NRGreport
Menü

Lelépett az első számú vezető Paks II. sorvezető cégétől

A harmadik finnországi atomerőmű és Paks II. között eddig is voltak párhuzamos jelenségek, de a legújabb csak azt az érzetet erősíti, hogy se itt, se ott nincs minden rendben a projektek körül.

A Fennovoima vezérigazgatója, Toni Hemminki 2019. október végén távozik a pozíciójából - adta hírül október közepén a "finnországi Paks II." projektcég. A rövid közlemény szerint a Hanhikivi-1 atomerőmű létrejöttétért felelős cég CEO-ja több mint 10 év után megy el a vállalattól - ahol 2014 óta volt első számú vezető.

Hemminkitől a sajtóközleményben azt a mondatát idézik, hogy az atomerőmű projekt nagyon fontos számára - pedig ahogyan a hírben is látható: annyira mégsem, hogy az egyre inkább bajba kerülő projekt irányítását és annak felelősségét a továbbiakban is vállalja.

A napokban megjelent az Átlátszón egy terjelmes elemzés, ami bemutatta, hogy a több mint egy éve engedélyezési problémákkal küzdő finn projektet milyen dilemmák feszítik; illetve azt is, hogy ehhez - nekünk, magyaroknak - mi közünk van. Leegyszerűsítve: a finn projekt körüli történések azért érdekesek számunkra, mert a finnek szintén az orosz Roszatommal építtetnék meg az új erőművüket, ráadásul korábban indultak (2007-ben, de az oroszok 2014 óta vannak benne, miután az E.On lelépett), és előrébb is járnak a magyarországinál. Így gyakorlatilag úgy is lehet rá tekinteni, mint amivel a paksi nukleáris beruházás előtt tapossák ki az utat.

Párhuzamba rendelve

A Fennovoima is a paksi új atomerőműbe szánt orosz reaktortípust (VVER-1200) preferálja, igaz, ebből ők csak egyet építenek majd az atomerőművükbe - nálunk pedig kettő a terv. Ebből a reaktortípusból ez idáig csak néhány blokk készült el - az egyik ilyen, oroszországi blokk megépítéséről és beindításról azonban a Roszatom már hosszú imázsfimet is közreadott (igaz, a bő két év alatt begyűjtött, több mint 7 ezer kattintás nem mondható túl jelentős nézőszámnak):

A  Finnország északi részére, Pyhäjoki térségébe tervezett Hanhikivi-1 és Paks II. közé húzott párhuzamok  "kialakulásáért" leginkább Orbán Viktor okolható: ő volt az első, aki - már 2014-ben - mintaként állította az új magyar atommáglya leendő építői elé a harmadik finn atomerőművet.

A miniszterelnök akkor azt mondta: bizakodó az oroszokkal kötött atomerőmű-építési szerződés miatt, mert "néhány nappal korábban a finnekkel is aláírtak egy ilyen szerződést [az oroszok], és így nem is mi vagyunk az elsők, akik az Európai Unión belül szerződést kötöttek" egy ugyanolyan technológiájú orosz atomerőmű építésére. Orbán azt is mondta ekkor, hogy azért is jó hír ez, "mert így majd a finn átláthatósági szabályokat fogja a magyar kormány követni". Nos: ez sikerült is, csak nem egészen úgy, ahogyan arra a miniszterelnök gondolhatott.

Először is: a finn illetékes hatóság (STUK) is, a magyar(OAH) is sorra elkaszálta az oroszok által benyújtott engedélykérelmeket. Igaz, az fontos különbség, hogy a finnek mindezeket a nyilvánosság számára is elérhetővé, érthetővé és átláthatóvá teszik, a magyarországi helyzetről viszont éppen csak annyit tudni (már azon túl, hogy Süli János miniszter szeptemberben megdícsérte az őt foglalkoztató kormányt), hogy az Országos Atomenergia Hivatal vezetője még januárban közölte: szerinte 2019-ben se adják ki az építés megkezdéséhez elengedhetetlenül szükséges engedélyeket, mivel az engedélykérelmet alátámasztó vaskos dokumentációt még meg sem kapták Paksról (és/vagy a Roszatomtól).

