráciává” történt átkeresztelése csak retorikai gesztus. A kormány első megnyilvánulásai az EU-val való konfrontatív politika fennmaradására utalnak. A GKI megítélése szerint a kormánynak nem célja az EU elhagyása – az hatalmas veszteségeket okozna és a lakossági felmérések szerint sem lenne népszerű –, de a lehetséges maximumig törekszik szuverenitása, valójában egy szűk politikai-gazdasági elit rövid távú, főleg belpolitikai érdekeinek képviseletére. Az EU-n belüli együttműködés elmélyítését akadályozni tudó pozícióját egyben az erős EU-ban nem érdekelt orosz, kínai és amerikai kapcsolatok során is értékként igyekszik felmutatni.

A világgazdasági folyamatok romlása, az EU-val való viszony éleződése, a nettó EU-támogatások 2020 utáni jelentős, akár 20-30 százalékos csökkenése, az államháztartási hiány mérséklésének EU által is követelt szükségessége és a tartósan gyenge versenyképesség azonban nagy kihívást jelent e politika fenntarthatóságával kapcsolatban. A vállalati és lakossági hitelfelvétel drasztikus ösztönzésének ötlete – a versenypiaci viszonyok megerősítése helyett – inkább új problémának, semmint megoldásnak látszik. A javaslat ugyanis nyilvánvalóan a kormányfő által igényelt, tartósan 4 százalék feletti növekedésre és a beszűkülő EU-forrásokra adott voluntarista válasz. A gazdaságpolitika célrendszerében júniusban bekövetkezett változás – az erőltetett növekedéssel szemben az egyensúlyi viszonyok középpontba állítása – e kihívásokra adott részleges, de a magyar modell lényegét s így növekedési képességét nem érintő válasznak tekinthető. A GKI megítélése szerint az egyensúlyi viszonyok középpontba állítása helyes és szükséges lépés, de mivel a változást csak külső, világgazdasági okokkal magyarázza, aligha érinti a magyar modell lényegét, vagyis a tartós növekedés szempontjából messze nem kielégítő. Idén azonban a növekedés még elérheti a 4 százalékot.

Idén is gyorsan nőnek a jövedelmek

A bruttó keresetek dinamikája a tavalyi 13 százalékról 10 százalék körülire fékeződik, ami 7 százalék körüli, nagyon gyors, de a tavalyi két számjegyűnél kisebb ütemű reálkereset-növekedést jelent. A minimálbér a tavalyi 15 százalék után idén „csak” 8 százalékkal emelkedik, ami kisebb nyomást gyakorol a keresetekre, azonban a munkaerőhiány, illetve a választási év bérfelhajtó hatása továbbra is jelentős. Az immár hatodik éve tartó fogyasztásbővülés dinamikája 4,5 százalékkal feltehetőleg idén éri el csúcspontját, a vásárolt fogyasztás pedig ennél is gyorsabban, 5,5 százalékkal bővül.

A gyors pénzköltés volt a cél az uniós pénzeknél

Az állóeszköz-felhalmozás a tavalyi, csaknem 17 százalékos növekedés hatására meghaladta a válság előtti szintet. Az elmúlt évtizedet nagyfokú, részben az EU-transzferek beérkezésétől függő hullámzás jellemezte. Idén legalább 9 százalékos volumenbővülés várható. A 2016-ban 19,2 százalékos beruházási ráta 2017-ben 21,5 százalékra nőtt, idén pedig 22,5 százalékra emelkedhet, elérve a válság előtti szintet. Ez főleg az állami – jelentős részben EU-finanszírozású – fejlesztéseknek lesz köszönhető, az üzleti befektetések visszafogottabbak. Például a német cégek még 2018 tavaszán is a négy visegrádi ország közül a magyar befektetési környezetet tartották a legkevésbé vonzónak.

A 2014-ben indult EU-költségvetési periódus pályázatait meghirdették, de a szétaprózott, át nem gondolt célok az új pályázatoknál is látszanak, a fő cél a gyors pénzköltés. 2018. május végéig 84,3 ezer pályázat kapott támogatást, a megítélt támogatás 8345 milliárd forint (a 2014–20-as uniós fejlesztési ciklus teljes forráskeretének közel 95 százaléka), azonban ennek eddig csak az 56 százalékát, 4685 milliárd forintot fizettek ki. Ezek jelentős része előleg, mivel a nagy projekteket előrevették, hogy a számláló „pörögjön”, miközben jelentős részüknél a tényleges tevékenység még alig indult el. Az építőipari „túlterheltség” miatt máris szükség volt a korábbi pályázatoknál elfogadott árak automatikus (20 százalékos) emelésére, hogy a projektek ne lehetetlenüljenek el.

