NRGreport
Menü

2030: szerény vállalás lett csak a markáns ígéretekből

Kicsi, cseppet savanyú meg hiányos is, de kétségkívül a miénk. Ilyen lett elsőre Magyarország Brüsszelben leadott, 2030-ig szóló energetikai és klímaterve. De nem csak a magyar narancssárgával van probléma.

Nem sikerült ugyan az eredeti időpontra, 2018 végéig benyújtani, de végül csak elkészült a magyar Nemzeti energia- és klímaterv (NEKT) első verziója. A NEKT minden uniós tagország számára kötelezően elkészítendő, olyan dokumentum, mely megmutatja az utat, hogy az adott ország miként teljesítheti az Európai Unió 2030-as energetikai és klímacéljait. Az egységes módszertan alapján, egységes alapokon nyugvó energiastratégiát némi hosszabbítás után2019 végéig kellene részletesen kidolgozni.

Az Innovációs és Technológiai Minisztériumban (ITM), Kaderják Péter államtitkárságán íródott magyar forgatókönyv valójában csak egy vázlat. Egy afféle összeírás - ahogyan a dokumentum url-jében is olvasható - "draft". A magyar NEKT-ből - mely így is több mint 110 oldalasra sikerült - ráadásul leginkább az olvasható ki, hogy miközben a legfontosabb uniós célkitűzés az üvegházhatású gázok kibocsátásának (1990-es bázison számolva) 40 százalékos csökkentése, illetve a 32 százalékos megújulóenergia-részarány elérése, mi vélhetően egyiket sem tervezzük megugrani.

A 2030-ra vállalandó, legalább 40 százalékkal csökkentett üvegházhatásúgáz (ÜHG)-kibocsátást illetően a szövegben az áll, hogy "Magyarország a földhasználat, földhasználatváltás, erdészet szektor nélkül számított teljes bruttó ÜHG-kibocsátása 2030-ra a meglévő intézkedésekkel számoló forgatókönyvben (WEM) várhatóan", az 1990-hez képest csak 31,76 százalékos csökkenést tud elkérni, "így elmarad a legalább 40 százalékos céltól". Ezt lehet úgy érteni, hogy a kormány eleve nem gondolkodik azon, hogyan lehetne az uniós átlagot megcélozni, inkább - ahogyan azt 2017 elején egyszer már sikerült: statisztikai bravúrt végrehajtva a valós beruházások helyett gyakorlatilag a falopással együtt megsaccolt tűzifafogyasztást is, mint megújuló energiaforrást, betennék a kalapba.

Legalább ilyen fájó pont, hogy az EU 32 százalékos átlagos megújulóenergia-termelős részarányához képest a Magyarország által vállalt "legalább 20 százalék" finoman szólva is szerény produkció, hiszen látható, hogy a következő évtized végére ott se tartunk majd, mint jövőre az Eurostat szerint Spanyolország, Bulgária, Románia, Szlovénia vagy Horvátország. Ennél is kevésbé ambiciózus célmeghatározás az energiahatékonysági javulás 8-10 százalékos irányszáma.

Ha a most leadott NEKT csak egy olyan, még sok pontosítást, számolást és munkát igénylő vázlat is, ami az év végéig alaposan átalakulhat, már most látható, hogy más jellegű problémái is akadnak. Például az, hogy miközben 2030-ra hatalmas mennyiségű (4000 megawatt - MW) napenergia kapacitás munkába lépésével számol - és Paks II. megépítésével, ami (a paksi atomerőművel együtt) további 4400 MW termelőpotenciált jelent, arról a tervezet még csak említést sem tesz, hogy milyen plusz kapacitások tudnák biztosítani egy ilyen rendszer rugalmasságát.

Nincs magyarázat arra, hogy miként lehet majd 4 gigawatt (GW) napelemet a rendszerbe integrálni, és több változásra is - mint a 2030-ra eltűnő szénpotenciálé - legfeljebb az ábrákból lehet következtetni, mivel azokat a szöveg nem taglalja, magyarázza. Amint a fenti ábrán látható, a megújuló energia kategóriából a kormány 2030-ig kivezetné a szélenergiát, erre vonatkozóan azonban semmiféle információt, magyarázatot nem tartalmaz a dokumentum.

