A globális olajpiac szűkül – üzente szeptember 13-i jelentésében a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA). Egyrészt a mostani 1,24 millió hordó/napra becsült venezuelai termelés év végére 1 millió hordó/nap szintre zuhanhat, mivel a latin-amerikai ország lényegében összeomlott gazdaságilag. Árulkodó adat, hogy a lakosság 10%-a menekült el az elmúlt két évben Venezuelából és a lakosság kivándorlása fokozódik. A nagy szocializmus győzött, már enni sem lehet, a bűnözés az egekben, WC papír pedig már egy éve hiánycikk. Az olajtermelés a kínai és orosz vegyes vállalatok tartják egyedül életbe, össztermelésük mintegy 1 millió hordó/nap. De ők is szenvednek, mivel egyre kevesebb a hadra fogható munkaerő.
A másik fő tényező Irán. Trump elnök eltökélt (miben nem?), hogy Iránban rezsimváltás erőszakol ki. Mondjuk a tapasztalatom inkább az, hogy az egyébként is gazdasági recesszió által sújtott perzsa állam inkább anarchia felé halad az olajszankciók miatt, mintsem az összefogásra képtelen ellenzék megbuktassa a vallási alapú hatalmat. De sebaj, az elnök, a republikánus többség és a demokraták egy része is büntetné Iránt az atomprogram és a közel-keleti növekvő befolyás miatt.
A szankciók november 4-ei indulása lényegében lehetetlenné teszi a dollár alapú elszámolását az olaj és derivatív vásárlások esetében, ami miatt a nagy vevők, főleg az európai és ázsiai finomítók alternatívákat keresnek. Az előzetes számok rémisztőek: az IEA a szeptemberi jelentésben még 500 ezer hordó/nap exportcsökkenést jósolt rövidtávon, míg a mai adatok szerint szeptemberben már 800 ezer hordó/nappal csökkent az iráni export. Érthető, egyik olajcég sem akarja, hogy lesújtson rá az amerikai bárd, ezért már idejekorán (értsd szeptemberben) korlátozzák az iráni vásárlásokat.
Az elemzések olvasva nagyon széles az a sáv, amit az elemzőházak várnak az iráni export alakulásával kapcsolatban. Az egyik kedvenc elemzői csapatom, az osztrák JBC számait tartom a legelfogadhatóbbnak. Ők 35%-os esélyt adnak a szigorú szankciók forgatókönyv bekövetkezésének, ami így a legvalószínűbb eshetőség. Ez hozzávetőlegesen 900 ezer hordó/nap iráni exportot jelent október eleje után, ami lényegében azt jelenti, hogy csak Kína és Törökország fog iráni olajat vásárolni – a kínaiak kevésbé érintettek az elszámolási problémáktól és a olajcégeik nagy része nem kereskednek az Egyesült Államokkal, míg a törökök már a korábbi szankciók idején is megmutatták, hogy mennyire leleményesek az elszámolások tekintetében – az aranyért olajat megoldás most is beválhat. A szcenárió feltételezi, hogy másnak (India, Dél-Korea, Japán vagy bármelyik európai finomító) nem ad mentességet a Trump kormányzat. A JBC egyébként 15% esélyt ad a zéró export megvalósulásának, 30%-ot, hogy Törökország és Kína mellett mások is kapnak kivételt az USA adminisztrációtól. A sokkal kedvezőbb forgatókönyvek (Kína mindent megvesz, új megállapodás születik, az USA nem tartatja be a szankciókat) esélye mindössze 20%.
Az iráni szankció legvalószínűbb alakulása a piacon, a várható iráni olajexport mennyiség (millió hordó/nap)
Forrás: JBC Energy, BoOM
Érdekes kérdés, hogy Kína miért nem vásárol több iráni olajat. Két magyarázat van erre: egyrészt a kínaiak szeretnék, ha az import diverzifikáció fennmaradna és emiatt senkitől sem kívánnak 10-15%-nál többet kőolajat vásárolni, ami érthető, hiszen egy beszállító hirtelen kiesése nehéz helyzetbe hozná a birodalmat, mert gyorsan kellene új forrást találni. Másrészt az elmúlt évek során kihasználva az olcsó árakat és a túlkínálatot, feltöltötték a stratégiai készleteiket. Egyébként ez az utóbbi három évben napi 0,6 millió hordó extra olajkeresletet jelentett, ami igencsak érdekes fejlemény és megkérdőjelezi, hogy az olajpiac tényleg olyan erős-e, mint aminek gondoljuk.
A konklúzió: ha Irán exportja teljesen eltűnik, az OPEC szabad kapacitásai teljesen kimerülnének, ráadásul kérdéses, hogy például Szaúd-Arábia tud-e tartósan 11 millió hordó/nap felett termelni. Ez azt jelenti, hogy tartós hiány alakulhat ki és 100 dollár feletti olajár lesz a jövő év elején. Szerencsére nem ez a legvalószínűbb kimenet. A napi 900 ezer hordós iráni export mellett is van azonban arra esély, hogy egy 10-20 dolláros olajár tüske alakuljon ki és mondjuk 90 dolláros Brent ár legyen ideiglenesen. Nekem ez tűnik a leginkább reális kimenetelnek. Ne feledjük, november elején időközi választások lesznek az USA-ban, addig nem lenne jó izgatni a közép-nyugati Trump választókat 3 dollár/gallon feletti üzemanyag árakkal.
Pletser Tamás, Erste Research