Fejlesztések és munkaerő kellene

A termelési oldalon a kereskedelmi, az ingatlan- és a kedvezőnek látszó időjárás hatására a mezőgazdasági ágazatban várható a korábban gondoltnál valamivel gyorsabb bővülés, miközben az ipar gyengébben teljesít. 2018-ban a leggyorsabban az építőipar, a mezőgazdaság, az infokommunikációs ágazat és a kereskedelem bővül, de ezen belül az építőipar szárnyalása a magas bázis miatt kisebb lesz a tavalyinál. Az ipari várakozások ugyan kedvezőek, de a magyar ipar húzóágazatában, a járműiparban zajló átalakulás, amit csak fokoz az EU és az USA közötti vámháború veszélye, gondot okoz. A munkaerőhiány, a magas kapacitáskihasználás és az új technológiák megjelenése fejlesztéseket követelne, de az ipari beruházások és fejlesztési szándékok pillanatnyilag stagnálnak. Így a magyar ipar a tavalyi 5 százaléknál kevésbé, 4 százalékkal bővül. Az építőipari várakozások kedvezőek, a szerződésállomány magas, de az újonnan kötött szerződések volumene már csak stagnál. Az építési konjunktúra folytatódik, de a termelés dinamikája a tavalyi 30 után idén 10 százalék körülire csökken.

2018-ban várhatóan folytatódik az agrár-GDP-re jellemző, évi két számjegyű ingadozás. Az „aranyat érő” májusi csapadék hatására idén 10 százalék körüli bővülés, s ezzel a 2016. évi szint elérése valószínű. A szolgáltatási GDP 2018-ban kb. 3,6 százalékkal, az előző évinél kissé gyorsabban, de a nemzetgazdasági átlagtól elmaradóan bővül. Növekedés a piaci alapú szolgáltatásoknál várható. A kiskereskedelmi forgalom 6 százalék körüli mértékben emelkedik. Az ingatlanpiac szereplői között általános a derűlátás, idén 20 ezer új lakás átadása várható. A lakásépítési engedélyek száma azonban alig emelkedik, mivel az új lakásokat terhelő, 2019 végéig hatályos kedvezményes áfakulcs esetleges meghosszabbításáról a kormányzat egyelőre nem nyilatkozott. Mivel idén a belföldi felhasználás bővülése a tavalyinál kisebb mértékben haladja meg a GDP növekedését, így a 2017-ben 2,5 százalékpontos import/export olló mintegy 1,5 százalékpontra szűkül. A külkereskedelmi áruforgalom többlete 2017 után 2018-ban is mérséklődik (a 2016. évi 9,7 milliárd euróról 8,1, majd 7 milliárd euróra), a szolgáltatásoké viszont továbbemelkedik. A cserearányok a tavalyi 0,4 százalékos romlás és első negyedévi 0,1 százalékos javulás után 2018 egészében romlani fognak.

A foglalkoztattak száma 2018-ban az előző évi 1,6 százaléknál lassabban, 1 százalék körüli mértékben nő. A képzett munkaerő hiánya egyre nagyobb probléma, de kevés van képzetlen, ám jó munkakultúrájú emberekből is. A közmunkások számának csökkentése folyamatos. A külföldi munkavállalás továbbra is népszerű, főleg a fiatalabb korosztályok körében. A munkanélküliségi ráta 2018-ban – statisztikailag – 3,7 százalék körülire csökkenhet, ami az egyik legkedvezőbb az EU-ban. A közmunkásokkal együtt azonban ennek még mindig mintegy kétszerese lesz, kissé magasabb az EU átlagánál.

Pénzügyi szektor

Az új hitelek nyújtása már több éve növekszik, 2016-tól azonban a vállalati, 2017-től pedig a lakosság hitelállománya is emelkedik. 2018-ban a vállalati és lakossági hitelek további bővülése várható. A bankok hitelportfóliója, profitabilitása és tőkemegfelelési mutatója kedvező, azonban az állam és a bankok önfinanszírozási program következtében kialakuló kölcsönös függése, egyes magyar tulajdonú bankoknál a tulajdonosi és hitelezett kör nem kellő elkülönülése kockázatok forrása.

Az MNB által bejelentett új hitelezési koncepció – mely szerint 2030-ig a vállalati hitelállományt évi 10-15 százalékkal, a lakosságit évi 15 százalékkal kellene emelni – a kormányfő által igényelt, tartósan 4 százalék feletti növekedésre és a beszűkülő EU-forrásokra adott voluntarista válasz, melynek aktualitását a szigorú költségvetési politika új keletű igénye is megkérdőjelezi.

