NRGreport
Menü

Az amerikai palaolaj- és palagázbányászatból is elindulhat a következő gazdasági válság

Szeptember elején megjelent egy adatokkal megtámogatott véleménycikk a New York Times-ban arról, hogy a következő gazdasági válság akár a repesztéses olaj- és gázbányászatból is elindulhat (ezt az iparágat Magyarországon általában palaolaj- és palagázbányászatnak nevezzük). A cikk írója az ismert amerikai tényfeltáró újságíró, a 2001-ben, hatalmas botránnyal becsődölt energiacégről, az Enronról díjnyertes riportkönyvet író Bethany McLean - írja a 444.hu.

McLean cikkében amellett érvel, hogy a palaolaj- és palagázipar pénzügyi alapjai nem stabilak, és a repesztéses bányászattal foglalkozó cégek csak veszteséget termelnek, ennek ellenére mégis csak úgy ömlik beléjük a befektetői pénz, tehát megint veszélyes lufit fúj az amerikai pénzügyi szektor.

A piaci statisztikák alapján az újságírónak igaza is lehet.

Olajkutak a Bakken-képződmény fölött Észak-Dakotában. A valaha gazdag olajtermelő város a palaolaj-forradalomban újra magára talált.Fotó: ROBYN BECK/AFP

A repesztéses bányászat forradalmat hozott az energiaszektorban, hiszen olyan mezőket is kiaknázhatóvá tett, amikből korábban nem lehetett volna gazdaságosan bányászni. Azaz így szólt az üzenet kb. 2014-ig, amikor az első amerikai palaolaj-válság hatására egyre többen tették fel a kérdést: mi van, ha ezekből a mezőkből most sem lehet költséghatékonyan kibányászni az energiahordozókat, csak ezt elfedi egy piaci buborék?

Az Egyesült Államok a repesztéses bányászattal újra a világ élvonalába került kőolaj- és földgáztermelésben. Jelenleg az USA-ban bányásszák messze a legtöbb földgázt az egész világon, az amerikai kőolaj-kitermelés pedig 2018 elejére meghaladta a napi 10 millió hordót, köröket verve Irakra és Iránra, megközelítve Oroszországot és Szaúd-Arábiát. Az amerikai termelés felfutásáért természetesen az új, repesztéses bányászati technológia a felelős.

A világot elárasztja az amerikai olaj meg a gáz, és ez nagyon jól illik is az Egyesült Államokban terjedő patrióta szlogenekhez: az USA újra el tudja látni magát a két fő energiahordozóval, sőt exportál is. A gond csak az, hogy a 60 legnagyobb amerikai palaolaj- és palagáz-kitermelő vállalat még annyit sem keres, hogy a saját működését megfelelően finanszírozni tudja.

Sőt, ezek a vállalatok 2012 közepe és 2017 közepe között negyedévente átlagosan 9 milliárd dollárral költöttek többet, mint amennyi pénz befolyt hozzájuk. Az adatok még 2018-ban, a növekvő olajárak mellett is lehangolóak: a 20 legnagyobb amerikai palaolaj- és palagáz-kitermelő között csak csak 5 olyan volt, ami az első negyedévben többet keresett, mint amennyit költött, igaz, ez már javuló tendenciának számít. A 20 legnagyobb cég együttvéve még 2018 első negyedévében is 2 milliárd dolláros bukóban volt.

Amerikai gázszállító Skócia partjainál 2016-ban. Ezek a hatalmas hajók a világ bármely kikötőjébe eljuttatják a palagázt.Fotó: ANDY BUCHANAN/AFP

Az, hogy ezek a cégek mégis túlélnek, annak köszönhető, hogy ömlik beléjük a befektetői pénz. A vállalatokat ugyanis a piac egy része nagyon értékesnek tartja, szívesen veszik a részvényeiket, így könnyű új tőkét bevonniuk.

Azért könnyű, mert az amerikai piacon eléggé alacsonyak a kamatok, és a Fed meg az amerikai kormány olyan intézkedésekkel igyekezett kirántani az országot a 2008-ban kezdődő válságból, amik hatására viszonylag sok lett a szabad forrás az amerikai piacon. A magasabb hozamokat kereső befektetők ezért nem riadnak vissza az átlagosnál kockázatosabb befektetésnek számtó palaolaj- és palagázbányász energiacégektől sem. Amir Azar, a Columbia Egyetem energetikai szakértője szerint így végső soron a Fed felelős a palaolaj- és palagázforradalomért, és a hiperalacsony kamatok nélkül valószínűleg nem indult volna meg ilyen hamar a tőkeáramlás ebbe a szektorba.

