NRGreport
Menü

Román-magyar gázháború: sorsdöntő napok jönnek

Egyre nagyobb nyomás nehezedik a román kormányra Magyarország, az érdekelt energiavállalatok és a román ellenzék részéről azért, hogy az ország mielőbb teremtse meg a jelentős fekete-tengeri gázmezők kiaknázásának jogi-törvényi hátterét, de még az Európai Bizottság és az Egyesült Államok is ezt sürgeti az európai energiabiztonság érdekeire hivatkozva. Bizonyos romániai szakértők és magas rangú politikusok szerint azonban a jelenlegi tervek és szabályozás nem az ország érdekeit szolgálják, Bukarest így ellenállni látszik a fekete-tengeri gázkincs kitermelésére, illetve az ezt biztosító törvényi háttér megteremtésére irányuló nyomásnak. A sorsdöntő törvénytervezetről várhatóan a július 9-én kezdődő háromhetes rendkívüli ülésszakán dönthet a román parlament. 

Sorsdöntő időszak jön a román-magyar gázháborúban

Mindinkább elmérgesedni látszik a fekete-tengeri román gázmezők kiaknázásával kapcsolatos nemzetközi vita, miután az előző héten már Liviu Dragnea, a román Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke is megszólalt az ügyben. A bukaresti kormány fő erejét képező szociáldemokraták vezére szerint Bukarest azt kockáztatja, hogy nem fog részesülni a gazdag természeti erőforrásból. 

"A legnagyobb kockázat az, hogy ez a gáztartalék, amellyel Románia rendelkezik, csak áthalad az országon és más államok gazdasági fejlődéséhez, például Magyarországéhoz járul hozzá" - mondta a PSD elnöke.

Dragnea ugyanakkor mintha balanszírozni is kívánna a belpolitikai és a gazdasági érdekek között (amelyeknek persze szerencsés esetben egybe kellene esniük). A politikus ugyanis azt mondta, egyensúlyt kell találni egyrészt a kitermelés megkezdése és Románia azon legitim érdeke között, hogy egyrészt anyagi haszna származzon a nyersanyagból, másrészt a gáz jelentős részét használják az ország iparának újjáélesztésére és az ország gazdasági fejlesztésére. Dragnea nem támogatja, hogy a Fekete-tengerben kitermelendő földgázt teljes egészében kétoldalú megállapodások alapján adja el Románia. A politikus múlt heti nyilatkozatában azt mondta, a kitermelt gáz értékesítésének nagy tétje, hogy a nyersanyag hány százalékát sikerül eladni átlátható módon az energiatőzsdén.

Az úgynevezett offshore törvénytervezet - , amelyet már februárban egyhangúlag megszavazott a szenátus, és amelynek elfogadásától függ, hogy Románia milyen feltételek mellett teszi lehetővé a fekete-tengeri földgáz kitermelését - egyelőre továbbra is a képviselőházi illetékes szakbizottságok asztalán van. Ezt a tervek szerint a július 9-én kezdődött háromhetes rendkívüli ülésszakon fogadja el az alsóház; ennek alapján fogja meghozni várhatóan a nyáron az amerikai ExxonMobil és az osztrák OMV Petrom azt a döntését, hogy megkezdi-e a Fekete-tenger Neptun talapzatában felfedezett gáz kitermelését. Az első becslések szerint 42 és 84 milliárd köbméter közötti gázmennyiségről lehet szó.

"A gáz nem megy sehová!"

