NRGreport
Menü

Nem húzzák addig se a szénerőművek, mint jósolták

A német széntüzelésű erőművek kora már az államilag bejelentett 2038 előtt véget ér, mert ez az energetikai és gazdasági racionalitás.

Mindig nehéz elhinni, hogy a nagy iparágak megszűnnek, de a szénkor sokkal hamarabb véget ér, mint azt bárki is gondolná - írta Nick Butler a Financial Times hasábjain.

A nemzetközi energiapolitikai és energiabiztonsági szaktekintély - aki korábban egy ciklust a BP stratégiai és politikai fejlesztésért felelős alelnöke is volt, majd a Coller Capital, a Linton Capital és a Corporate Value Associates vezető tanácsadója, illetve az Egyesült Királyságban a miniszterelnöki kabinet energiapolitikai tanácsadója is volt - úgy látja, hogy a Németország által hivatalosan bevállalt céldátum, vagyis: 2038 előtt véget ér a szén energetikai felhasználásának korszaka.

Butler szerint az erőművi szénhasználat befejezésére megadott céldátum egyszerűen elég óvatos, és inkább még mindig a szénipar és a fő széntermelő régiók képviselőit támogatja a megoldás és a változás felgyorsítása és akadálymentesítése ellenében. Így a 2038-as vállalás valójában inkább politikai kompromisszumnak tekinthető, sem mint az energetika gazdasági törvényszerűségeiből levont következtetésnek. Pedig ezt a helyzetet éppen, hogy onnan kell nézni - érvelt a szaktekintély -, hogy a Bundestag valamennyi pártja által megerősített szándék a szénipar számára maga a halálos ítélet. Olyan, ami "erős negatív üzenetet fog küldeni" minden érintettnek.

Az üzenet a befektetőknek, a termelőknek, a fogyasztóknak és a munkavállalóknak is ugyanaz: Németország egyik fő erőforrása megszűnik. A céldátum pedig azt eredményezi, hogy komoly befektetők már nem tesznek pénzt új széntermelési vagy szénnel működő termelőkapacitásokba. Ide értve Németország 84, jelenleg működő szénerőművét is.

Akkor mégis mi értelme volna még 20 évig tovább működtetni ezt a rendszert, ha a barnaszenes erőműveket rá lehetne állítani arra a pályára, hogy - ahogyan azt egyre több európai országban bejelentik: - 2030-ig befejezzék a "földi pályafutásukat"?

Ahogyan azt a Napi.hu korábban megírta az EU-ban 2015 óta egyre agresszívebb bejelentések születnek a szénerőművek bezárási céldátumait illetően. Tavaly már egymás után jelentették be a tagországok, hogy ki mikor int búcsút a barnaszénnek. A változás dinamizmusát mi sem jellemzi jobban, mint az Egyesült Királyság példája: pár éve még 20 százalékos volt az áramtermelésben a szén aránya, tavaly bejelentették: 2025-ben leáll az utolsó szénerőművük. (Belgium már leállt, Hollandia ezt 2030-ra vállalta, Finnország 2029-re, Olaszország és Spanyolország 2025-re, és így tovább. A magyar kormány részéről hivatalosan továbbra sem erősítették meg, de a klímaügyi szaktárca államtitkára Brüsszelben már jelezte: 2030-ra el tudják képzelni a karbonmentes magyar energiatermelést)

A németországi szénfogyasztás kevesebb mint a felére esett az elmúlt 40 évben, amit csupán rövid időre szakított meg az atomerőművek bezárásának kompenzálása, és a következő három évben várhatóan még 30 százalékkal csökken a szén szerepe az energetikában.

Az RWE egyik szénerőműve Észak-Rajna-Vesztfáliában (2018.12.07.)

Getty Images

A korszakváltás Butler nézete szerint egyáltalán nem lesz nehéz, mivel már jelenleg sincsenek komoly technikai akadályok. Bármilyen ellentmondásos is jelenleg, de az Északi Áramlat 2 csővezeték fontossága éppúgy növekedni fog, mint a megújuló energiaforrásoké, a szél-, és a napenergia célok pedig 2030-ig a villamosenergia-ellátás 65 százalékának biztosítását írják elő. Ráadásul a jelek szerint a németek is hajlandók megfizetni a változások árát (ami végül elérheti a 20 milliárd eurót is).

"Németország elég gazdag ahhoz, hogy lemondhasson a szénről" - magyarázta a brit szakember, akik arra is képesek lehetnek, hogy nagy drámák nélkül gazdaságilag is átállítsák-átalakítsák a széntermelésre épülő régiókat, mint amilyen a Rajna-vidéke. Ez egyébként egybecseng azzal a tavaly december elején a Napi.hu-n megírt helyzettel, amikor a Greenpeace jelentkezett a szénerőművek, szénbányák megvételére.

"Miután a halálbüntetést kimondták, az elvárások változása a fő hajtóerő" - érvelt Butler, amikor a német szénfosztást párhuzamba állította a Franciaországban és Nagy-Britanniaában történetekkel. Mindkét utóbbi ország erősen függött korábban a széntől, de amikor az 1970-es években Franciaországban az atomerőművekre álltak át, a szén gyors hanyatlásnak indult. Ugyanez történt az Egyesült Királyságban, ahol a '80-as évek elejének bányász-sztrájkjainak végére állt elő hasonló helyzet.

Nem a szénkészlet megléte számít, hiszen mind a két országban ma is jelentős szénkészletek vannak; a szénbányászat azonban már minimális, hiszen a súlya is egyre marginálisabb. "Mindig nehéz elhinni, hogy a nagy iparágak megszűnnek, és hogy a befektetők új termelési kapacitásba tegyék a pénzüket" - írta Butler,  hozzátéve, ha egy iparág a termeléscsökkenésre áll be, a visszaesése felgyorsul.

Forrás: Napi.hu