A párhuzamba állítás akkor se sikerült túl jól, amikor újfent a miniszterelnök - már 2015-ben - citálta a paksi mellé a finn projektet. Ez akkor történt, amikor az Európai Bizottság (EB) az uniós közbeszerzések megsértése miatt kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen. Orbán ekkor arra hivatkozott, hogy "Európában az elmúlt időszakban nem tendereztettek erőművet, így például Finnországban sem".  Csakhogy Finnországban a Hanhikivi-1 is magánberuházásként zajló projekt, a paksiról pedig végül a brüsszeli vizsgálat is kimondta, hogy azt hathatós állami támogatással valósítanák meg.

A paksi atomerőmű látképe 2019 nyarán
Napi.hu

Szorosabb párhuzamba úgy húzható a két beruházás, ha a projektek időbeli csúszását vesszük elő. Paks II. hivatalosan 22 hónapos csúszásban van; legalábbis ennyi volt bő egy évvel ezelőtt. De mára inkább az látszik biztosabbnak, hogy a tavaly még 2026-ra tervezett reaktorindításra legkorábban 2032-ben kerülhetne sor - ha egyáltalán. Ehhez képest tavaly decemberben a Fennovoima azt volt kénytelen bejelenteni, hogy ők négy évet biztosan csúsznak az eredeti tervekhez képest, és már csak 2027-28-ra tervezik az indulást.

Páros lelépés

De valójában efféle hasonlóságnak tekinthető Toni Hemminki távozása is - azzal a különbséggel, hogy e tekintetben a magyarok éveket vernek a finnekre.

2015-ben ugyan nem keltett jelentős médiavisszahangot, de a Paks II. projekt első vezetője, Nagy Sándor szintén váratlanul és meglepetésre távozott akkor a cég éléről. Ahogyan azt akkor a 444.hu megírta Nagy március közepén még lelkesen a paksi blokképítés előkészítéséről és az előttük álló embert próbáló időkről nyilatkozott, hogy aztán minden különösebb magyarázat vagy látható előzmény nélkül, április elején már Londonban vegye át a WANO (Atomerőmű Üzemeltetők Világszövetsége) irodájának irányítását. Nagy paksi távozásának hátteréről azóta sem derült ki semmi érdemi, ahogyan az sem nyert bizonyítást, hogy miért lett volna a londoni lehetőség Nagy számára visszautasíthatatlanul vonzó ajánlat - ahogyan azt kormányzati körökből megszellőztették..

De vissza a finnekhez! A tervek szerint így nézne ki a Hankihivi-1 erőmű:

Hemminki távozásának sem volt semmilyen előjele, és például nem volt lejáróban a mandátuma sem. De Naggyal ellentétben, a finn menedzser legalább névleg, még egy kis ideig a nukleáris projektben marad: 2019 év végéig a Fennovoima fizetési listáján szerepel a neve - hivatalosan vezetési tanácsadóként. Papíron ugyan csak a jövő év elején csatlakozik az új cégéhez, ettől még a Wega Group simán bejelentette a menedzser érkezését. A cég és Hemminki kapcsolatáról azóta az is kiderült, hogy a szakember 2018 óta "board member" (igazgatósági tag) volt a cégben - ez azonban nem magyarázza a Fennovoimától történt hirtelen távozását.

Az Uutiset megkeresésére annyi magyarázatot adott a menedzser, hogy az atomerőmű építés előkészítése során kialakult csúszások nem voltak hatással a felmondására, és a döntése meghozatalában az sem befolyásolta, hogy a cégközpontot az ország északi részére - az atomerőmű térségébe - költözik. Csupán élt "élete lehetőségével", hogy partnerként szálljon be a Wega Csoportba. A döntést különösen pikánssá az teszi, hogy a Wega vezérigazgatója azzal köszöntötte az új partnert (aki  operatív vezérigazgató-helyettes is lett), hogy "Toni tovább erősíti a csapatunkat és segíti majd a növekedésünket a tiszta energia iparban". (A nukleáris iparra tévesen használják a "tiszta energia" jelzőt  - a kiégett üzemanyagkazetták környezetvédelmi szempontból például olyannyira kezelhetetlenek, hogy akár 600 ezer évig is szennyezik a környezetüket radioaktív anyagokkal.)

Hemminki utódja mindenesetre megvan már: Timo Okkonen eddigi vezérigazgató-helyettes ül az első számú vezető székébe. Ő arról ismert, hogy nyilatkozataiban harcosan hisz a Hanhikivi-1 sikerében. Mint azt a nemzetközi atomipari portálnak nemrég harcosan beígértre:: 2021-ig megszerzik az erőmű építési engedélyét, és 2028-ban be is kapcsolhatják majd a reaktort.

Forrás: Napi.hu