NRGreport
Menü

Hús- és repülésmentes élet, négynapos munkahét: ez a recept a katasztrófa elkerüléséhez?

Fenntarthatóság | Major András | 2019-07-11 12:36

A klímaváltozás egyre egyértelműbbé válásával és a szükséges politikai döntések elmaradásával egyre erősödik az igény az egyéni hatáskörben megtehető klímavédelmi lépések iránt. A globális szén-dioxid-kibocsátás 72 százaléka a háztartások döntéseivel függ össze, vagyis a kényelmes modern életvitel és a változtatás elutasításának igazolására gyakran hangoztatott hiedelemmel szemben az egyéni döntéseknek igenis jelentős szerepe lehet a klímaváltozás elleni küzdelemben - persze, csak amennyiben a változtatásra hajlandók száma eléri a kritikus tömeget. 

Hús- és repülésmentes élet, négynapos munkahét: ez lenne a recept a katasztrófa elkerüléséhez?

A világ klímaszennyezésének zöméért az emberiség mindössze 10 százaléka felelős, mégpedig azon tizede, amely napi legalább mintegy 23 dollár (körülbelül 6500 forint) összegből él. Ezen emberek többsége a nyugati gazdag országokban él, akik így szokásaik megváltoztatásával jelentősen mérsékelhetik a földi klíma szennyezését. A téma szakértői maguk is igyekeznek saját személyes életmódjukban is olyan módosításokat végrehajtani, amelyek egyéni hatása ugyan elhanyagolható, azonban amennyiben a társadalomban tömegesen követőkre találnának, akkor már annál inkább működhetnének. A sikerhez ugyanakkor az individuális intézkedések önmagukban nem elegendőek, ezek mellett a gazdasági, politikai döntéshozók aktív hozzájárulására is szükség lenne a klímavédelmi célkitűzések teljesüléséhez.

Az egyéni hatáskörben meghozható, legnagyobb potenciális pozitív hatással járó döntések zömét három nagy téma alá lehet csoportosítani: mobilitás/közlekedés, étrend, háztartási energiafogyasztás. A legtöbb szó kétségkívül a háztartások energiahatékonyságának növelését és karbonlábnyomának csökkentését legjobban szolgáló módszerekről esik (szigetelés, fűtéskorszerűsítés, megújuló energia források telepítése, energiatakarékosság, passzív ház, okos technológiák, stb.), ezért ezúttal a "három nagy" eszközből az első kettőre fókuszálunk.

Az egyik legnagyobb és leggyorsabb csökkentést az egyéni döntésekhez fűződő üvegházgáz-kibocsátásban a hús- és egyéb állati eredetű élelmiszerek fogyasztásának mérséklése jelentheti. Egy, a Nature című tudományos lapban 2018 végén publikált nemzetközi tanulmány szerint a fenntartható élelmiszergazdaság kialakítása, illetve a Párizsi Klímaegyezményben vállalt célok teljesítése érdekében a Föld minden lakójának átlagosan 75 százalékkal kellene mérsékelnie marhahús-, 90 százalékkal a disznóhús-, és 50 százalékkal a tojásfogyasztását. Ugyanakkor a pillangósvirágúak - mint például a bab - fogyasztásában háromszoros, a diófélék és egyéb magok fogyasztásában pedig négyszeres bővülést kellene elérni. Ezekkel a kétségkívül jelentős változtatásokkal a jelenlegi felére lehetne visszaszorítani az állattartási ágazat globális üvegházgáz-emisszióját, ami nem mellesleg olyan járulékos kedvező hatásokkal is járhatna, mint például az elhízottság visszaszorulása a nyugati világban. 

Hús- és repülésmentes élet, négynapos munkahét: ez a recept a katasztrófa elkerüléséhez?


Abban az elméleti esetben, amennyiben megszűnne az emberiség hús- és tejtermékfogyasztása, úgy a világ élelmezéséhez a jelenleginél több mint 75 százalékkal kisebb termőföldterület is elegendő lenne. Míg a hús- és tejtermékek összességében a termelt élelmiszereknek kalória szempontjából mindössze 18, fehérjetartalom tekintetében pedig csak 37 százalékát teszik ki, addig előállításuk a mezőgazdasági termőterület 83 százalékát veszi igénybe, az ágazat teljes üvegházgáz-emissziójának pedig mintegy 60 százalékát produkálják. Bár a növénytermesztés is járhat jelentős környezeti terheléssel, összességében azonban a legkevésbé fenntartható módon termelhető élelmiszernövények karbonlábnyoma is sokkal kisebb, mint a leginkább fenntartható állattartási módoknak. Becslések szerint a globális hús- és halfogyasztásnak mintegy 20 százaléka a házi kedvencekhez, elsősorban kutyákhoz és macskákhoz fűződik, azonban az ő étrendjük jelentette klímaterhelés is mérsékelhető tekintettel például arra, hogy egyes állateledel-gyártók kínálatában már állandóan elérhetők a növényi, illetve rovar alapú tápok is.