Államháztartás

Az államháztartási deficit 2018-ban már hatodik éve lesz 3 százalék alatt, az államadósság pedig csökkenő pályán. A gazdasági konjunktúra hatodik évében, a minimálisra csökkent kamatok időszakában azonban ez nem elegendő. A magyar deficit az egyik legmagasabb az EU-ban, s távolodik a középtávú céltól. Ezért az EU a hiány csökkentésére szólította fel a magyar (és román) kormányt. Ehhez ugyan nem fűződik közvetlen szankció, de a jelentősége nagy. Az EU-támogatások széles körű hazai megelőlegezése, valamint egyes, választási szempontból is fontos költségvetési programok következtében a központi alrendszer pénzforgalmi deficitje az idei első öt hónapban elérte az egész évre előirányzott összeg 87 százalékát.

A GKI szerint idén – tekintettel az EU felszólítására – nem lesz óriási decemberi költekezés – bár ez ellen hatnak a 2019. évi EU- és önkormányzati választások –, így a tervezettnél valamivel kisebb (de a 2017. évinél nagyobb), 2,2 százalék körüli eredményszemléletű deficit várható. Ugyanakkor a pénzforgalmi deficit a tervezettnél sokkal nagyobb, 1500 milliárd forint felett valószínű. Ez utóbbi következtében csak 0,5 százalékponttal, 73 százalék közelébe csökkenő GDP-arányos államadósság várható. Mivel a 2019. évi költségvetés túl optimista feltételezésekre épül, menet közbeni módosításokra, a tervezettnél kissé magasabb hiányra kell számítani.

Infláció, kamat, árfolyam

A magyar árszínvonal 2016 óta, ha szerényen is, de folyamatosan emelkedik, a 2017. évi 2,4 százalék után idén 3 százalék közeli infláció várható. Ezt támasztja alá, hogy májusban áprilishoz képest az euróövezetben (1,2 százalékról 1,9 százalékra) és Magyarországon is (2,3 százalékról 2,8 százalékra) gyorsult az infláció. Az előrejelzés figyelembe veszi a világpiaci energiaárak megugrását és a forint gyengülését, de még alig számol a hazai béremelkedés költség- és keresleti oldalról megjelenő, eddiginél erősebb inflációs hatásával. A 0,9 százalékos alapkamat emelése csak jövőre várható. A forint idei gyengülése várható volt, mivel a Fed kamatemeléseit az MNB nem követte. A májusi gyengülés sebessége és mértéke azonban váratlan volt, s mindenekelőtt a török pénzügyi rendszer megrendülésének, de az olasz helyzetnek is volt a következménye.

Idén éves átlagban 317 forint körüli euró valószínű. A forint gyengülése azonban egyelőre nem ösztönzi a jegybankot monetáris politikája szigorítására, mivel az kiemelten figyel a nyereségességére. A jegybank korábbi intézkedései csökkentőleg hatottak az állampapírok, különösen a rövid lejáratú állampapírok hozamaira. A májusi hozamemelkedés során a rövid lejáratú állampapírok hozama 5–10 bázisponttal, míg a hosszú távúaké 50–70 bázisponttal emelkedett. Ez arra ösztönzi a kormányzatot, hogy növelje a rövid lejáratú finanszírozás súlyát, ami viszont egyértelműen növeli a refinanszírozási szükségletet és ezzel a kockázatokat. A forint az év elejéhez képest június közepére közel 5 százalékkal értékelődött le.

A folyó fizetési mérleg a 2016. évi 7 milliárd eurós, hatalmas aktívum után 2017-ben a külkereskedelmi többlet visszaesése miatt 3,6 milliárd euróra csökkent, s 2018-ban tovább, 2,5 milliárd euróra mérséklődik. A külső finanszírozási képesség a 2016. évi 6 milliárd euróról 2017-ben 5,1 milliárd euróra esett vissza, 2018-ban viszont az EU-támogatások újraindulása nyomán várhatóan 7 milliárd euró lesz, ami a GDP 4,1, illetve 5,4 százaléka. A magyar nettó finanszírozási képesség továbbra is jelentősen meghaladja az EU átlagát, s a régióban az egyik legmagasabb. A külföldi tőke nettó beáramlása 2016-ban és 2017-ben egyaránt 1,9 milliárd euró volt. Az idén sem várható jelentős bővülés. A nettó közvetlen külföldi befektetések GDP-arányos állománya a válság előtti 50 százalékról 2017-ben 43 százalékra csökkent; aránynövekedésre idén sem lehet számítani.