NRGreport
Menü

Európa élére röpíti Magyarországot a szegedi geotermikus projekt, de egyszerűen képtelenek vagyunk leszokni a fosszilis energiáról

Fenntarthatóság | NRGreport, Major András | 2019-10-25 13:49

A kontinentális Európa legnagyobb geotermikus lakossági távhőszolgáltató-rendszere épül Szegeden, ezzel egyszerre csökken érdemben az ország gázimport-függősége, szén-dioxid-kibocsátása, valamint a szegedi távfűtés költsége. A szabályozási környezet nehézségei miatt azonban maga a távhőszolgáltató nem tud finanszírozóként megjelenni a beruházásban, amelynek ötlete már jóval korábban felvetődött, de ami csak az előző szolgáltató bedőlését követően vált lehetővé. A teljes hazai távhőszektornak szükséges lenne átállnia környezetbarát energiaforrásokra, és bár ez lehetséges is lenne, a jelenlegi működési feltételek és az alacsony árakat mindennél fontosabbnak tartó fogyasztói hozzállás viszont gyakorlatilag kizárja, hogy ez valóban meg is történjen - mondta el Kóbor Balázs, a projekt Szegedi Távfűtő Kft. ügyvezető igazgatója az NRGreportnak.

Mikor és hogyan merült fel először a fejlesztés ötlete?

Az ötlet már körülbelül egy évtizeddel ezelőtt felvetődött, és igyekeztünk is felhívni rá a döntéshozók figyelmét. A régió kiváló adottságokkal bír, az országban az egyik legalkalmasabb helyszín a geotermikus energia távfűtésbe történő bevonására. A területen nyolcvan éve szénhidrogén-kutatás folyik, a környéken alapos kutatás zajlott le, így szinte méterre pontosan meg lehet mondani, milyenek a viszonyok - a geológiai kockázat tehát a lehető legkisebb. A régió tapasztalt szakemberekben is bővelkedik és nincs szükség technológiai transzferre sem, minden feltétel adott tehát a geotermikus fejlesztéshez. Szeged abból a szempontból is optimális helyszín, hogy nem csak meleg víz van, de egy 170 ezer embert kiszolgáló hőpiac is; ilyen az országban nincs még egy. Míg azonban a környező településeken, Makón, Hódmezővásárhelyen, Csongrádon, Szentesen, Mórahalmon sorra épültek a kutak, és szinte körbelőtték Szegedet, itt sokáig mégsem történt semmi.

Végül az adta meg a lökést a fejlesztés beindításához, hogy a korábban a város távhőszolgáltatását végző, ppp-konstrukcióban, 51 százalékos önkormányzati és 49 százalékos privát részesedéssel működő kft 2015-ben tönkrement, miután már évek óta masszív veszteségeket termelt. Amikor távhőigazgatóként a társasághoz kerültem, a cég már harmadik-negyedik hónapja gázt sem tudott vásárolni. A hatóságilag kijelölt szolgáltató által leszállított gázzal aztán tavaszig valahogy kihúzta a szolgáltató, de áprilisban felfüggesztették a szolgáltatási engedélyét, majd megalapult az új, azóta is rendezetten működő távhőszolgáltató.

Forrás: Szegedi Távfűtő Kft.

A jelenlegi keretek között úgy lehet javítani a gazdaságosságon, ha a költségeket csökkentem. Erre pedig az adottságok ismeretében kézenfekvő megoldásként kínálkozott a földgáz kiváltása geotermikus energiával. Korábban, 2013-2014-ben részt vettem az első két szegedi geotermikus rendszer tervezésében, amelyek intézményeket látnak el, azóta is nagyobb problémáktól mentesen. Az előző szolgáltató csődje világossá tette a városvezetés számára, hogy alternatív, olcsóbb energiaforrás bevonására van szükség, ezért kért fel a cég vezetésére is, amire nem lehetett nemet mondani.

Hirtelen tehát eltűntek a geotermiával szemben addig sűrűn hangoztatott ellenérvek. A geotermia egyébként nemcsak hogy olcsóbb, mint a gáz, de környezetbarát, helyben való kitermelése miatt pedig csökkenti az importfüggőséget is.

