NRGreport
Menü

Kettős fogságban

Interjú | NRGreport | 2018-09-30 22:10

Mind az orosz gázexport-stratégia, mind a tengerrel rendelkező szomszédos országok fogva tartják a tengeri kijárattal nem rendelkező európai országokat.

Miközben New Yorkban az ENSZ éves tanácskozása zajlott, Washington az Egyesült Államok legnagyobb Közép-Európa konferenciájának adott otthont. A CEPA Forum 400 résztvevőjével az az esemény, amire Washingtonban azt mondják: Közép-Európa Amerikába jön. Az idén 10. alkalommal megtartott rendezvényen magas rangú közép-európai és amerikai kormányzati képviselők fejtették ki véleményüket és vitáztak a transzatlanti viszony legaktuálisabb kérdéseiről. 

Szemerkényi Rékát, a washingtoni CEPA ügyvezető alelnökét kérdeztük a konferenciáról, aki az energiabiztonsági szekciót moderálta a lengyel, litván és amerikai kormány energiapolitikáért felelős kormánytagjainak, valamint a német Heinrich Böll Alapítvány amerikai programvezetőjének részvételével.

Fotó: Balog Róbert (robertbalog.com)

Jelenleg Oroszország még monopolhelyzetben van Európában az energiaforrásokat tekintve. Milyen eszközei vannak az USA régiós szövetségeseinek arra, hogy diverzifikálják energiaforrásaikat?

Az eszközök a Közép-Európába irányuló cseppfolyós földgázimport diverzifikálására rendelkezésre állnak. Mára elmondhatjuk, hogy részben a nemzetközi energiapolitikai fejlemények, részben a technológiai fejlesztések eredményeképpen még sohasem voltunk ennyire közel ahhoz, hogy a földgáz valóban commodity (árucikk) legyen. Nem az eszközök hiányoznak, és még csak nem is az erőforrás, a pénz hiányzik – ezek voltaképp mind rendelkezésre állnak már egy jó ideje. Ami hiányzik, az az akarat. Ez az egyik súlyos probléma, amivel ma szembe kell néznünk. Ezzel párhuzamosan jelent meg az a másik súlyos probléma, ami valódi stratégiai kihivásként mind a közép-európai régió földgáz-ellátást, mind az EU Energia Unió koncepcióját képes önmagában is ellehetetleniteni, az Északi Áramlat 2.

Egy hatékony, fenntartható energiarendszer kiépítésének sok eleme van, ezeken mind lehet és kell is dolgozni, de ami az akarat hiányát illeti, a kis közép-európai energiapolitikai lecke egyértelmű: mára a tengeri kijárattal nem rendelkező országok maradtak foglyai a velük szomszédos és tengeri kijárattal rendelkező országoknak. Ezen országok esetében leginkább azt kell látnunk, ők elsősorban a szomszédaik foglyai, és csak másodlagosan az orosz export foglyai. Ezt a kitettséget fogja tovább súlyosbítani, bebetonozni az Északi Áramlat 2. Az energiapolitikában a fejlemények nem egymástól függetlenek, sokminden hat sokmindenre, hamar látható lesz, milyen negatív következményei vannak egy fökdrajzliag távol eső projektnek is a mindennapokra.

Ezeken az úgymond fogoly-országokon kívül, amit a konferencia előadói “az ellátás-függőség szigeteiként” definiáltak, azon országok esetében, ahol a szükséges fejlesztések a mai napig nem valósultak meg, mára kimondhatjuk: csak az akarat hiányzik. Lehet sok mindent hibáztatni, de ezekkel az ürügyekkel csak a hozzá nem értőket lehet meggyőzni. Mára ezek a fogolytartó országok váltak Közép-Európában a hatékony földgázpiac kialakulásának kerékkötőivé, jelentősen fokozva illetve hosszú távon bebetonozva azt a negativ hatást, amit az egy importforrásból való kitettség önmagában jelent. Nem is kell ehhez Oroszország, ezen közép-európai országok maguk biztosítják Oroszország monopol ellátó helyzetének megőrzését a régióban.  Azonban az Északi Áramlat 2 esetleges megépitésével ez a helyzet hosszú távú, stratégiai nyomást fog jelenteni a régió számára.   

Mennyire reálisak mindezek a diverzifikáló elképzelések? 

