A globális népesség és jövedelmek valószínűsíthető további növekedése ellenére a világ olajkeresletének nagyfokú és tartós gyengülése várható az előttünk álló évtizedekben az IMF elemzése szerint. Ez számos tényezőre reflektál, egyebek mellett az energiahatékonyság hosszú távú javuló tendenciájára, illetve az olaj egyéb energiahordozókkal történő helyettesítésére – olyan trendekre tehát, amelyek hatását mindeddig bőven ellensúlyozta a gazdasági és népességnövekedés. A következő években azonban a korábbiaknál jóval érzékelhetőbbé válnak ezek a hatások, ami fokozatos lassuláshoz majd csökkenéshez vezet az olaj iránti globális kereslet alakulásában.
Az IMF prognózisa a benchmark forgatókönyv megvalósulása esetén a globális olajkereslet 2040-es tetőzését vetíti előre, de amennyiben a politika világszerte fokozza klíma- és környezetvédelmi célú, illetve az energiahatékonyság javítására vonatkozó erőfeszítéseit, úgy ez akár "sokkal hamarabb" is bekövetkezhet. A földgáz iránti globális kereslet bővülése szintén lassulhat, azonban a Valutaalap várakozása szerint a következő évtizedekben még folytatódhat a növekedés.
Az IMF meglehetősen óvatos prognózisa összehangban van a korábban a témában megjelent mértékadónak tekinthető előrejelzésekkel. A globális olajkereslet következő évtizedekben várható alakulásával kapcsolatban a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) arra számít, hogy az valamikor 2030 körül tetőzhet, míg a nagy olajcégek közül a BP a 2030-as évtized közepére valószínűsíti, a Shell viszont nem zárja ki, hogy ez akár már a korai 2020-as évek elején bekövetkezhet.
Bár a jelek napjainkban arra utalnak, hogy az országok világszerte rákapcsolnak a klímavédelmi politikai intézkedésekre, az olajkereslet várhatóan nem zuhan majd hirtelen a szakadékba. Bizonyos szektorokban, így a hajózásban, repülésben vagy a petrolkémiában ugyanis az olaj nem vagy alig tűnik helyettesíthetőnek, ez pedig még jó ideig bizonyos támaszt adhat a keresletnek.
A jövő trendjeinek lehető legpontosabb előrejelzése és az arra történő felkészülés értelemszerűen kritikus fontosságú az olajexportáló országok számára, különösen az úgynevezett Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) államainak. Ezen közel-keleti államok gazdaságából az olajexport óriási súllyal részesedik, együttesen a világ olajellátásának több mint ötödét biztosítva. Bár a térség olajországai, mint Szaúd-Arábia, igyekeznek gazdaságaikat diverzifikálni az olajtól való függés csökkentése érdekében, az olaj szerepe továbbra is kritikus marad az IMF szerint. Az egyéb szektorok fontossága ugyan ezen országokban az elmúlt évtizedekben nőtt, de ezek közül több az olajalapú kereslettől függ, akár az olajbevételek fedezte állami kiadások, akár az olajiparban felhalmozott tőke más területeken történő privát befektetései révén.
Ezt jól illusztrálta a 2014-15-ös olajársokk, amelynek hatására a közvetlenül nem az olajtól függő szektorok növekedése jelentősen lassult. A kihívást felismerve a GCC államok programokat vezettek be, amelyekkel az olajipar gazdaságaikban és bevételeikben betöltött nyomasztóan magas részarányát igyekeznek más iparágak fejlesztésével mérsékelni. Ezeknek a diverzifikációs programoknak a sikeressége az IMF szerint kulcsfontosságú ahhoz, hogy a régió országai erős és fenntartható növekedést érjenek el a következő években, ugyanis a globális olajkereslet bővülésének lassulása jelentős költségvetési fenntarthatósági kihívást jelent számukra.
Az olajbevételek csökkenése által motivált intenzív reformok mindeddig nem tudták teljes mértékben ellensúlyozni az alacsonyabb bevételek hatásait, a költségvetésben mutatkozó deficitek pedig mérsékelték a térség országainak nettó pénzügyi vagyonát 2014 és 2018 között. Ez a trend pedig folytatódhat a szénhidrogén-bevételek növekedésének további lassulásával; az IMF szerint a jelenlegi irányvonalat követve a régió pénzügyi vagyona kimerülhet a következő 15 évben.
A Nemzetközi Valutaalap szerint ez a kihívás nagyobb és sürgősebb fiskális politikai reformlépéseket tesz szükségessé annál, mint amelyeket az országok jelenleg terveznek. A szénhidrogén-bevételek várható alakulására tekintettel gyorsabb és tartós kiigazításokra van szükség, a hosszú távú fiskális átmenet pedig egyben nehéz, generációk közötti választást is igényel. Az országoknak fokozniuk kell a nem olajból származó fiskális bevételek növelésére és az állami kiadások csökkentésére irányuló erőfeszítéseiket, a pénzügyi megtakarítást pedig prioritásként kell kezelniük, különösen, ha az állami beruházások hozama alacsony. Noha az érintett országok felismerték a kihívás nagyságát és további költségvetési kiigazításokat terveznek hosszú távú stratégiai jövőképükkel összefüggésben, de kétséges, hogy a konszolidáció sebessége és mérete elegendő lesz-e vagyonuk stabilizálásához – fogalmaz a jelentés.
Címlapkép forrása: Pixabay / Schmucki
NRGreport, Major András
