NRGreport
Menü

Az állam közvetlen beavatkozása veszélyezteti a növekedést és még a környezetvédelmi céloknak sem kedvez

Szabályozás | NRGreport | 2020-02-26 09:49

Az úgynevezett „neodirigizmus” jelensége, vagyis összefoglalóan: az új típusú közvetlen állami beavatkozási mechanizmusok (lejjebb elmagyarázzuk ezt a fogalmat részletesebben)azt a veszélyt hordozzák magukban, hogy az ideológiailag motivált, a piaci kereteket áthágó közvetlen állami beavatkozás nem csak a gazdasági növekedést ássa alá, hanem veszélyezteti a foglalkoztatást és akadályozza a kitűzött környezetvédelmi célok elérését is – állítja a németországi ifo Intézet legfrissebb tanulmánya.   

Mi az a „neodirigizmus”?

A „neodirigizmus”-nak három fő jellegzetessége van az ifo gazdaságkutatóinak definíciója szerint. Az első az, hogy alacsony a kormányzati bizalom a szabadpiac ármechanizmusokat, versenyt és gazdasági problémákat megoldó képessége iránt. Ezért inkább különböző állami intézményekre bízzák, hogy irányító szerepben és erővel avatkozzanak bele a gazdasági eseményekbe, a jobb eredmények elérése érdekében. A „neodirigizmus szemléletéhez, vagy jellegzetességéhez tartozik másodsorban, hogy a gazdaságot (aktuálisan) befolyásoló jelenségek vagy ingerek nem játszanak központi szerepet az állami gazdasági döntések meghozatalában. Ebből a kettőből következik tulajdonképpen a harmadik jellemző „neodirigista” felfogás, miszerint az állam árszabályozással, szociális intézkedésekkel vagy adókkal úgy szabályozhatja a jövedelmek újraelosztását, hogy annak nem lesznek nagyobb káros mellékhatásai, valamint nem okoz gazdasági kibillenést. Ez a felfogás nagyon emlékeztet a múlt század hetvenes éveinek gazdaságpolitikai beavatkozó jellegére. 

(Megj.: Az ifo Intézet tanulmánya a németországi helyzetre fókuszál, nem más országéra. – a szerk.)

Az ifo Intézet (ifo Institut - Leibniz-Institut für Wirtschaftsforschung an der Universität München e. V.) szakértői szerint – ennek a gazdaságpolitikának a hátulütői leginkább a német környezetvédelmi politikán érhetők tetten. Ahhoz ugyanis, hogy a környezetvédelmi célokat felesleges költségek nélkül lehessen megvalósítani, valós árinformációkra lenne szükség. A német környezetvédelmi politika viszont évtizedeken keresztül elmulasztotta a szén-dioxid-kibocsátás egységes árazásának bevezetését. Az ehelyett ötletszerűen meghozott politikai eredetű környezetvédelmi intézkedések özönével viszont mindmáig nem sikerült elérni a klímavédelmi célokat.

Mostanra létrejött ugyan megállapodás a szén-dioxid-kibocsátás egységes árazásáról, ennek várható pozitív hatását azonban a közvetlen állami beavatkozások továbbra is rontani, vagy akár semlegesíteni is fogják.

Egységes szén-dioxid árazás mellett ugyanis kontraproduktív hatású a kibocsátási normák kivetése az autógyártók flottájára. Az egységes szén-dioxid árazásnak éppen az lenne a célja, hogy ezáltal lehessen megtalálni a károsanyag-kibocsátás csökkentésének leginkább költséghatékony megoldásait.

Amennyiben éppen a gépjárműgyártásban lehetne a legnagyobb hatékonysággal csökkenteni az emissziós értékeket, akkor külön hatósági korlátozások nélkül is csökkenni fog a járművek szén-dioxid-kibocsátása. Nagyon is valószínű azonban, hogy az épületek fűtése terén jóval nagyobb hatékonysággal lehet(ne) csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást. A járművek emissziós értékeinek hatósági korlátozása így felesleges többletköltségekkel terheli meg a német gazdaságot és nem hozza meg a kívánt eredményt sem.

A szén-dioxid-kibocsátás egységes árazása mellett nincs értelme egyéb ösztönzők alkalmazásának sem, mint például a napelem és szélturbina beruházások támogatása -folytatja az elemzés. A szén-dioxid-kibocsátás költségfelára ugyanis már eleve versenyelőnyhöz juttat minden zéró-emissziós energiaforrást, amelyeknek viszont ezek után versenyeznie kellene tudniuk egymással. Egyes kiragadott energiaforrások merő politikai megfontolásból történő kézi vezérlésű támogatása teljesen szükségtelen módon növeli a klímavédelmi törekvések költségeit.

A politikának a már meglévő technológiák elterjesztésének a támogatása helyett az új technológiák kutatásának és fejlesztésének a támogatására kellene összpontosítania erőfeszítéseit - szögezi le az ifo tanulmánya.

Az állami „neodirigizmus” komoly növekedési veszélyeket hordoz magában és Németország esetében fennáll annak a veszélye, hogy éppen az állami beavatkozások miatt vagy csak feleslegesen magas költségek mellett, vagy egyáltalán nem lesz lehetséges teljesíteni a klímavédelmi kötelezettségeket - állapítja meg a tanulmány.

Például a politikai redisztribúciós célok elérésére hozott olyan közvetlen kormányzati beavatkozások, mint amilyen a berlini lakásbérleti díjak maximálása is, nem hogy többek számára tennék elérhetővé a lakásbérletet, mint rendelkezésre álló lehetőséget, de a kínálat szűkítésével egyenesen rontani fognak a helyzeten.

Clemens Fuest, az ifo Intézet elnöke összegzésképpen nagyobb nyitottságra sürgeti a német kormányt a szabadpiaci verseny és az állami szabályozók kombinált és kiegyensúlyozott alkalmazásában a gazdasági növekedési, társadalmi fejlődési és környezetvédelmi célok elérése érdekében.

Címlapkép forrása: Pixabay

NRGreport | Forrás: Ifo.de, MTI