NRGreport
Menü

Varró László: Becsüljük meg az atom karbonsemlegességét!

Az elmúlt években nagyon elszálltak a gigantikus állami nukleáris beruházások költségei. Ha nem áll meg ez a költséginfláció, senki nem fog atomba fektetni, ugyanakkor ha ma kivezetnénk minden atomenergiát, az döbbenetes pótlólagos emisszióval járna – véli Varró László, a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) vezető közgazdásza.

Kevés magyar jutott olyan magasra egy fontos nemzetközi szervezetben, mint Varró László, a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) vezető közgazdásza. Ha a szakember megszólal, akkor arra odafigyel a szakma, és Varró nemrégiben a Portfolio Energy Investment Forum 2019 konferencián bemutatott egy friss tanulmányt, amely a nukleáris erőművek jelenlegi állapotát és a globális energiamixben betöltött szerepét vizsgálta.

Szélsőséges vita

A tanulmány legfontosabb megállapítása, hogy a karbonsemlegesség elérése, a klímaváltozás megállítása, vagy legalább fékezése a mai technológiai szinten elképzelhetetlen az atom nélkül.

Hiszen bár az atomellenes civileknek lehet sarkosan negatív álláspontja, illetve az atomban utazó országok vezetőinek lehet sarkosan pozitív véleménye is az atom szerepéről, abban minden szakember egyetérthet, hogy a nukleáris energia hirtelen kivonása esetén megdrágulna a villamos energia.

Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy bár biztosan jobban megérné megújuló projektekbe fogni, de a mai infrastruktúrából gyorsan bevonható gáztüzelésű erőművek súlya azonnal megemelkedne és még akár régi, koszos, régi szenes erőműveket is a rendszerben tartana.

Elszálltak a költségek

A kutatások három fázist különböztettek meg,

→ 1975-80 körül volt egy nagy nukleáris építkezési hullám,

→ 1986-tól, Csernobil után közel húsz évig nem nagyon épített senki új atomerőműveket,

→ az elmúlt egy évtizedben azonban visszatért egyfajta beruházási reneszánsz.

A kérdés csak az, hogy innen hogyan tovább, vegyük ki az atomenergiát az energiarendszerből, esetleg tartsuk meg, de már újakat ne fejlesszünk, vagy igenis, még mindig ez a jövő útja?

Abban minden, a jövőjét féltő ember egyetért, hogy a minél több megújuló, a minél több tiszta energia kívánatos cél, de az is egyértelmű, hogy ez nem valósulhat meg egyetlen hirtelen cserével, hanem csak transzformációval hajtható végre.

Főleg az áramról beszélgetünk

Az összes energiafelhasználásunkból Európában ugyan csak 20 százalék körül van az áram aránya, a többi pedig mindenféle gáz, vagy olaj, ami az iparban, a háztartások fűtésében, vagy a közlekedésben is kiemelt szereppel bír.

Mégis a viták 80 százaléka a villamos energiáról szól. Ráadásul egyelőre még globálisan is nő a világ villamos energia felhasználása,"

- mondja Varró László.

Varró László

Varró László 

Fotó: Kovács Attila / MTI

Természetesen minden folyamat (bioüzemanyagok bevonása, épületek energiafüggetlenedése, hőszivattyúk) nagyon fontos, de azzal kell számolni, hogy áramra egyelőre növekvő mértékben lesz szüksége a világnak, sőt, olykor még maga a fenntartható fejlődés is növelheti az áramfogyasztást, elsősorban az elektromos autók térnyerése és a bojlerek használata miatt.

Több áram, karbonsemleges metódussal

De hogyan lehet több áramot elállítani és közben kevesebb szén-dioxidot kibocsátani? Erre azért ma még kevesen képesek, mindenhol nő a nap- és szélenergia aránya, Kína és Brazília első számú válasza a vízi energia, Nyugaton viszont sok országban mindez csak az atommal képzelhető el.

A GOND CSAK AZ, HOGY AZ ELMÚLT 10-15 ÉVBEN EGYRE DRÁGÁBB LETT AZ ATOM. A NAGY PROJEKTEK IDŐBEN CSÚSZNAK, KÖLTSÉGBEN ELSZÁLLNAK.

