NRGreport
Menü

Küszöbön a nagy gáztranzitjátszma

Nagyon spórol a gázzal, szénimportra kényszerül, és támogatja a megújulókat Ukrajna, közben megtartaná jelenlegi szerepét az orosz gáz tranzitjában. A Világgazdaságnak Dmitro Naumenko, Ukrajna Európai Politikai Elemzőközpontjának vezető elemzője és Konsztyantin Gura, az Ukrajnai Állami energiahatékonysági és Energiatakarékossági Ügynökség elnöki tanácsadója adott interjút.

Tovább romlottak az orosz–ukrán kapcsolatok. Kell-e emiatt gázszállítási, gázellátási zavaroktól tartani?

Dmitro Naumenko: A Kercsi-szorosban kialakult konfliktussal elsősorban gazdasági blokád jött létre, amely Ukrajnát, azon belül is főként a mariupoli térséget érinti. A blokád következménye valóban kihathat a gázpiacra, sőt a gáztranzitra is. Ám nincs kizárva, hogy az orosz blokádra való reagálásként az Egyesült Államok szankciókat vet ki Oroszországra. Úgy tudjuk, már folynak az egyeztetések az amerikai és az európai uniós illetékesek között. A tranzitot érintő következő esemény 2019 közepén vagy 2020 elején várható, amikor új tranzitszerződést kell kötnünk Oroszországgal.

Mekkora lehet ekkortól a tranzit?

D. N.: Éppen ezt elemezte a kutatóközpontunk. Becsléseink szerint Ukrajnára azt követően is jelentős szerep jut Európa gázellátásában, hogy átadják az orosz gáz új szállítási útvonalát, az Északi Áramlat II. vezetéket. A tranzit majdani nagysága kapcsán több forgatókönyvet is összeállítottunk. Abból indultunk ki, hogy a megjelölt határidőre sem az Északi Áramlat II., sem a Török Áramlat nem készül el. Figyelembe kell venni a Németország részéről felmerülő politikai motivációkat is, vagyis azt az elvárást, hogy Oroszország garantálja: hosszú távon kíván Európába juttatni adott mennyiségű gázt, Ukrajnán keresztül. A majdani tranzit az előrejelzésünk legrosszabb forgatókönyve szerint is évente 60 milliárd köbméter lehet, ami az említett garancia vállalásával akár 30 milliárd köbméterrel is kiegészülhet. Ezzel lényegében megtartanánk a jelenlegi, évi 90-100 milliárd köbméteres mennyiséget. Hangsúlyozom, ezek csak a rövid távú előrejelzéseink, nem tudjuk, hogy végül milyen megállapodást sikerül kiharcolnunk.

Min múlik, hogy mit tudnak kiharcolni?

D. N.: A megállapodást 2020. január 1-jén kell aláírnunk. Szeretnénk, ha ez már azok szerint az uniós szabályok szerint történne, amelyek majd az Északi Áramlat II.-re is vonatkoznak. Ezért – és uniós társulási szerződésünkben vállalt kötelezettségünk miatt is – akkorra külön cégbe kívánjuk vinni az Ukrtranszgaz rendszer-üzemeltető és -szállító társaság tranzittevékenységét. Sietnünk kell, 2020 nagyon közel van. Az önálló tranzittársaság létrehozása a mi érdekeinknek is megfelel, hiszen a folyamat sokkal áttekinthetőbb lesz, kizárhatjuk belőle a korrupciót és a politikai hatásokat, az európai társaságokkal pedig megállapodhatunk, hogy a mi rendszerünket használják.

Mekkora bevételtől esik el Ukrajna, ha mégis elkerüli az orosz gáz?

D. N.: Könnyű a válasz, mert a mostani tranzitbevételünk évi 2-3 milliárd dollár, vagyis a legrosszabb forgatókönyv esetén ennyitől. Ekkor egyúttal más módot is kell keresnünk az érintett gázútvonalunk kihasználására.

Orosz érvek szerint Európa gázellátása biztonságosabb lesz az Északi Áramlat II. és a Török Áramlat üzembe helyezése után.