Túl a húson?

A globális élelmezési helyzet egyensúlytalanságai miatt, míg a fejlett országokban a fogyasztás radikális csökkentése lenne indokolt a hús- és tejtermék esetében, addig a legszegényebb országokban a klímacélok figyelembe vétele mellett is célszerű lenne az egy főre jutó hús- és tejtermék-fogyasztás fokozása. Elgondolkodtató, hogy például Magyarországon napjainkban is a húsfogyasztás ösztönzését célzó kormányzati kampányok futnak. A mesterséges húst előállító technológiák fejlődésének köszönhetően az is elképzelhető azonban, hogy hamarosan ismét nyugodt lelkiismerettel fogyaszthatunk húsféléket, aminek azonban az állattartók már nem feltétlen fognak felhőtlenül örülni. A hús ugyanis jó eséllyel egyre kevésbé leölt állatokból, sokkal inkább laboratóriumokból kerül majd a tényérra: az AT Kearney prognózisa szerint 2040-re a forgalomba kerülő hús mintegy 60 százaléka lehet mesterséges eredetű, amelynek előállítása körülbelül 90 százalékkal jár kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátással, mint a hagyományos módszer a University of Michigan kutatása, illetve a Beyond Meat vegán hamburgeres vállalkozás adatai alapján.

A különféle közlekedési eszközök szintén gyakran kerülnek szóba a klímaváltozással kapcsolatban, ám míg a közúti közlekedés esetében számos alternatíva már jelenleg is elérhető (elektromos hajtás, autómegosztás, kerékpár..), addig a repülés esetében egyelőre nem igazán látszik az átmenet a fenntarthatóság felé. Pedig a repülés jelenleg a globális üvegházgáz-kibocsátásnak összességében mintegy 3-5 százalékáért tehető felelőssé, és ez az arány várhatóan jelentősen tovább emelkedik majd, nem csupán a szén-dioxid, de a nagy magasságban kibocsátott egyéb szennyező anyagok miatt. A légiforgalom 2050-ig várhatóan megnégyszereződik 2006-hoz képest, miközben a globális felmelegedéshez való hozzájárulása optimális esetben is - javuló üzemanyag-hatékonyság, koromkibocsátás mérséklése - közel háromszorosára nőhet.

Az egyén itt szintén a fogyasztáscsökkentéssel mérsékelheti saját karbonlábnyomát, magyarul azzal, ha a korábbinál ritkábban ül repülőre. Ez bizonyos távolságok és munkakörök esetében nyilván nem megoldható, de a szabadidős utazások, illetve a szoros időkorlát által nem szorított hivatalos utak esetében akár a kevésbé karbonintenzív vasúttal is kiváltható a repülőgép. Ezzel együtt a repülés nem teljesen "tilos", a klímavédelmi megfontolásokat figyelembe véve személyenként legfeljebb két-három évente lenne célszerű repülőre ülni, vagyis egy középkorú ember még legalább tíz alkalommal indulhat világot látni ilyen módon.

Az alternatív - elektromos, gáz és elektromos hibrid, illetve hidrogén - hajtásmódok előtt mindenesetre még hosszú fejlesztési folyamat áll, amíg a kicsi, már ma is működő, helikopterszerű járművek után az Airbus A380-ashoz hasonló méretű repülőgépekben is alkalmazhatók lesznek, és a bioüzemanyagok részaránya is mindössze 2 százalékot érhet el 2025-ig az IATA céljai szerint. Néhány légitársaság egyéb opciókat is kínál utasaik számára a karbonlábnyom csökkentése vagy inkább csak lelkiismeretük megnyugtatása érdekében, így például felárat fizethetnek a rájuk eső emisszió ellensúlyozására, amely konstrukció eddig a visszajelzések alapján nem váltotta ki a közönség elsöprő tetszését. Ennél némileg racionálisabb lépésnek tűnik a SAS részéről, hogy felhagy a vámmentes termékek fedélzetén történő értékesítésével, ekképp üzemanyagot megtakarítva és csökkentve a gépek károsanyag-kibocsátását is. A légitársaság stratégiai célja, hogy a 2005-ös szinthez képest 2030-ra 25 százalékkal fogja vissza emisszióját.