A mikéntre vonatkozó információk (mekkora költséggel számolnak, ki viseli ezt, hogy oszlik meg ennek felelőssége az állam, a tulajdonosok és az üzemeltetők között, milyen hatással lesz ez a munkahelyekre és a környezetre stb.) hiányában viszont az egész NEKT nem több jelenleg egy valódi támasz nélküli, általánosságokat összegző dokumentumnál.

Ütközőzónák

Probléma azonban nem csak ebből származik. Ahogyan azt az Euractiv megszellőztette: a március végi brüsszeli EU-csúcson Németország Lengyelországgal, Magyarországgal és Csehországgal karöltve keresztbe feküdt az EU 2050-es klímacéljainak. Ez annyit jelent, hogy a négy ország gyakorlatilag megtagadta az uniós éghajlatváltozási intézkedések másfél Celsius-fokos célkitűzéssel való összekapcsolását, és elvetette az EU 2050-es éghajlatváltozás-semlegességi céldátumát is.

Mint azt Sebastian Mang, az EU környezetvédelmi szervezetének a klímapolitikával foglalkozó tanácsadója megfogalmazta, uniós szinten ez arra utal, hogy "egyértelműen növekszik a szakadék" a német és a francia kormány között, mert előbbi "megpróbálja visszatartani Franciaország és több európai kormány erőfeszítéseit".

A brüsszeli bejelentést a magyar sajtó pedig csupán akként dekódolta, hogy a kormány a német autógyártók kedvében akart járni a klímacélok felrúgásával. Ez a következtetés nem teljesen alaptalan, hiszen tavaly szeptemberben Szijjártó Péter külgazdasági miniszter nyilatkozta azt az állami hírügynökségnek, hogy: Magyarország soha nem fog olyan javaslatokat támogatni Brüsszelben, amely rontaná a német, és ezen belül a bajor autóipar helyzetét.

Azonban nem csak ennyi történt, mert a klímapolitika iránt abszolút érzékenységet mutató Sándor-palotában például "mindenki sík ideg lett" amiatt, hogy ezt a lépést előre velük nem közölték. Pedig - ahogy a Napi.hu-nak egy belső forrás fogalmazott - "rosszabbkor ez nem is történhetett volna, mivel az elnök úr épp az őszi, nagy ENSZ klímás konferencia előkészítésére volt hivatalos". Ha így is volt, Áder János ennek sok jelét nem adta New Yorkban, amikor a múlt héten a nemzetközi szervezet éghajlatváltozással és a fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű vitát követően nyilatkozott.

Áder János köztársasági elnök és António Guterres ENSZ-főtitkár találkozója az ENSZ Közgyűlés éghajlatváltozással és a fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű vitája után az ENSZ-székházban New Yorkban 2019. március 28-án, MTI Fotó, Bruzák Noémi

Beérte annyival, hogy: Párizs bajban van, mert a világ károsanyag-kibocsátása nagyobb, mint valaha. (Ha ehhez az Index által lehozott  Lincoln-idézetét is hozzátesszük: "a holnap felelősségétől nem szabadulsz meg azáltal, ha e felelősséget ma elhárítod"-, akkor már belemagyarázható némi hazai él is, de azért ennyitől aligha szaladtak össze a ráncok bárki homlokán.)

Ennél komolyabb a disszonancia a kormány lépése és a NEKT-et éppen csak leadó ITM álláspontja között. Botos Barbara, a klímapolitikáért felelős helyettes államtitkár az EU-s tervezet vétójának kitudódását követően, szűk szakmai körben azonnal "megesküdött, hogy nem ez a kormány hivatalos álláspontja". Hogy akkor mi is a 2050-es magyar álláspont? Kaderják Péter energetikai és klímapolitikai államtitkár korábban progresszív dekarbonizációs célok megfogalmazását ígérte, de ez a Brüsszelben leadott munkadokumentumból sem látszik egyértelműnek. Az irányváltás mögött azonban meglehet, nem csak a német autógyárak (mint magyarországi munkáltatók) érdekeinek védelme áll. Fontos tétel lehet a Mészáros Lőrinc cégbirodalmába került Mátrai Erőmű Zrt. jövőjének biztosítása is.

