Ebben az időszakban a Nagy-Britannia által pénzügyileg támogatott külföldi energetikai projektekre szánt összeg több mint fele jutott a fosszilis energiahordozók kutatására. A megújulókra mindössze 17 százalék ment el (a fennmaradó részt az atomenergia és infrastrukturális kutatások vitték el).
"Nem kell hozzá atomfizikusnak lenni, hogy rájöjjünk: ha szénkibocsátás-semlegessé akarunk válni, és 1,5 Celsius-fok alatt akarjuk tartani a felmelegedést, akkor nem kéne közpénzt költenünk a fosszilis tüzelőanyagokra" – nyilatkozta Sarah Wykes, a CAFOD munkatársa a New Scientistnek. Kiemelik, hogy bár az Egyesült Királyság csatlakozott a párizsi klímaegyezményhez, és kifejezetten ambiciózus klímacélokat fogalmazott meg az elmúlt években,
NINCS EGYÉRTELMŰ TREND AZ ENERGETIKAI CÉLÚ KÖZPÉNZKÖLTÉSEKBEN, AMI A MEGÚJULÓK TÉRNYERÉSÉT ÉS A FOSSZILIS TÜZELŐANYAGOK VISSZASZORULÁSÁT MUTATNÁ.
A fosszilis energiaipar támogatásának legnagyobb része Brazíliába vándorolt (2,3 milliárd font jutott oda), őt követi Ghana és Oroszország. A támogatások már másoknak is szemet szúrtak. Az ENSZ korábbi főtitkára, Ban Ki Mun és számos brit politikus is felszólalt már ellenük. A Munkáspárt többször kinyilvánította szándékát, hogy ha kormányra kerül, átcsatornázza a támogatási pénzeket a megújuló energiaforrások irányába.
Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a konzervatív kormány álláspontja is változóban van. Rory Stewart nemzetközi fejlesztésért felelős miniszter például azt nyilatkozta nemrégiben, hogy ő személy szerint “nagyon erősen” úgy érzi, hogy a minisztériumának nem kéne támogatnia a fosszilis üzemanyagok kutatását. Csakhogy Stewart az egyike azon minisztereknek, akik szinte biztosan távoznak a kormányból, amint Boris Johnsont megválasztják miniszterelnöknek.
A kormányszóvivő mindenesetre kijelentette:
"Amint a miniszterelnök már elmondta a múlt havi G20-as csúcson, az Egyesült Királyság a jövőben keresni fogja a támogatások minél zöldebb felhasználási lehetőségeit."