Az olajpiaci fordulat a korábbi várakozásokat látva bizonyos mértékben meglepőnek is nevezhető, másrészt viszont logikusnak tűnik az olajárakat meghatározó legfontosabb faktorok alakulását látva. A zuhanás fő oka az volt, hogy értesülések szerint több nagy olajtermelő ország jelezte, képesek lennének növelni termelésüket, így pótolva az iráni szankciók alóli haladék május eleji lejártával a piacról kieső mennyiséget, amennyiben a kereslet ezt indokolja. Az alapkezelők és más befektetők ugyan még április közepén is érdemben növelték vételi pozícióik számát a legfontosabb olajtermékek határidős piacán, azonban nagyjából ugyanezt tették tavaly szeptemberben is, hogy aztán az irányadó Brent árfolyama a sokak által várt 90-100 dolláros szint helyett az év végéig 50 dollárig essen vissza. Ez jól jelzi az olajpiacon az utóbbi körülbelül egy évben kialakult állapotot, amelyben az árfolyamok volatilitása, kilengései jelentősen meghaladják a korábbi időszakban tapasztaltakat.
Ennek pedig az az oka, hogy az árakat, illetve a befektetői döntéseket a korábbinál több tényező alakítja, nem ritkán ellentmondásos módon. Az év vége óta megfigyelhető áremelkedést támogató legerősebb ok a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) és a vele együttműködő olajtermelő országoknak a közös kitermeléscsökkentési lépése hajtotta, amely decemberi alku értelmében napi 800 ezer plusz 400 ezer hordóval, több mint 1 százalékkal vágta vissza a globális kínálatot. Közben azonban számos más faktor is hatott a kínálati piacra, így a venezuelai helyzet és olajtermelés további romlása, az iráni szankciók szintén kínálatcsökkentő befolyása, az amerikai palaolaj-termelés további bővülésének bizonytalanabbá válása, valamint további geopolitikai kockázatok, például a líbiai és nigériai helyzet, vagy éppen Irán fenyegetőzése a globális olajkereskedelemben kulcsfontosságú Hormuzi-szoros lezárására.
A leglátványosabb újdonságok közé tartozik Donald Trump, az Egyesült Államok elnökének nyílt nyomásgyakorlása az OPEC-re és a globális olajpiaci szereplőkre, többnyire a kitermelés növelése és az árak csökkentése érdekében. Az USA nem tagja az olajkartellnek, és kitermelési politikája semmilyen szintű összehangolására nem hajlandó a szervezettel, még annyira sem, mint Oroszország. Miközben azonban a kompromisszumra nem hajlik, fenntartja magának a jogot, hogy beleszóljon a többi olajország termelésének és fogyasztásának alakításába, ahogyan ezt Donald Trump tisztán belpolitikai okokból rendszeresített OPEC-ellenes kirohánasai jól illusztrálják. Közben Oroszország súlya és szándéka is egyre jobban érzékelhető a piac befolyásolására, és ha a legutóbbi, Magyarországot is érintő olajszennyezési ügy mögött nincs is ilyen ok, nem lehet kétség, hogy Moszkva az energiaágazatra és -exportra mint kiemelt (kül)politikai fegyver tekint.
A fentiek miatt, miközben a globális olajkereslet idei és jövő évi alakulásával kapcsolatos prognózisok továbbra is egészséges, jóval 1 százalék feletti bővülési ütemet vetítenek előre, az olajárakra vonatkozó előrejelzések rendkívül óvatossá váltak; egy olajpiaci elemző "előrejelzési rémálomként" jellemezte a kialakult helyzetet. A Wall Street-i bankok márciusi konszenzusa 68 dolláros átlagos idei Brent-árfolyamról szól (az első negyedévben a Brent átlagára valamivel 63 dollár felett alakult), ez azonban nyilvánvalóan számos úton teljesülhet, és ha az olajárak elmúlt fél éves alakulását nézzük, valószínű, hogy továbbra is jelentős kilengések jellemzik majd a piacot. Az aktuális várakozások szerint ugyan a mostani eséssel valószínűleg egy időre véget ért az emelkedés, a folytatás azonban meglehetősen bizonytalan a fenti okok miatt, illetve azért, mert az egyébként beárazott faktorok bizonytalansági tényezői szintén jelentősek.