A román gázszállítási rendszerüzemeltető, a Transgaz ugyan június 4-én bejelentette, hogy megkezdte a bolgár-román-magyar-osztrák (BRUA) gázfolyosó közel 500 kilométeres romániai szakaszának építését (a társaság februárban 60 millió eurós hitelt is kapott az EBRD-től a munkálatok elkezdésére), a törvényi háttér megteremtése azonban egyértelműen akadozik, mégpedig elsősorban azért, mert a bukaresti kabinet és a kitermelő vállalatok eddig nem tudtak egyetérteni a kitermelés után fizetendő adó, illetve járadék mértékéről. A tervezet értelmében Románia a kitermelt gáz értékének 13 százalékát kapná meg, ami nagyon kevés a BalkanInsight nevű portál által idézett Lucian Davidescu, a Romania Curata antikorrupciós civil szervezet vezetője szerint, aki úgy véli, a tervezet sérti a román állam érdekeit, a várható kár pedig legkevesebb kétszerese a Petrom privatizációja során elszenvedett félmilliárd eurónak. Ezért Davidescu szerint a tervezet elfogadásával nem kell rohanni; "a gáz nem megy sehová!" - hangsúlyozta meglepő határozottsággal.

A nyilatkozatháború ellenére egyelőre nem nagyon látszik más ésszerű útvonal a fekete-tengeri földgáz jelentős részének értékesítésére, mint a Magyarország felé tartó BRUA (bolgár, román, magyar, osztrák) gázszállítási út. Bulgária és Szerbia egyértelműen az orosz gáz elkötelezettje, Ukrajna pedig jelenleg szintén nem tűnik kiszámítható potenciális partnernek, míg a román belső piac egyelőre valószínűleg szintén nem képes az energiahordozó felvételére. 

Fotó: EPA/STR

A román ellenkezés ráadásul nagyrészt arra a téves értelmezésre épít, hogy a magyar társaságok kapacitáslekötése azt jelenti, Magyarország gyakorlatilag már meg is vásárolta a gázt; illetve hogy a gázkincs teljes egészében Magyarország irányába lesz értékesítve. A magyar külügy korábbi állásfoglalása szerint noha "a román és a magyar gázvezeték-üzemeltető cégek által kiírt kapacitáslekötési aukción két magyar cég kötötte le a román-magyar interkonnektor 2022 utáni teljes kapacitását román-magyar szállítási irányban; a Fekete-tengeri gázmezőről azonban nyilvánvalóan nemcsak ebbe az irányba fognak gázt szállítani, hanem más csöveken, más országok irányába is." Ráadásul az évi 4,4 milliárd köbméteres kapacitású BRUA gázvezeték pedig - mint a neve is mutatja - nem csak a fekete-tengeri gázkészletet szállíthatja, hanem az elképzelések szerint a csatlakozó TANAP, illetve TAP vezeték révén jelentős mennyiségű azeri gázt is.

Nyomás alatt

Szijjártó Péter június végén azt mondta, nyomás alá kell helyezni Romániát annak érdekében, hogy teremtse meg a kitermelés törvényi kereteit és fejlessze a gáz kitermeléséhez és szállításához szükséges infrastruktúrát. A román külügy amellett, hogy leszögezte, Románia tiszteletben tartja a BRUA gázfolyosó romániai szakaszának megépítésére vállalt valamennyi határidőt, igencsak hevesen reagált. Eszerint "nyugtalanítónak" tartja a regionális energetikai együttműködés ügyében, többek között a magyar külügyminiszter által megfogalmazott, a "stratégiai partnerség szellemével ellentétes, inkorrekt" nyilatkozatokat.

A magyar álláspontot látszik támogatni ugyanakkor az Egyesült Államok külügyminisztériumának korábbi állásfoglalása is, ami szerint a Románia fekete-tengeri felségvizei alatti gázkészlet olyan ígéretes, de ma még kiaknázatlan energiaforrást képvisel, amely erősítheti az energiapiacokat és az egész régió energiabiztonságát. 

"Szoros figyelemmel követjük azon fejleményeket, amelyek keretében a román parlament és kormány kidolgozza az energiavállalatoknak a forrás fejlesztését célzó beruházásaihoz szükséges stabil pénzügyi és szabályozói alapokat megteremtő jogi kereteket"

- fogalmaztak. Az Egyesült Államok legfelső politikai szintjeiről érkező jelzést az orosz energiától való függőség növekedésének megakadályozása mellett ugyanakkor saját gazdasági érdekek is motiválják. Magyarország június elején stratégiai partnerségi megállapodást kötött a kitermelésben érdekelt ExxonMobil tengerentúli székhelyű olaj- és gázvállalattal.

