NRGreport
Menü

Hivatalos: csak mítosz az atomerőművek nullaközeli környezetszennyezése

Jóllehet, a nukleáris erőműveket Magyarországon is a környezetkímélő és klímabarát energiatermelők közé sorolják az atomlobbisták, ez a minősítés valójában egyáltalán nem jogos. Egy amerikai professzor bizonyította azt is, hogy még annál is kevésbé szén-dioxid-mentes (carbon free) technológiák, mint korábban gondolták.

Az új atomerőművek akár 7,4-szer is többe kerülnek ma már a világon mint a szél- és napenergia-létesítmények, és mivel az építési idejük akár 15 év is lehet, ezidő alatt hatalmas mennyiségű szén-dioxid-kibocsátást generálhat mindez a fosszilis tüzelőanyag-forrásokból - állapította meg új tanulmányában Mark Zachary Jacobson, a Standford Egyetem professzora.

A kaliforniai tudós most azzal állt elő, hogy hibás az az eddigi gondolkodás, hogy az atomerőművekből származó szén-dioxid-kibocsátás mérése során nem veszik figyelembe például a hosszadalmas építkezés idejére eső környezetterhelési volument, karbon-lábnyomokat.

Hamis az a megközelítés, hogy az atomerőművek nulla vagy nulla-közeli szén-dioxid-kibocsátásra képesek, mivel a globális felmelegedés, a levegőszennyezés és az energiabiztonság egyik fontos indikátorávává éppen az az idő lépett elő, mely az adott technológia és kapacitás működésének kialakításához szükséges - állítja Jacobson. Szerinte a nukleáris erőművek e tekintetben nagyon nagy hátrányban vannak minden más már ismert energiatermelési formához képest - és ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni.

A kaliforniai egyetem polgári és környezeti mérnök professzora nem ismeretlen figura az atomenergia szükségét-szükségtelenségét firtatók egyre erősödő vitájában, mivel évek óta számítógépes modelleket fejleszt és publikál különböző energetikai, levegőszennyezettségi és éghajlalti kérdések modellezésére és megválaszolhatóságára. Nemzetközi ismertségét azzal alapozta meg, hogy 2010-ben egyik kezdeményezője és főszereplője volt e témában az első TED-vitának.

Sok szempontból ma is kiindulási pontnak számít ebben a vitában, így érdemes megnézni:

Lassabb, drágább, szennyezőbb

Az új atomerőművek építési ideje 10-19 év, ami borzasztóan sok, ha például éveken belül kell reagálni, vagy ha azt tesszük hozzá, hogy a skála másik végén található, legnagyobb méretű nap-, és szélenergia rendszerek megépítéséhez is csupán 2-5 év szükséges. Néhány új atomerőmű-fejlesztés vizsgálata ráadásul azt erősíti meg a tudós szerint, hogy ez a 10-19 éves időtartomány legalább egy esetben alulbecsült volt. A tanulmány példaként a finnországi Olkiluoto 3 reaktort, az Egyesült Királyságban még mindig épülő Hinkley Point C-t, valamint a grúziai Vogtle 3 és 4 reaktorokat hozza fel, melyek építését még az elmúlt évtizedben megkezdték, de a piaci termelésbe állásuk időpontja ma sem biztos.

A hosszú építési idő alatt máshol, más technológiák által keletkező környezeti lábnyom mellett ráadásul további 2-4 éves üzemszünetet is bele kell számolni az egyenletbe, mivel egy várhatóan 40 éves működésre képes nukleáris létesítménynél ennyi termelésből kieső idő - amit más, ideiglenes forrásból szintén pótolni kell - biztosan keletkezik a karbantartások, javítások, üzemanyagberakodások miatt. (Érdemes itt megemlíteni, hogy a paksi atomerőmű - ahogyan arról a Napi.hu többször is írt - éppen efféle problémával küzd - tavaly több mint két hónapot állt az egyik rektor.)

Jacobson mindebből arra a megállapításra is jutott, hogy a globális felmelegedés és a levegőszennyezés csökkentésére irányuló döntések túlbecsülik a nukleáris energiatermelésben rejő képességet, és túlzók az atomipar energiabiztonságra vonatkozó állításai is.

A nukleáris energiáatermeléssel kapcsolatban jól ismert kockázatok (a nukleáris fegyverekkel való kapcsolódási pontok, és az azokból eredő veszélyek, a reaktorbalesetek, leolvadásokveszélye, a radioaktív hulladékok kezelésének megoldatlan kérdése, az üzemanyagbányászathoz kapcsolódó egészségügyi kockázatok stb.) mellett Jacobson azt is aláhúzta, hogy egy új nukleáris erőműre fordított pénzösszeg sokkal kevesebb energiát termel, mint más modern technológiák.

Ráadásul tovább kell rá várni, és nagyobb a kibocsátási szintje is, mint azt korábban publikálták.

A leállított, tehát biztosan nulla kibocsátású Wylfa-i atomerőmű, (Wales, Egyesült Királyság) Getty Images

A nukleáris energiatermelés kilowattórára (kWh), illetve grammra számolt szén-dioxid mennyisége Jacobson modellszámításai szerint valójában nem 64-102 (g/kWh), hanem 78-178 g/kWh. A hosszabb tervezési-építési idővel számoltan így végül az jön ki, hogy az atomerőmű 9-37-szer nagyobb kibocsátásra kalibrálható csak a szélenergiatermeléshez viszonyítva.

A stanfordi jelentés szerint ma az új nukleáris erőmű tőkeköltsége kilowattonként 6500-12 250 dollár között van. Az új szélturbináké 1150-1550 dollár/kW között mozog, mely így akár 7,4-szereses különbséget is jelenthet. A napelemes termeléssel összevete a helyzet kicsit jobb: az atomerőművi pénzigény ennek legfeljebb az ötszöröse.

Piac nem finanszíroz atomerőmű építést

Nukleáris-ipari Statisztikai Jelentés (World Nuclear Industry Status Report, WNISR) szerint 2017-ben a világban összességében csupán 1 százalékkal nőtt az atomerőművi kapacitás. Eközben a nap- 35, a szélkapacitás 17 százalékkal nőtt. Ez utóbbi adatpár onnan nézve nem lehet meglepetés, hogy e két energiatermelő technológia a legolcsóbb hálózatra kapcsolható energiaforrás.

A globális villamosenergia-termelésben régóta csökken a nukleáris energia részesedése: 1996-ban még 17,5 százalékot tett ki, 2017-ben viszont már csupán 10,3 százalékot. A 2017 kezdete és 2018 első felének vége közötti 18 hónapban a világon összesen 9 új reaktort indítottak be. Hatot Kínában, kettőt Oroszországban és egyet Pakisztánban.

A WNISR szerint jelenleg új atomerőműbe beruházni piaci alapon nem, csak állami támogatással lehet. Illetve úgy és abban a helyzetben, ha az adott, nukleáris fegyverrel rendelkező állam épít erőművet - ilyenkor általában érvényes "a pénz nem számít" elve.

Forrás: Napi.hu