Az import-diverzifikációhoz infrastruktúra kell. Azzal teljesen reális, a nélkül, irreális. Abban a paradox helyzetben vagyunk, hogy teljes határozottsággal állíthatjuk: a földgázimport diverzifikáció megvalósítására irányuló elképzelések teljesen reálisak, mint ahogyan teljesen reálisak az orosz import bebetonozására irányuló elképzelések is. Az a kérdés, hogy melyik mögött van több, nagyobb akarat. Ettől függ, hogy 2018 és 2019 Európában a földgázpiaci verseny kiteljesítésének vagy az import-kitettség bebetonozásának évei lesznek. A szakértők nagy része látja, hogy ennek a két homlokegyenest ellenkező folyamatnak bármelyike megvalósulhat, a konferencia hozzászólói az Északi Áramlat 2 megépítése ellen szólaltak föl, annak súlyos negatív hatásai miatt. 

Miben látták a résztvevők a rövid-, közép- és hosszútávú megoldást? 

Ebben a kérdésben az előadásokból egy nagyon világos kép rajzolódott ki: a szükséges infrastrukturális fejlesztések priorizálása és megvalósítása, az importfüggés szigeteinek összekötése a világpiaccal, a stratégiai, piac-ellenes projektek leállítása. Nem megoldhatatlan feladatok.   

Az amerikai LNG komoly versenytársa lehet a most épülő Északi Áramlat 2-nek. Hogy látja, megférnek egymás mellett?  

A valódi helyzet éppen fordított: az Északi Áramlat 2 (ÉÁ2) lesz a még nem számottevő jelenléttel rendelkező amerikai LNG ellehetetlenítője. Vagyis Európa egy jól meghatározott területén ők nem versenytársak lesznek, hanem az ÉÁ2 egyértelműen kiszorítója tud lenni az amerikai LNG-nek. 

Emlékezzünk csak vissza, hogy is volt: az orosz energiaimporttól való függés negatív következménye Európában drámai módon először a 2005-ös ellátási válság folyamán tudatosult, de például a Balti országok addigra már több alkalommal megtapasztalták, hogy ez mit is jelent pontosan. Európa 2005 óta több alkalommal láthatta újabb és újabb példákon keresztül, hogy az import- kitettség komoly. Azonban az eddigi nyomásgyakorlási esetek mindegyike inkább taktikai jellegű volt. Az Északi Áramlat 2 projekt stratégiai kezdeményezés, és a teljes rendszerre lesz hatása. Megépülése esetén teljes mértékben akár le is vehetjük az Európai Energia Unió tervét a napirendről, az ÉÁ2 után ugyanis egészen más keretek között kell gondolkodnunk majd. A projekt következménye vakójában  a vezetékes versus cseppfolyós, az orosz versus nem orosz gázimportverseny megszűnése lesz Európa nagy részében, így a német piacon is - megspékelve az ukrán tranzitvonal feleslegessé tételével. Aminek persze nagy hatása lesz Közép-Európára. 

Mi az Egyesült Államok elsődleges célja a régióban? 

A State Department Energetikai Irodája államtitkára részéről elég egyértelmű üzenet hangzott el: az Egyesült Államok abban érdekelt, hogy egyetlen szövetségese se legyen kiszolgáltatva semmilyen szempontból, az energiaimport területén sem. Egyébként a régió gázpiacának nem az a gondja, hogy túl sok amerikai földgáz szeretne ide beáramlani, hanem az, hogy nem eléggé vonzó piac sem az amerikai, sem az egyéb cseppfolyós gázexport számára. 

Mi Oroszország stratégiája az LNG ellensúlyozására? 

Ezen nem kell sokat gondolkodni, ennek a stratégiának pontos neve van, Északi Áramlat 2-nek hívják. Az orosz földgázexport különben egészen pontosan nem az LNG ellensúlyozására törekszik, hanem a nem-orosz gáz kiszorítására. A gondolkodás nem technológiai, hanem stratégiai. Az érzékelhető elsődleges energetikai cél az orosz földgázimport piacainak bebetonozása, az ukrán szállítási útvonal esetlegessé tétele. Amúgy, noha az orosz földgázexport lassan, nagyon késve ébredt is rá, hogy a nemzetközi LNG-piacra érdemes belépnie, illetve, hogy nem maradhat ki belőle, már dolgoznak rajta. De nagy hátrányt kell így ledolgozniuk. Elképzelhető, hogy a jövőben egyre több orosz LNG gáz is lesz a piacon. A valódi kérdés az, Közép-Európában lesz-e a felhasználók érdekeit szolgáló gáz-gáz verseny. A konferencia megállapításai szerint ehhez két dologra van szükség: a versenyt ellehetetlenítő ÉÁ2-t nem kell megépiteni, illetve a régió ellátás-diverzifikációs szigeteit kell összekötni a világpiaccal minél hamarabb.

Címlap kép: Balog Róbert (robertbalog.com)

NRGreport