A szárazföldi (onshore) szélerőművek által kiaknázható szélenergia potenciál a legnagyobb mértékben Ázsiában esett vissza a kutatás szerint: itt a helyszínek mintegy 80 százalékán körülbelül 30 százalékkal mérséklődött az elérhető szélenergia. Európában a vizsgált helyszínek durván felén hasonló mértékű visszaesés történt, míg Észak-Amerikában az érintett területek körülbelül 30 százalékán csökkenhetett 30 százalékkal a szélenergia-potenciál.
A szerzői csapat egy follow-up tanulmányon is dolgozik, amely a jelenség lehetséges okainak felderítését célozza. Ezek között a földhasználat és a felszín beépítettségének változásain túl valószínűleg a klímaváltozás is jókora szerepet játszik. Bár a klímamodellek nagy szórást mutatnak a szélenergia várható alakulására vonatkozó becsléseket illetően, a University of Colorado egy, a Nature Geoscience című tudományos folyóiratban 2017 végén publikált kutatása például előre jelezte, hogy a szén-dioxid-kibocsátás növekedésével a szélenergia-potenciál várhatóan csökken az északi féltekén. A 2018-as, az átlagnál melegebb és szárazabb északnyugat-európai nyár pedig szokatlan szélcsenddel is párosult, így a tavalyihoz képest az időszak során visszaesett a szélenergia-termelés. A tanulmány ugyanakkor a trópusokon, illetve a déli féltekén a szélenergia potenciál növekedését prognosztizálja.
Az éghajlati modellezés módszertani sajátságai azonban a tudományos közösségben is vita tárgyát képezik. Kérdés például, hogy a 10 méteres magasságban mért adatok alapján hozott következtetések mennyiben reprezentatívak a 100 méteres magasságban tapasztalható szélviszonyokra nézve. Önmagában pedig az átlagos felszíni szélsebesség csökkenése nem feltétlen jelenti azt, hogy a szélenergia-termelési potenciál is csökkenne, amennyiben ez ugyanis a szeles időszakok változékonyságának növekedésével párosul, akkor a szélturbinák teljes energiatermelési potenciálja még bővülhet is.
NRGreport