Geológusként, illetve a Magyar Termálenergia Társaság tagjaként a figyelmem már régen ebbe az irányba fordult, és már egyetemi oktató-kutatóként voltak nem csak Szegedre, hanem a térség több városára vonatkozó terveim is. A régió más településein is részt vettem kisebb geotermikus rendszerek létrehozásában: a mórahalmi 2012 óta üzemel, a csongrádi 2014-2015 táján indult vagy ott volt a makói, egyéb okokból kevésbé sikeres projekt. De a térségben már jóideje működnek ilyen rendszerek, a kisteleki például 2007-2008 óta, Szentesen és Hódmezővásárhelyen pedig már az 1950-es, 60-as évek óta. Rengeteg, akár fél évszázados múltra visszatekintő termálkertészet is van errefelé, ezek viszont – bár geotermikus energiát használnak – nem megújuló módon teszik ezt.

Ez hogyan lehetséges, kifejtené bővebben?

Noha a geotermikus energia magától is megújul persze, de csak nagyon hosszú idő alatt, a kitermelt víz sok évezred vagy millió év alatt pótlódik vissza az Alföld geotermikus rendszereiben, és nem úgy történik, hogy ha esik az eső, akkor leszivárog kétezer méter mélységbe. Az ilyen tempóban kitermelt úgynevezett geotermikus rezervoárok ezért csak akkor tekinthetők megújuló energiaforrásnak, ha a kivett vizet visszatápláljuk a vízadó rétegbe. Ha évtizedeken keresztül dinamikusan termelnek ki egy rezervoárt, akkor a területen lévő kutak nyugalmi vízszintje akár több tíz méterrel is mélyebbre kerülhet. Ezeknek a földtani képződményeknek az úgynevezett hirdodinamikai állandóit, nyomásviszonyait tehát csak akkor lehet változatlan mértékben fenntartani, ha a kutakkal meglékelt rétegekbe a kivett vizet vissza is sajtolom, és megpróbálom a víztartó rétegek hidrodinamikai egyensúlyát fenntartani. Másrészt, ezekben a vizekben számos olyan anyag - szénhidrogének, ásványi anyagok, stb - is található, amelynek semmi keresnivalója nincs a földfelszínen; ezeknek akár még rákkeltő hatásuk is lehet.

Ennek ellenére a víz, pontosabban a geotermikus fluidum visszapótlásának a mellőzése az elmúlt évtizedekben Magyarországon sok embernek állt az érdekében, a politika pedig – pártállástól függetlenül – erős agrárlobbival karöltve sajnos partner volt ehhez. Iszonyatosan erős, a visszasajtolási kötelezettség ellen irányuló erők indultak be, amelyeknek a kötelezettség eltörlése volt a céljuk. Valahol persze érthető a motivációjuk, hiszen a kitermelő kút és a visszasajtoló kút telepítésének költsége egyaránt sok száz millió forint körül alakulhat, ráadásul ebben a régióban egy kitermelő kút mellé két visszasajtoló kutat kell építeni a földtani jellemzők miatt. Tetézi a helyzetet, hogy még vízóra sincs ezeken a kitermelő kutakon, a kitermelt vízért a mai napig önbevallás alapon fizetik a vízkészlet-járulékot a gazdák, miközben óránként 70-80 köbméter vizet vesznek ki a földből. A megfelelő törvényi háttér és az ahhoz kapcsolódó hatósági ellenőrzés rendszere azonban hiányzik ahhoz, hogy rendezni lehessen a helyzetet.

A szegedi távhőrendszerbe azonban visszasajtoló kutakat is telepítenek, vagyis így is jó üzletnek tűnik a geotermikus energiában rejlő lehetőség kiaknázása. A számok nyelvén kifejezve a Szetáv számára miért éri meg?