A NEKT Brüsszelben ismertetett verziójának elkészültével szinte egyidőben a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) visszadobta az országos gerinchálózat fejlesztésért is felelős rendszerirányító (Mavir Zrt) hosszú távú fejlesztési terveit (hft) . A MEKH arra hivatkozott, hogy a terv elavult módszerrel készült, felületes és hiányos. Ennek egyik példája, hogy a hft-ben nincs strukturált elemzés arról, hogy mi következik be a villamos energia rendszerben azzal, hogy a mátrai erőmű a 2020-as évek elején- közepén befejezi a működését. A szó szerinti idézet - miszerint "a működési engedélye, a levegőtisztasági szabályozás, az EU ETS (az EU emisszió-kereskedelmi rendszere - a szerk.) alatti kibocsátások szabályozás, valamint a fizikai eszközök elhasználódásának együttes hatásaként a mátrai erőmű a 2020-as évek elején, közepén befejezi a működését" - lényeges része az utolsó tagmondat, mely több dologra is rávilágít.

Az EU-ban működő, több mint 250 szénerőmű szennyezési rangsorában a Mátrait a WWF felmérése a 27. helyre rangsorolja. Tavaly novemberben a Napi.hu már megírta, hogy a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe került erőművet nem kívánják bezárni, de a lignitre épülő energiatermeléssel szakítanának. Februárban az is kiderült, hogy az erőműben hogy-hogy nem, extragyorsasággal, csont nélkül sikerült végezni az egységes környezethasználati engedély kötelező felülvizsgálatával. Ami így további 5 évre biztosítja a kérdésfeltevések nélküli működést.

Valaska József, a Mátrai Erőmű Zrt. igazgatóságának elnöke néhány napja pedig a Portfoliónak mondott fel egy kívánságlistát arról, hogy mivé alakítanák az erőművet. A 400 MW napenergiát, 600 MW szivattyús-energiatárolós erőművet, gázmotorokat, bekeverve szenet is égető biomassza-, illetve szemétégető erőművet is vízionáló wishlist interjú a jelenlegi 950 megawattos (MW) erőmű helyébe egy 1600 MW-ost képzelt el. Az interjú másik meglepetés eleme, hogy Valaska kijelentette: a gyakorlatilag ma is kihasznált lignitégetés (600 MW) 2029-ig megmarad. Ez utóbbi felülírni látszik a MEKH indoklását, mely a szén korábbi kivonására utalt, előbbiek - vagyis a részben megújuló, részben gáz-, és hulladék alapú projektek - viszont nem szerepelnek a NEKT tervezetében.

Széntelenítés

A zavarossá váló magyar dekarbonizációs elképzelésekkel ellentétben - ahogyan azt korábban már többször is megírtuk: az Európai Unióban gyorsuló tempóra váltott a szénerőmű-bezárási folyamat. Ennek legfrissebb híre az, hogy a CEZ is belép a körbe. Mint azt a Reuters megírta: a cseh állami energiaóriás a 2020-as évek közepén elkezdi kikapcsolni a szén alapú villamosenergia kapacitásait. Első lépésben több mint 1 GW szenes teljesítményt vonnak ki a termelésről.

Egy másik folyamatról, a Nyugat-Balkán és a széntüzelésű erőművek túlélési terveiről írt elemzést az Intellinews. A régióban nagy mértékben a széntől függő országok (Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Montenegró, Szerbia, Észak-Macedónia) egy része új erőművek építését tervezi.

Ezzel nem csak az a baj, hogy ha az említett országok közül bármelyik EU-tagállammá válna, akkor annak része, hogy az unió kibocsátáskereskedelmi rendszeréről szóló irányelvet is be kellene tartaniuk (amire viszont szénerőművekkel esélyük sincs), hanem az is, hogy a rendszert már most is csak az állami dotálás tartja álló helyzetben.

Janez Kopac, az Energiaközösség Titkárságának igazgatója szerint a már nem jövedelmező, nem hatékony és fenntarthatatlan energiatermelő rendszerek, az egészségi, környezeti és éghajlati károkozások mellett - az olykor akár 90 euró/MW szintű állami támogatás miatt - még az árampiacot is torzítják. Ez pedig az EU-ban már nem járható út.

A helyzet kezelhetőségét azonban nagyban nehezíti, hogy az új szénerőmű-tervek mögött, technológiai, de még inkább befektetői oldalról rendre kínaiak bukkannak fel. Akik az utóbbi 10 évben legalább annyi kölcsönt adtak már a térség országainak, mint az Európai Fejlesztési Bank (EIB).

Forrás: Napi.hu