McLean szerint az, ami most ebben az iparában játszódik, kísértetiesen hasonló az ezredforduló úgynevezett dotcom-lufijához, ami az amerikai internetes cégek iszonyatos piaci túlértékeléséről szólt, és amikor kipukkadt, abba belerázkódott az amerikai pénzügyi szektor. Az internetes cégeket akkor sem az alapján értékelte a piac, hogy termelnek-e profitot, hanem hogy hány felhasználót érnek el. A piac ugyanis annyira hitt az internet folyamatos és gyors fejlődésében, hogy azt hitték, a cégek a jövőben képesek lesznek profitot termelni. Amíg ezt hitték, addig működött is a dolog, a túlértékelt cégeknél remekül lehetett keresni, és mindenki azt hitte, minden rendben. Viszont amikor a befektetők előtt nyilvánvalóvá vált, hogy itt egyhamar nem lesz profit, kitört a pánik, a cégek részvényárai pedig a töredékükre süllyedtek. Kevés netes cég élte túl azt a válságot.

A befektetők most a repesztéses bányászattal foglalkozó energiacégeket sem szigorúan véve a gazdálkodásuk alapján árazzák be, hanem aszerint, mekkora területen bányásznak. A piac tehát mindent arra tesz fel, hogy ezek a cégek a nagyon közeli jövőben nyereségessé válnak a technológiai fejlődés következtében.

Erre persze van is esély.

A repesztéses bányászat egyik legaggasztóbb jellemzője, hogy az újonnan megnyitott kutak hozama a megnyitásuk után meredeken csökkenni kezd, emiatt a kitermelőcégeknek folyamatosan új kutakat kell fúrniuk, ami meg sokba kerül. Ezen a téren a legfrissebb adatok szerint kimutatható némi javulás: a Montana és Észak-Dakota határán lévő, kőolajban gazdag Bakken-képződmény fölött a Fed 2016-os adatai szerint a cégek már nemcsak több kutat fúrnak, de az egyes kutakból is jóval több olajat ki tudnak termelni, mint 2008-ban.

A technológiai fejlődés azonban nem az egyetlen tényező, ami befolyásolja az iparág jövőjét. Erre ugyanúgy - vagy talán még inkább - Szaúd-Arábia és Oroszország is képes. Az amerikaiak fájdalmasan jöttek rá erre: 2014-ben Szaúd-Arábia a csökkenő olajárak ellenére úgy döntött, nem fogja vissza az olajtermelését. Ennek hatására a kőolaj világpiaci ára kb. a felére, majdnem a 2009-es szint közelébe csökkent. Ilyen áron a pénzügyileg amúgy is sérülékeny amerikai cégek nem tudtak versenyképesen termelni, sokuk csődbe is ment.

A 4 évvel ezelőtti szaúdi akciót a legtöbb szakértő az amerikai palaolaj-szektor kinyírására tett kísérletként értelmezi, és bár teljesen nem jártak sikerrel, így is komoly károkat okoztak az amerikai gazdaságnak. Az amerikai vállalatokat 2014 után csak egy új, hatalmas olajlelőhely, a texasi Perm-medence feltárása mentette meg. Az korábban sem volt titok, hogy itt sok az olaj, és bányásztak is, a további kitermelés azonban hagyományos eljárással nehézkes lett volna. Repesztéses bányászattal viszont nem olyan körülményes, és a még itt lévő tartalékok néhány szakértő szerint a nagyobb szaúdi olajmezőkével vetekednek.

A medence feltárása mellett persze a Wall Street is sokat segített az amerikai olaj- és gázcégek 2014-es szaúdi csapás utáni feltámadásában azzal, hogy a piaci alapok továbbra is számolatlanul öntötték ezekbe a vállalatokba a pénzt. Azonban a tőzsdén is egyre több a szkeptikus, aki kételkedik az iparág fenntarthatóságában.

Brian Horey, egy amerikai alapkezelőcég vezetője a New York Timesnak azt mondta, bár a repesztéses bányászattal foglalkozó energiacégek pénzügyi mutatói javulnak, még mindig nincsenek azon a szinten, amik alapján garantálható lenne az iparág hosszútávú stabilitása.

A repesztéses bányászat ellen tiltakozó Abram Loeb aktivista egy New York-i rendezvényen Fotó: SPENCER PLATT/AFP

A környezetvédők szintén beinthetnek a repesztéses bányászatnak, sokan ugyanis attól tartanak, hogy ez a bányászati eljárás földrengéseket és más ökológiai katasztrófákat idéz elő. Több államban részben ezekre a félelmekre hivatkozva tiltották meg a repesztéses technológia alkalmazását a kőolaj- és földgázbányászatban.

Forrás: 444.hu