A projekt megvalósításával a költségeken mintegy 12-14 százalékot nyerünk a gázalapú hőtermeléssel szemben: jelenleg mintegy 2300-2400 forintért vesszük a földgázt gigajoule-onként, ehhez képest a geotermikus energiához körülbelül 300 forinttal olcsóbban juthatunk hozzá. Évente úgy 730-740 ezer gigajoule-t forgalmazunk, tehát a pénzügyi befektető által finanszírozott projekt több száz millió forintos megtakarítást hoz a Szetávnak éves szinten, az amortizációt is beleszámolva. Azt gondoljuk, a befektetett összeg már évtizedes távlatban megtérülhet, még a jelenlegi viszonylag alacsony gázár mellett is; amennyiben a gáz ára felfelé mozdul, nyilvánvalóan javul a megtérülés is.

Szerencsés együttállás, hogy a fejlesztést finanszírozó szegedi befektető csoport a projekt tervezésének megindulása előtt már két éve alternatív energiába kezdett el befektetni.

A beruházás 9,6 milliárd forintos európai uniós támogatással, valamint a hazai, CBA-érdekeltségbe tartozó Geo Hőterm Kft. pénzügyi befektetésével valósul meg - adódik a kérdés, hogy egy ilyen volumenű, jelentős európai uniós támogatással megvalósuló energetikai beruházásban miért nem jelenik meg finanszírozóként a szegedi távhőszolgáltató legalább részben?

2013 óta a rezsicsökkentési szabályozás a távhőszolgáltatás számára nonprofit üzemelést ír elő törvényileg. A szektor ezt megelőzően sem igen volt képes profitot felhalmozni, amit megfejelt a hatósági árcsökkentés és árbefagyasztás hatása, amellyel ennek lehetősége végképp megszűnt. Így aztán a társaságok nem hogy fejlesztésekre, de még a karbantartása sem nagyon tudják megtermelni a forrásokat, a törvény által engedélyezett nyereségesség gyakorlatilag a vegetáláshoz elegendő. Az egyetlen fejlesztési lehetőséget az jelenti, hogy ha az időjárás kedvezően alakul, az állam által előre fizetett éves működési támogatásból marad valamennyi az év végére. Közben egy olyan ágazatról van szó, amelyre állami szinten a rendszerváltás óta nem költöttek, és amelynek infrastruktúrája ahogyan az országban máshol, Szegeden is a 60-as, 70-es, 80-as években épült ki. Márpedig jelentős eszközállományról van szó, ami itt a városban 200 kilométer távvezetéket, 240 hőközpontot, 23 távfűtő körzetet foglal magába.

Ma minden magyarországi távhőszolgáltató energetikai beruházását megakadályozza az, hogy amennyiben olcsóbb energiához jut egy alternatív rendszerből, akkor ezt a jelenlegi törvényi szabályozás, illetve támogatási rendszer úgy értelmezi, hogy kevesebb a költsége, ezért kevesebb támogatást ad. Kapok évi 300-350 millió forint működési támogatást az államtól, de amint a geotermikus rendszereim már termelni fognak, olcsóbb lesz a beszerzett alapanyagom és ennek a költségét egyből elvonja a támogatási rendszer.

Ezért tulajdonképpen még most sem tudom, hogy a geotermikus beruházással nyert költségcsökkenés a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal által szabályozott peremfeltételek mellett pontosan milyen gazdasági előnyökhöz vezethet, hiszen a megvalósulást követően a hatóság lesz hivatott eldönteni, hogy az alternatív energiatermelő, illetve a Szetáv mennyiért értékesítheti majd a geotermikus energiát.

Ilyen körülmények között az önkormányzati távhőrendszer, ha lenne is rá forrása - elnézést a kifejezésért - bolond lenne fejleszteni, mert ha fejleszt, akkor az ebből befolyó plusz bevétele, ami nyilván költségcsökkenésben nyilvánul meg, a jelenlegi támogatási rendszerben elvonásra kerül.

Egyéb, például banki finanszírozás bevonásáról nem volt szó a lehetőségek között?