A közgazdász szerint 10-15 éve volt remény arra, hogy orosz, francia, amerikai fejlesztések, harmadik generációs reaktorok révén csökkenjenek a költségek, de a legtöbb beruházás az elmúlt évtizedben átlagosan 5 év határidőcsúszással, illetve 5 milliárd dollár terv feletti költséggel járt. Még akkor is, ha az adott ország nem korrupt és jellemzően jól szervezi meg a folyamatait, mint az amerikaiak, a finnek, vagy a franciák.

Ha ez a költséginfláció nem áll meg, nem lesznek fejlesztések, igaz már ma se nagyon van olyan magántulajdonú cég, amelyik belevágna atomerőmű-építésbe, ilyeneket csak a kormányzatok csinálnak.

Ki lehet itt sikeres?

Ennek elsősorban az az oka, hogy az olajiparral ellentétben, ahol gigantikus cégek versenyeznek (BP, Exxon, Chevron, Shell), és ahol a 10-20 milliárd dolláros beruházások is finanszírozhatóak, a legtöbb országban a villamos energia piacon kisebbek a vállalkozások.

ÍGY AZ ATOM EGYFAJTA ÁLLAMI VERSENNYÉ, FŐLEG OROSZ – KÍNAI, KISEBBRÉSZT FRANCIA, AMERIKAI PÁRBAJJÁ VÁLT, NEKIK VANNAK BELFÖLDI, DE EXPORTPROJEKTJEIK IS.

Ezekben az országokban (mármint az első kettőben) van szaktudás, van állami támogatás, ugyanakkor nincsen kötelező politikai konszenzus-keresés, profánabbul a civil mozgalmakat fejbe csapják, ha nagyon „pattognak”. Mindez kedvez a nukleáris programoknak.

Ha kivonnánk az atomot

Az atom lecserélése azért már megkezdődött, de ha mindenki most egyszerre a német útra lépne, az klímakatasztrófával járna. Az persze pozitív, hogy az atom kiesése utáni szűkösségben megemelkedne az áram ára és így tér nyílna egy csomó megújuló projektre, de ezek messze nem fedeznének minden igényt, vagyis nőne a rendszerben a rugalmasan bekapcsolható gázerőművek szerepe, de még egy csomó olyan szénerőmű is bent maradhatna, amelyeket amúgy bezárnának,

Az atom egyfelől nagyon drága, de vannak költségelőnyei is, például rendkívül hatékonyan használja a villamoshálózatot, Varró László példájával egy atomreaktor bekötését, kétezer szélkerék bekötését helyettesíti. Ez különösen a demokráciákban nagy előny, ahol a helyiek nem szereti, olykor szavaznak a mindenféle nagy vezetékek, ember alkotta művek, monstrumok ellen.

A szakember egy mondat erejéig arra is kitért, hogy szerinte

a hazai rendszert működtető MAVIR túlságosan pesszimista, gyakran panaszkodik arra, hogy milyen nehéz kezelnie a bővülő megújuló energiatermelést, de ebben annyi jó fejlesztés van globálisan, hogy sokkal hatékonyabb lehet hamarosan a rendszer.

Hogy lehetne kiváltani?

Focis országban Varró László focis példával igyekezett alátámasztani, hogy mit is jelentene Magyarországnak az atommentes és karbonsemleges energiaellátás. Képzeljük el, hogy napból, szélből és biomasszából pótolnánk a szennyező erőműveket, ez körülbelül akkor reális, ha 16 ezer focipályán telepítenénk nappaneleket (esetleg az összes magyar lakóépületen), emellett 10 ezer focipálya területet szélparkoknak adnánk és még emellett az ország mezőgazdaságilag megművelhető területének a felén tűzifát növesztenénk a biomasszás erőműveknek.

Varró László szerint érdemes egy utolsó esélyt adni a nukleáris energiának. A 70-80-es években épültek atomerőművek most érik el a 40 évre tervezett futásteljesítményük végét, de racionális beruházásokkal ez sok esetben meghosszabbítható mintegy 20 évvel.

A szakmának meg kell találnia az ellenszerét a költségek emelkedése ellen és ez természetesen nem lehet a biztonsági követelmények enyhítése. Ha nem lenne holnap atomenergia, akkor a következő két évtizedben 4 milliárd tonnával nőne meg a széndioxid-kibocsátás, ezt nem akarhatja senki. Utálhatjuk az atomot, de a realitás egyelőre az, hogy az új atomot utálhatjuk csak, a meglevővel együtt kell élni.

 

Forrás: Index