Az olajpiaci kiszámíthatatlanság a magyarországi üzemanyagárak előre jelezhetőségét sem javítja, amihez a finomított olajtermékek nagykereskedelmi piacainak és a dollár/forint árfolyamnak a bizonytalanságai is hozzájárulnak. Az üzemanyagok árupiaci árfolyamai az olajétól jelentősen eltérő pályát is követhetnek, ahogyan ez az elmúlt időszakban is megfigyelhető volt, és ami nagyrészt magyarázza a hazai benzin- és gázolajárak közötti különbség előbb több mint 50 forintra emelkedését, majd elolvadását is. A jelenség összefügg azzal, hogy a venezuelai, iráni, illetve az OPEC-kitermelés változásainak hatására 2018 második felétől érdemben módosult az egyes olajtípusok globális kínálata, amire a finomítók csak lemaradással tudtak reagálni. Ehhez a globális kereslet átalakulása is hozzájárult, nagymértékben abból kifolyólag, hogy 2020-tól a tengeri hajózásban életbe lépő új szabvány az eddiginél jóval szigorúbb a hajók üzemanyagának kéntartalmára vonatkozóan. Ez pedig a szennyezőbb üzemanyagolaj felől a dízel felé tolta el az ágazat keresletét, felfelé hajtva a dízelárakat is. A finomított termékek kereslet-kínálati viszonyainak alakulása pedig nem csak az üzemanyag-, hanem az olajárakat is jelentős mértékben befolyásolják, aminek hatása a Brent és a WTI eltérő pályájában is megmutatkozik.
Bár a héten a finomított termékek tőzsdei jegyzésében is fordulat történt, ami elvileg szintén a hazai üzemanyagárak csökkenésére utalna, azonban a fordulat tartósságának bizonytalansága mellett más is megkérdőjelezi, hogy a benzin- és gázolajárak gyorsan lefelé indulnak majd. Ez pedig a dollár forinttal szembeni látványos erősödése, illetve a forint kétéves mélypontra gyengülése a dollárral szemben. A dollár/forint árfolyam a hét második felében 290 közelébe emelkedett, és amennyiben a dollár képes lenne áttörni a fontos technikai szinteken a további erősödés felé, akkor ismét 300 forint felé tarthat a dollár árfolyama. Ez pedig önmagában egyértelműen emelő hatással lenne a hazai üzemanyagárakra.
A hazai üzemanyagáraknak az olajárral közvetlenül összefüggő komponense megközelítőleg 50 százalékát teszi ki, ami azt jelenti, hogy 1 százalékos olajáremelkedés elvileg átlagosan közel 0,5 százalékos drágulást indokolna a benzinkutakon (a finomított termékek piacának átlagos követő mozgását feltételezve). Mivel az olajipar dolláralapú elszámolással működik, a dollár árfolyamának az adott ország devizájával szembeni 1 százalékos erősödése szintén közel fél százalékos üzemanyagár-emelkedést tenne indokolttá.
A legutóbbi hazai üzemanyagár-változás bejelentése, szerda óta a dollár mintegy 1 százalékkal erősödött a forinthoz képest, ami a fentiek értelmében mintegy fél százalékos drágulást indokolna jövő héttől az üzemanyagárakban. Közben azonban a meghatározó Brent-árfolyam a 73,50-74 dolláros szintről alig 71 dollár fölé, mintegy 4 százalékkal gyengült, ez pedig önmagában 2 százalékos árcsökkenést okozna az üzemanyagárakban. A két hatás összességében mintegy 4-6 forintos árcsökkenéshez vezethet a magyarországi kutakon a jövő héttől. Az autósok terhei tehát mérséklődhetnek, hosszabb távon azonban a fenti összefüggésekre tekintettel már egyáltalán nem biztos, hogy tartósan 400 forint alatt is maradnak a hazai üzemanyagárak.
NRGreport
