NRGreport
Menü

A blockchain kizöldíti a cégeket

A decentralizált, többszörös verifikálásra, visszaigazolásra alapozó technológia kitárja a vállalatok kapuját: ez történik az ellátási láncunkban, ennyi az üvegházgázemissziónk, ennyi vizet használunk. Transzparencia és hatékonyság jár itt kéz a kézben. A melléktermék pedig a fogyasztói bizalom.

Egy nagyobbfajta vállalatnál összetett folyamatok zajlanak a természeti erőforrások használatát és a környezetszennyezést illetően. De a vállalatok hajlamosak csak a falaikon belül keletkező ökológiai lábnyomot mérni, az azon kívül keletkező terheket már nem, vagy jó részüket nem. Pedig ezek a cégek is igénybe vesznek szolgáltatásokat és termékeket, melyek más piaci szereplők állítottak elő, nem kevés környezeti ártalom árán. (2011-ben jelent meg az útmutató ezek méréséhez: scope 3 source-oknak nevezik e külső forrásokat.)

A bonyolult vállalati szerkezeteknél kisilabizálni, hogy melyik részleg mennyi környezetszennyezést okoz, mely termék mekkora ökológiai lábnyomot eredményez, nem egyszerű. És ehhez még vegyük hozzá azt is, hogy a cégek egy része már kalkulál azzal az eshetőséggel, hogy az ő régiójában is bevezetik az üvegházgáz-kibocsátás megsarcolását. Vagy karbonadót kell fizetnie, vagy kvótavásárlási kötelezettség hárul rá a légszennyezése mennyisége szerint.

A Világbank elemzése szerint jelenleg 40 országban és több mint 20 városban van érvényben vagy lép hamarosan életbe valamiféle karbonárfolyam, amelyet az üzleti szektor legnagyobb szereplőivel megfizetettnek. Ez a 40 ország és több mint 20 város nagyjából a globális üvegházgáz-emisszió 13 százalékát fedi le. Egy nemzetközi vállalatnál a légszennyezés részletekben keletkezik, egy része az egyik országhatáron belül, másik része akár egy másik földrészen. Ezt is kalkulálni kell.

Átláthatóság

Ilyen komplex folyamatokat akármilyen komputerrel tudnak már modellezni, rögzíteni, tárolni, elemezni. Felhő, big data, algoritmusok, van már itt mindenféle eszköz. A láthatóság azonban a kulcskérdés itt. A globális légszennyezés nagy részét adó vállalatok ahhoz vannak szokva, hogy önkéntes alapon, saját módszereikkel számolják ki, mi az ökológiai lábnyomuk. A nagyérdeműre pedig már csak az a szerep járul, hogy ezt higgye el becsületszóra. (Rendben, általában független auditáló céget szerződtetnek a karbonkönyvelésre, a vízlábnyom és a cég sok egyéb ökológiai vonzatának mérésére.)

blockchain transzparenciát hozhat ebbe a rendszerbe, hiszen az információt egy komputerhálózat őrzi és tartja fenn, az adatok valóságértéke pedig nemcsak egy szereplő állításán alapul, hanem a kölcsönös konfirmáláson, visszaigazoláson, megerősítésen.

A blockchain tulajdonképpen képes lehet kiiktatni a környezeti auditort, hatékonyabbá és (át)láthatóbbá téve egy-egy vállalat éves – vagy éppen egy-egy termékre lebontott – ökológiai lábnyomának keletkezését.

Több márka használja

A vállalatok már felismerték, hogy termék- és alapanyagkövetésben, egyáltalán a logisztikában, mozgatott anyagok átlátásában forradalmi eszköz a blockchain, és egyúttal segít a fogyasztók felé kitárni az ajtót, s ezzel bizalmat építeni: nem titkolózunk, nem csalunk, ez történik a matériákkal, míg kész termékként a kezedbe nem kerül.

A Starbucks például arra használja a blockchaint, hogy követhetővé tegye a Costa Ricában, Colombiában és Ruandában beszerzett kávébabokat. A fogyasztókat összekapcsolja az ellátási láncukban dolgozó gazdákkal.

Hasonló blockchain-megoldást üzemeltet a Unilever, a Nestlé, a Tyson Foods és a Dole Food. A BHP Billiton bányaipari vállalat is bejelentette, hogy blockchain-technológiával fogja rögzíteni és rendszerezni a beszállítóinál keletkező tranzakciós és anyagforgalmi adatokat.

Karbonkereskedelem

Az Egyesült Államokban működik a REC-rendszer, melyben a megújuló energiák használatából eredő krediteket számolják el és adhatják el a piaci szereplők a környezetvédelmi minisztériumként funkcionáló Környezetvédelmi Hatóság (EPA) égisze alatt. Akkor állítják ki ezeket a krediteket (REC), amikor a megújuló forrásból a központi energiahálózatba lép be az energia.

Ezt a rendszert is blockchainre helyezik, s a rendszerben az is látható lesz, hogy minden egyes megawattórányi megújuló energia honnan ered, mikor és hol termelték. Vagyis így állapítják meg az energia „tulajdonviszonyát”, vagyis hogy ki a birtokosa, a termelője.

E kreditek alapján tud például egy vállalat tiszta energiát beszerezni, ha például nincs saját szolárfarmja. Létezik egy új blockchain-platform, a Swytch, mely igazolja és jutalmazza a megújuló energia használatát a saját – Swytch névre hallgató – tokenjével. Eközben az IBM és az Energy Blockchain Lab szövetkezett, hogy egy új platformon tegye lehetővé Kínában a karbon(kvóta)kereskedelmet.

Forrás: Piacésprofit