Banki finanszírozást az energiaárak hullámzása, változékonysága miatt sem egyszerű bevonni, azon túl, hogy azt sem könnyű kezelniük, hogy egyfelől van egy finanszírozandó nyereségorientált energiatermelő ágazat, az átvételi piacon azonban a hatóság által meghatározott árszint uralkodik. Ha ilyen törvényi háttérrel kérek a banktól egy tízmilliárd forintos hitelt, annak az éves adósságszolgálata 500 millió forint, de ezt az 500 millió forintot ugye nem kapom meg támogatásban. Bár a beruházás amortizációs értékét elismerik költségként, azonban egy 50 évre épített geotermikus projekt esetén a megépített műnek a két százaléka az éves amortizáció, ezt tudom elszámolni költségként.

Ami a pályázati forrásokat illeti, sajnos nagyjából az egész szektorra igaz, hogy a legnagyobb európai uniós finanszírozási időszakokat egy az egyben veszni hagytuk. Hiába van pályázat, az összes uniós támogatást mind magánbefektetők nyerik, esetleg olyan, kisebb önkormányzatok, amelyek rendelkeznek saját fejlesztési forrással is, jellemzően azokon a területeken, ahol magas az iparűzési adó. Az utolsó KEOP kiírásban a távhőszolgáltatás alternatív energiával való kiváltására kiírt 13,9 milliárd forint uniós támogatásból távhőszolgáltató gyakorlatilag nem kapott finanszírozási forrást. A teljes távhőszektorra szánt támogatás elment olyan projektekre, amelyek ugyan a távhőszolgáltatási törvény alá sorolhatók, azonban többnyire vagy korábban nem létező távhőrendszerekre vagy kisvárosi, falusi környezetben épített agrárcélú felhasználásra épített rendszerekre adták oda, ami a szektor fejlesztési igényének teljesen ellentmond.

A körülmények ellenére Önök mégis belevágnak...

Ha a támogatásokat el is vonják, a fejlesztésnek akkor is van egy lényeges aspektusa, ami számomra a legfontosabb és amit küldetésemnek érzek: a környezetvédelem. Ha minden pénzt elvonnak, ha minden értelmes pénzügyi tranzakciót megakadályoznak, amiből végre lehetne modernizációra, karbantartásra költeni, a károsanyag-kibocsátás csökkentése miatt akkor is megérné. Az éves gázfogyasztásunk 30 millió köbméter körül alakul, ami 45-55 ezer tonna szén-dioxid-kibocsátással jár - ez brutális mennyiség. A fejlesztéssel négy év alatt a jelenleg felhasznált földgáz 68 százalékát válthatjuk ki, a kibocsátott szén-dioxid mennyisége pedig kevesebb mint felére csökken majd. Hozzáteszem, egy-egy geotermikus rendszert minimálisan ötven évre tervezünk, üzleti modelljeink és átvételi szerződéseink huszonöt évre szólnak.

Lát arra esélyt, hogy a szegedi beruházás megkönnyíti a geotermikus energia terjedését országos szinten is?

Nagy mennyiségű üvegházhatású gázt kibocsátó ágazatként a teljes hazai távhőszektornak szükséges lenne átállnia környezetbarát, alternatív energiaforrásokra. Igaz, ehhez beruházásokra lenne szükség, aminek ára van. Sajnos azonban a geotermikus energiával kapcsolatban is az a hozzáállás, hogy ha esetleg drágább lenne, mint a fosszilis, akkor már szóba sem jöhet. A hatósági árszabályozás eleve kizárja annak lehetőségét, hogy az alternatív energiát bármilyen módon drágábban lehessen bevonni az energiamixbe, mint a földgázt. Pedig jogos a kérdés, ami sok más országban már nem is kérdés: miért is kellene az alternatív energiának olcsóbbnak lennie, mint a fosszilis energiának, amikor használatával csökken a szén-dioxid- és egyéb károsanyag-kibocsátás, az importfüggőség, erősíti a helyi gazdaságot, a tetejébe pedig megújuló.