Repülővel a klímatüntetésre

A repülés bojkottálására felszólító mozgalom lassacskán kezd olyan kiterjedtté válni, amelynek az idén várhatóan mintegy 4,6 milliárd utast reptető, ezermilliárd dolláros üzletet képviselő légiiparra várható hatásai már mérlegelés tárgyát képezhetik. A Svédországban született repülésellenes mozgalom egyre bővül, olyan szlogeneket is bevetve, mint például "a repülés szégyen". A kezdeményezést celebritások is támogatják, például Emma Thompson színésznő, aki az áprilisi londoni Extinction Rebellion című klímatüntetésen szót is emelt a témában. Részvétele azonban egyben élesen rávilágít a helyzet összetettségér, illetve a változtatás nehézségeire is, ugyanis a megmozdulásra a British Airways járatával utazott el első osztályon, amely ezen az egyetlen úton utasonként két tonna szén-dioxid-kibocsátást generált. A mozgalomnak már az Egyesült Államokban is vannak hívei, a Green New Deal című, mindkét nagy pártból támogatókkal rendelkező klímavédelmi törvénytervezet nagysebességú vasútvonalak építésével váltaná ki a repülést azon vonalakon, ahol az már nem kizárólagosan elfogadható megoldás. A javaslat, illetve a klímavédelmi intézkedések kérdése várhatóan a 2020-as amerikai elnökválasztási kampánynak is hangsúlyos témája lesz.

Hús- és repülésmentes élet, négynapos munkahét: ez a recept a katasztrófa elkerüléséhez?


A potenciálisan jelentős pozitív hatású, az egyéni életvitelt alapjaiban átalakító klímavédelmi intézkedések közül legkönnyebben valószínűleg a négynapos munkahét bevezetésének indokoltságáról lehetne meggyőzni a zömmel munkavállalókból álló közvéleményt - a munkaadók ugyanakkor vélhetően kevésbé lelkesednének az intézkedésért. Ez ugyan szintén a fogyasztás csökkenésével járna, és ezzel együtt többnyire valószínűleg a gazdasági (és háztartási anyagi) növekedés egy részéről is le kellene mondani, azonban a fenntartható életvitel kialakításáért, illetve a katasztrofális mértékű klímaváltozás elkerüléséért egyre többek számára nem tűnik túl nagy áldozatnak a bevételek és kiadások mérsékelt csökkenése - már amennyiben erről meg tudnak alkudni foglalkoztatóikkal.

Mindenesetre a gazdasági aktivitás csökkenése egyértelműen a szén-dioxid-emisszió esését okozza, ahogyan ez a legutóbbi világgazdasági válság idején is történt. Egy kutatás szerint a munkaórák 1 százalékos visszafogása mintegy 0,8 százalékkal mérsékelné az üvegházgázok kibocsátását. Az Autonomy nevű tanácsadó cég friss tanulmánya szerint a jelenlegi körülbelül 40 órás munkahét hosszú távon egyszerűen nem fenntartható. A következtetés szerint ahhoz, hogy a globális felmelegedés mértékét a század végéig 2 Celsius-fok alatt lehessen tartani, rendkívül drasztikus munkaidő-csökkentésre lenne szükség: az OECD és Németország esetében alig több mint heti 5, az Egyesült Királyságban 9, Svédország esetében pedig elméletileg mindössze 12 órából állna a klímaszempontból kívánatos munkahét.

A munkaidő ilyen mértékű visszavágása persze egyelőre nem reális lehetőség, azonban a négynapos munkahét már sokkal inkább az lehet, különösen az olyan egyéb párhuzamos trendekre tekintettel, mint az automatizálás, illetve a mesterséges intelligencia előretörése. A négynapos munkahétre való általános áttérés ugyanakkor rövid távon szintén nehezen elképzelhető nem csak Magyarországon, ahol inkább a munkaidő kiterjesztése irányába módosul a jogszabályi környezet, ám egyelőre a fejlett európai országokban sem sokkal reálisabb a bevezetése a gazdasági érdekekre tekintettel. Ahogyan azonban a klímahelyzet súlyosbodik, ezeket hamarosan felülírhatják az éghajlatvédelmi megfontolások, az Egyesült Királyságban pedig már kezdeményezés is indult a négynapos munkahét bevezetéséért.
 


Hús az újrahasznosítható bevásárlószatyorban?

A köztudatban keringő, az egyes egyének saját fogyasztásának csökkentését célzó javasolt intézkedések hatásait tekintve óriási szórást mutatnak. Amennyiben például valaki úgy dönt, egy évig kizárólag növényi alapú étrenden él, azzal mintegy 150-szer több üvegházhatású gáz kibocsátást előzheti meg, ahhoz képest, mintha egy évig kizárólag újrahasznosítható bevásárlószatyrokat használna. Egyetlen London-New York repülőút során pedig egyetlen utasra akkora üvegházgáz-kibocsátás jut, amit nyolc évnyi, teljes körű háztartási újrahasznosítással lehet "ledolgozni". Ezzel együtt a szakértők természetesen senkit nem beszélnek le a kisebb pozitív hatású életmódbeli változtatásokról sem, mivel a klímavédelmi célok eléréséhez vélhetően minden bevethető eszközre szükség van, és a siker még így sem garantált.

Major András | Forrás: Portfolio