Fenntarthatóság

Csak az óceánba jutó műanyag egy százaléka úszik a felszínen – ide kerül a többi

NRGreport, Nagy Nikoletta | 2020.03.30. 11:48

A tudomány régóta próbálja megmagyarázni, hogy hová kerül az óceánokba jutó, elképesztő mennyiségű műanyag 99 százaléka – ugyanis mindössze egy százalékuk lebeg a felszínen. Egy friss kutatás most rájöhetett, hogy hol tűnik el a szemét: visszakerül a partra, ahol a helyi közösségek szinte megfulladnak benne.

Képek forrása: Pixabay

A korábbi kutatások az eltűnő műanyagszennyezéssel kapcsolatban az óceán fenekére, a csendes-óceáni nagy szemétszigetre, vagy a vízi állatok gyomrára koncentráltak – egy friss tanulmány azonban most rájöhetett, hogy hol veszhet el az óceánba kerülő műanyag nagyjából 99 százaléka. Az Environmental Research Letters tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint ez a hulladék a partra mosódik, és itt keseríti meg a helyiek életét.

Eddig nem igazán foglalkozott azzal senki, hogy honnan érkezik az óceánnal vagy tengerrel körbevett országok, városok, kisebb szigetek partjaira az a rengeteg mennyiségű szemét, amit aztán a helyieknek kell összetakarítaniuk (területenként változóan kisebb-nagyobb sikerrel). A műanyaghulladék 90 százaléka az óceánba kerülés után a parttól maximum 8 kilométeres távolságba jut el, és ott is marad, vagy visszamosódik a partokra.

A kutatás során Ausztrália partjait vizsgálták meg, és megfigyelték 2011 és 2016 között merre volt nagyobb mennyiségű szemét. Összesen 188 olyan helyszínt találtak, ahol hulladékot rögzítettek (100 kilométerenként osztották fel a partokat). A hulladék 56 százaléka műanyag, 17 százaléka üveg, és 10 százaléka hab volt. A legtöbb szennyeződést a parttól messzebb, azokon a területeken találták, ahol a vízi növényzet megjelenik – rengeteg hulladék akadt meg itt. Szakértők szerint az is lehet, hogy a hulladék el sem hagyja ezt a területet, hanem megakad, és nem indul el az óceán belseje felé. Az is előfordulhat, hogy a hulladék, amiről azt hisszük, hogy az óceánba kerül, már a folyókban megakad, és itt felfogja a növényzet.

A kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy több figyelmet kellene fordítani a part menti területek kutatására, ugyanis ez egy lehetőség a helyi közösségeknek a hulladék eltávolítására – így már tudjuk, hogy a műanyag, és más, le nem bomló szemét nagy része hol akad meg, nem kell egy egész óceánt átfésülni azért, hogy megtaláljuk. Azzal, hogy a part menti hulladékgazdálkodással lehet segíteni a helyzeten, a vízi élővilágot is segíteni lehet.

A műanyaghulladék egy része persze továbbra is eljut a nyílt óceánra, de a kutatás alapján úgy tűnik, sokkal kisebb százalékkal kell számolni, mint eddig hittük.

  NRGreport, Nagy Nikoletta
Bejegyzés megosztása
Ajánlott cikkek
Iratkozz fel hírlevelünkre!
©2024 NRGREPORT, Minden jog fenntartva.