A szabályozási környezet azonnali drasztikus megváltoztatására lenne szükség, mert így nem fogunk előbbre lépni. A támogatást egységes feltételek alapján, fosszilis energia alapon kellene megállapítani számomra is, vagyis mintha továbbra is gázzal fűtenék - hiszen az egész üzleti modellem a gázhoz való viszonyításra épül. Ha építettem egy, az előzőnél sok szempontból jobb rendszert, akkor talán méltányolható igény, hogy legalább addig ne vonják el tőlem a hasznát, amíg meg nem térül. Érthető, hogy így nem terjed a geotermikus energia a távhőszolgáltatásban.

Végtelenül elszomorít a helyzet, a vonatkozó szabályozási környezet és az a fogyasztói hozzállás, amely szerint az árak alacsonyan tartása mindennél fontosabb. Végre el kellene jutni oda, hogy legyenek más, hasonlóan fontos szempontok is, például, hogy tiszta, importfüggetlen, helyi megújuló forrásokra van elsősorban szükség. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy az ország az alternatív energiarendszerek kiépítésével igencsak le van maradva. Magyarország az 1970-es, 80-as években gyakorlatilag néhány év alatt végrehajtott egy technológiai ugrást, amikor a kőszénről és a kőolajról áttért a földgázra. Most a jelek szerint egyszerűen képtelenek vagyunk leszokni a fosszilis energiáról egy sokkal magasabb technológiai színvonal mellett, pedig nagyon is lehetséges lenne.


A beruházás számokban

Szegeden jelenleg mintegy 27 ezer távfűtött lakás és 469 intézmény található. A nagyrészt az 1980-as években kiépült szegedi tűvfűtés 23, egymástól független távfűtőmű rendszerből áll, vagyis ennyi helyen állítják elő a hőt, míg más hazai nagyvárosokban, például Győrött egy, Miskolcon kettő működik. A fejlesztésnek köszönhetően 9 geotermikus fűtési rendszer jön létre a városban szétszórtan, ehhez 9 kitermelő és 18 visszasajtoló kutat telepítenek. A termelő kutak mélysége 2000, a visszasajtoló kutaké 1600-1700 méter lesz. Átlagos hozamuk óránként mintegy 80 köbméter lesz, átlagosan 92 Celsius-fokos vizet hoznak majd a felszínre.

A rendszer a 23 távhőkörzetből a hat legnagyobbat fogja ellátni, bizonyos körzetekben két rendszer lát majd el egy távfűtő körzetet. A geotermikus energiából a távfűtött lakások 92 százalékába jut majd, de a rendszerek intézményeket, például az épülő új uszodát, a belvárosi hivatalokat, a városházát, gazdasági épületeit és a megyeházát is ellátják majd. Lesznek olyan, kisebb hőkörzetek, ahol elegendő mennyiségű geotermikus energia fog rendelkezésre állni ahhoz, hogy a régi távfűtőmű teljes kapacitását kiváltsa, vagyis itt többé nem lesz szükség gázra. Ezek, így például az említett intézmények tehát 100 százalékban geotermikus energiával fognak működni, még mínusz 15 fokban is. Más, nagyobb körzetekben hibrid rendszer működik majd, vagyis gáz és geotermia alapon is kapják majd a hőt, hidegebb időben pedig a gáz aránya növekedhet. Vagyis a külső hőmérséklettől függ, hogy éppen mennyi gázt vált ki: a távfűtésben a 730 ezer gigajoule-ból körülbelül 450-500 ezer GJ-t fog tudni kiváltani a geotermia, míg az összes kiváltott fosszilis energia aránya mintegy 82 százalék körül alakulhat. A szén-dioxid-kibocsátás a terv szerint évi 34 699 tonnával, vagyis mintegy 55-60 százalékkal mérséklődhet.

A fejlesztést a Nemzeti Fejlesztési Programiroda Nonprofit Kft., a Szegedi Távfűtő Kft., valamint a pénzügyi befektető Geo Hőterm Kft. konzorciuma valósítja meg. A beruházás teljes költsége 22 milliárd forint, amiből 9,6 milliárd forintot európai uniós támogatás, a fennmaradó részt a pénzügyi befektető Geo Hőterm Kft. biztosítja.


Címlapkép forrása: Szegedi Távfűtő Kft.

NRGreport, Major András