Hasonló értelemben nyilatkozott Maros Sefcovic, az Európai Bizottság energiaunióért felelős alelnöke is július elején, aki azt mondta, Románia létfontosságú Európa energiabiztonsága szempontjából, ezért gázexportálási felelőssége meghaladja a nemzeti és a regionális kereteket. De Ludovic Orban, a román ellenzék fő erejét képező liberálisok elnöke a közelmúltban szintén bírálta a román kormánykoalíciót amiatt, hogy késlelteti a törvénytervezet elfogadását, amit az Egyesült Államok is sürget.

Háttér

A fekete-tengeri földgázról Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter tárgyalt február elején Bukarestben. Akkor bejelentette, hogy Románia 2020-ra megteremti a Magyarországra irányuló gázexport műszaki feltételeit, 2022-től pedig lehetőség nyílik jelentős mennyiségű, a Fekete-tengeren kitermelt gáz Magyarországra szállítására, miután magyar vállalatok kötötték le a - ma még csak részben létező - BRUA (bolgár, román, magyar, osztrák) gázszállítási útvonal teljes, évi 4,4 milliárd köbméteres szállítási kapacitását 2037-ig. A terv szerint a lekötött mennyiség egy része a környező országok felé kerülne értékesítésre, így az nem csak Magyarországon kívül más országokba, például Szlovákiába is eljuthatna. A román külügyminisztérium annak idején úgy reagált, hogy a földgázszállító infrastruktúra nem szolgálhatja kizárólagosan egyetlen ország érdekeit; (...) semmilyen megállapodást vagy más kétoldalú dokumentumot nem írtak alá, amely Romániából Magyarországra irányuló gázexportra vagy bármilyen más új, az energiaszaktorban megvalósítandó projektre utalna.

A legutóbbi bukaresti külügyi közlemény román területen szervezett, "indokolatlan és az együttműködés szellemével ellentétes" megnyilvánulásokra is utal, feltehetően arra a - román médiában nagy visszhangot keltő - sajtóértekezletre, amelyet a magyarországi nagynyomású földgázszállító vezetékrendszert üzemeltető FGSZ vezetői tartottak június végén Bukarestben. A román médiában negatív visszhangja volt annak, hogy Terhes Kristóf, a Földgázszállító Zrt. vezérigazgatója állítólag azzal próbálta leszerelni a fekete-tengeri gáz magyarországi értékesítésével szembeni zsigeri román ellenkezést, hogy Romániának - az energiaforrást hasznosító ipar és jelentős háztartási fogyasztás híján - nem lesz mit kezdenie a Fekete-tengeren kitermelendő 200 milliárd köbméternyi gázzal, hacsak nem akar egy "nagy tüzet rakni".

A közlemény szerint a romániai fejlesztések "olyan körülmények között történnek, amikor a magyar fél elhárította azoknak a beruházásoknak az elvégzését saját területén, amelyek a BRUA gázvezeték kiegészítéséhez szükségesek a regionális kötelezettségvállalásoknak megfelelően". Kétségtelen, hogy 2017 júliusában a magyar átviteli rendszerirányító FGSZ Földgázszállító Zrt. jókora meglepetést okozott, amikor bejelentette, hogy nem tart a földgázszállító vezetékek összekötését célzó, úgynevezett open season kapacitás értékesítési eljárást a vezeték teljes román-magyar-osztrák szakaszára. Az open season eljárás keretében az érdeklődők még a tényleges beruházás megkezdése előtt megvásárolhatják a szállítóvezeték kapacitás használati jogát, vagyis ez a lépés gyakorlatilag kizárná a projektből az osztrák felet, amely egyébként eredetileg a projekt fő kezdeményezője volt. A román külügy közleményének élét azonban alaposan tompítja, hogy a lépésre a magyar és román hatóságok megállapodása nyomán került sor.