D. N.: Oroszország azt próbálja bizonyítani, hogy Ukrajna a gáztranzit szempontjából nem megbízható, pedig az európai gázellátás biztonsága éppen a két említett óriásvezeték miatt sérülne. Ha ugyanis a földrész orosz gáz iránti igénye a mostani szinten marad vagy nő, akkor az azt kielégítő mennyiségnek több mint a fele a tengeren át érkezne, amihez a mostaninál sokkal több kompresszorra lenne szükség. Tehát kérdés, hogy garantálható lesz-e a vezetékben a szükséges nyomás. Az sem lenne szerencsés, ha az európai felhasználók ilyen nagy mértékben vásárolnának egyetlen eladótól. Mellesleg, amikor műszaki okokból le kellett állítani az Északi Áramlatot, Európa gázellátását éppen az ukrajnai vezetékek használatával oldották meg. Az európai szakértőknek is az az egybehangzó véleményük, hogy a téli csúcsigény idején Európa nem tudna meglenni az Ukrajnán keresztüli szállítások nélkül.

Dmitro Naumenko és Konsztyantin Gura
Fotó: Földi D. Attila

Mennyire stabil Ukrajna saját energiaellátása? Honnan jutnak például szénhez a hőerőművei?

D. N.: A múlt év óta már egyáltalán nem férünk hozzá a legjobb minőségű feketeszenünkhöz, teljesen elveszítettük az ellenőrzésünket e bányáink felett. Az A minőségű antracitot több helyről, például Amerikából importáljuk.

Az atomerőműveikbe rendben érkezik az orosz fűtőanyag?

D. N.: Igen. Mindazonáltal három éve hozzáláttunk a beszerzés diverzifikálásához. Több kísérlet és ellenőrzés után elkezdtünk a Westinghouse-tól is vásárolni. A megoldás bevált, úgy tudom, már háromszor is volt fűtőelemcsere. Az a célunk, hogy orosz és amerikai fűtőelemet is használjuk, illetve hogy potenciálisan lassan felmondjuk az érintett orosz szerződéseket.

Orosz gáz nélkül és importszénre támaszkodva Ukrajnában kiemelten fontos lehet az energiatakarékosság. Mit léptek e téren?

D. N.: Először is liberalizáltuk az árakat, erre reagálva az ipari felhasználók elkezdtek átállni a takarékosabb és hatékonyabb technológiákra. A lakosság esetében csak félúton járunk, mert a háztartási tarifákat az állam még támogatja, de a terv szerint idővel csak a rászorulókat dotálja. Bevezettük továbbá a meleghitel nevű lakossági energiahatékonysági rendszert, valamint uniós és német támogatással szeretnénk létrehozni egy nemzeti energiatakarékossági alapot.

Konsztyantin Gura: Az állam a mi ügynökségünkön, az Állami Energiahatékonysági és Energiatakarékossági Ügynökségen keresztül elsősorban a gáz felhasználásának visszaszorítására törekszik, ez politikai, gazdasági és szociális cél is. Míg a 2014-es országos igény 24 milliárd köbméter volt, a tavalyi már csak 17 milliárd köbméter, amelyből 2022-re ötmilliárdot szeretnénk lefaragni. Két úton indultunk el: segítjük az új energiatakarékos rendszerek bevezetését, és támogatjuk a gáz kiváltását segítő megoldásokat. Mivel az energiafelhasználás harmada a lakossághoz köthető, uniós mintára, de ahhoz képest jelentősen leegyszerűsítve, bevezettük az említett meleghitelt. Ezt bármely lakástulajdonos vagy társasház igényelheti. A pénzt felveheti a négy állami bank bármelyikében, és a megadott lista szerinti beruházásokra fordíthatja. Az állam megtéríti a költségei 20–70 százalékát. A program nagyon sikeres, a hitelt 2014 óta már mintegy 500 ezren vették igénybe. A gazdaságot is serkenti, hiszen minden elköltött euróval még két és fél eurót költenek el a hitelfelvevők. Komplex megoldásokra törekszünk, ezért tárgyalunk az önkormányzatokkal, hogy vegyenek részt a meleghitelek vagy azok kamatainak visszafizetésében.

A teljes cikket a Világgazdaság hétfői számában olvashatja.