Az elmúlt két-három évben egymást érték a Volkswagen bejelentései az elektromos autók gyártásáról. A német cég azt ígérte, hogy a 2020-as évekre megfizethető és nagy hatótávolságú villanyautókat dob majd piacra, a belsőégésű motorral hajtott modelleket pedig fokozatosan visszaszorítja. Egyre inkább úgy néz ki tehát, hogy a világ egyik legjelentősebb autógyára szinte mindent feltesz a e-autózásra. Ezeket a terveket azonban lassan valóra is kellene váltani, ezért az utóbbi hetekben körvonalazódni kezdett, hogy hogyan képzeli ezt a VW a gyakorlatban.

Nemrég kiderült például, hogy a Volkswagen a zwickau-i gyárát állítja át először teljesen az elektromos autók gyártására. A Bloomberg beszámolója szerint a szükséges átalakítások már jelentős részben lezajlottak, ráadásul úgy, hogy közben a termelés sem állt le, ami nem kis bravúr: nagyjából 9000 tonnányi acélszerkezetet kellett megmozgatni a munka során, a korábbi berendezéseknek pedig csak az egyharmadát tartották meg az üzemben.

A munkavállalók mégis nagyon bizonytalanok a jövővel kapcsolatban.

Az egykoron az NDK-hoz tartozó városban ugyanis nagyon fontos, hogy mennyire jönnek be a cégóriás víziói. A zwickau-i üzem 8000 embernek ad munkát, akik egy teljesen új termékcsaládot fognak gyártani novembertől. Ha azonban az új autók nem érnék el a várt piaci sikert, akkor a helyiek félelmei szerint a gyárban már aligha fognak visszatérni a hagyományos Volkswagen-ek készítéséhez, végső soron pedig megszűnnek majd az állások.

A nagyságrendileg százezer fős településen viszont az egyetlen jelentős munkáltató a Volkswagen. Az NDK megszűnése óta a város nem tudott érdemben új befektetéseket magához vonzani, pedig az autógyártás komoly hagyományokra tekint vissza Zwickau-ban: August Horch, a német autógyártás egyik úttörője itt alapította az Audit, majd a szocialista autógyártás emblematikus modelljét, a Trabantot gyártották a városban, a Volkswagen pedig Németország újraegyesítését követően húzta fel az új üzemét. Most pedig újabb éles váltás előtt áll a zwickau-i autóipar.

Sztrájkoló VW-munkások Zwickau-ban 2016-ban.

Photo by Sebastian Willnow / dpa / AFP

A kilencvenes években azonban a nagyobb környékbeli városokban sokkal nagyobb erőre kapott az autóipar, a közeli Lipcsében például a BMW és a Porsche is gyárat épített, a többi ágazatról nem is beszélve. Zwickau-t viszont a Volkswagenen kívül elkerülték a befektetők, a város lakossága csökkenésnek indult, a rendszerváltozás utáni gazdasági nehézségek pedig máig meghatározzák a helyiek életét. Bloomberg tudósítása szerint a német városokban megszokotthoz képest viszonylag gyakoriak a leromlott állapotú épületek és utcák, a szélsőséges politikai erők támogatottsága magas, és ami talán még aggasztóbb, a kocsmákban üldögélő helyiek szkeptikusak a gyár sorsával kapcsolatban. 

A gyár tervezési részlegén dolgozó Martin Lehmann a Bloombergnek elmondta, hogy gyakorlatilag minden megváltozik az üzemben, a munkaköröktől kezdve a gyártási módszereken át a döntéshozatali folyamatokig. A Volkswagen az átalakítás során törekedett a minden korábbinál nagyobb fokú automatizációra, ami bár létszámleépítéssel nem jár, de igencsak megváltoztatja a gyártósorok működését. A fizikai dolgozóktól kezdve a vezetőkig mindenki intenzív képzésben részesült az elmúlt hónapokban, amelyek során nem csak az új körülmények közötti munkavégzésre próbálták felkészíteni őket, hanem a változások elviselésére, helyes kezelésére is.

A Volkswagen helyi HR-vezetője is elmondta a lapnak, hogy ilyen mértékű változásra egy autógyár életében még nem nagyon volt példa, ráadásul a helyzet olyan, mintha Zwickau az autógyártó kísérleti laboratóriumává változott volna. A munkatársaknak nem csak az új berendezések és gyártási folyamatok működését kell megismerniük, hanem fel kell készülniük azokra a helyzetekre is, amikor az elmélet nem egyezik a valósággal, vagyis valamelyik gép vagy procedúra nem a várakozások szerinti eredményeket adja. Éppen ezért eleinte még a szükségesnél több lépést fognak kézzel elvégezni, az automatizációval csak apránként fognak előrehaladni, ahogy bővül a gyártási tapasztalat.

Az aggodalmak pedig nem csak arra a kérdésre korlátozódnak, hogy vajon sikerül-e időben, megfelelő minőségben és kellő mennyiségben legyártani az új autókat. Az elektromos autógyártás jövedelmezősége egyelőre egyáltalán nem magától értetődő, merész elképzelésnek tűnik erre a hajtástípus korlátozni egy autógyártó termékpalettáját – ezzel az állítással kapcsolatban elég a Tesla példájára gondolni. Hiába szólt ugyanis az elmúlt tíz év az elektromos autózás terjedéséről, a töltési infrastruktúra még mindig hiányos, időről időre megkérdőjeleződik a villanyautók környezetbarát mivolta a többi hajtástípushoz képest, és még számos más kétely övezi az autóipar jövőjét.

Persze, ha minden a tervek szerint sül el, akár jól is járhat a Volkswagen és vele együtt Zwickau, és azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a német autógyártó eredményei az elmúlt években nagyon jól alakultak. A tét és a kockázatok mindenesetre magasak, és abban biztosak lehetünk, hogy a kelet-németországi kisváros lakosai első kézből fogják érzékelni, hogy a gyár elképzelései beigazolódnak-e vagy sem.