NRGreport
Menü

Az olajárrobbanás előszobájában?

Elemzés | NRGreport | 2020-04-01 12:51

A globális olajáresés (és az ebből is következő mostani magyarországi 300 forint körüli benzinárak) egy későbbi hatalmas olajárrobbanásnak ágyazhat meg. Nem lenne meglepő , ha 2023-ban dollárban háromszámjegyű olajárat és forintban ötössel kezdődő benzinárakat látnánk a kutakon – írja Pletser Tamás, az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázipari elemzője, a G7 Ekonomi véleményrovatában.

Március 27-én a Brent a kétezres évek eleje óta nem látott szintre, 27 dollárra zuhant és további lejtmenet lehet az árakban.

A Nemzetközi Energiaügynökség vezetője, Fatih Birol szerint a gazdasági visszaesés 20 százalékkal veti vissza az olaj iránti világkeresletet. Soha ekkora mértékű fogyasztáscsökkenés nem történt ilyen rövid idő alatt, amióta (1861 óta) követni lehet a kőolaj történetét. Ez kilátástalan helyzetbe hozza az olaj és gázipart, mivel ennyire gyorsan egyszerűen lehetetlen alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Az olajvállalatok lehetőségei pedig rövidtávon nagyon korlátozottak.

A járvány okozta keresletzuhanás és az orosz-szaúdi olajháború miatt jelenleg havi 600-700 millió hordó többlettermelés jelentkezik a világpiacon. Ez az olaj tárolókban landol, de ezek a kapacitások végletesek, becslések szerint ilyen sebességgel számolva 1-3 hónap alatt megtelnek. A tárolók megtelése pedig újabb árzuhanást okozhat. A bécsi elemzőcég, a JBC például mindössze 16 dolláros átlagárral számol a második negyedévre.

Ez az ár a tradicionális termelők, például a mélytengeri fúrások, a kanadai olajhomok vagy a venezuelai nehézolaj esetében minden egyes hordó kitermelésekor közvetlen pénzbeli veszteséget termelnek. Az ebben a kategóriába tartozó, mintegy 8-12 millió hordó/nap mennyiségű olajat felszínre hozó vállalatok egy-két hónapig tartó változó költségszint alatti árak mellett egyszerűen abbahagyják a tevékenységet: lefojtják a kutakat, visszaadják az olajfúró tornyokat a kölcsönadó cégeknek, elbocsátják az embereket, bezárják a boltot.

Hasonlóan szenvednek a nem-tradicionális, amerikai palaolaj termelő vállalatok. Az USA palaolaj szektorának legalább 50 dollár/hordó WTI árra és 2 dollár/MMBTu gázárra lenne szükség, hogy nullszaldós legyen. Nem véletlen, hogy egyes becslések szerint a jelenleg közel 10 millió hordó/napos termelés akár 2,5-3 millió hordó/nap mértékben zuhanhat az év végéig, ha a mostani állapot érdemben nem változik.

Ezek alapján 2020 végig akár napi 15 millió hordó termelés is eltűnhet a piacról, ami a teljes világtermelés 15 százaléka. A helyzet - a gazdasági bizonytalanság, a karanténhelyzetek ki és bekapcsolása pesszimista forgatókönyvek szerint akár 2021 végéig is fennmaradhat. Ez pedig arra készteti az olajos cégeket, hogy állítsák le a beruházásokat és a nem megtérülő kútjaikat zárják be.

De mi lesz, ha 2022-tól rendeződik a helyzet és a kieső 20 millió hordó/nap keresletből mondjuk 15 millió hordó/nap visszatér a piacra. Aligha lesz elegendő olaj hirtelen. Az olajiparnak legalább 3-5 év kell ahhoz, hogy a termelést talpra állítsa. Még a palaolaj szektor esetében is 6-12 hónap kell egy projekt lebonyolításához, de ha elbocsátották az embereiket és felszámolták az infrastruktúrát, akkor évekre van szüksége, ahhoz hogy újra elérje az ideális kapacitást.

Most tehát úgy tűnik, hogy a járvány és hatásai után - 2-3 év múlva - könnyen kialakulhat egy túlkereslet, vagyis az újra startolt világnak kőolajra lesz szüksége, de nem áll elég a rendelkezésre. Megindulhat az árharc, melynek eredménye egy akár háromszámjegyű (dollár) olajár lehet, ami például a hazai kutakon 500 forintos benzinárat hozhat. Az évtized második felére ugyan helyreállhat az eredeti termelés és az árszint, de a korábbi alacsony árak okozta deficit akár néhány évig is kitartó extra magas földgáz és kőolaj árakat indukálhat, ami jelentősen visszavetheti a növekedést – véli elemzésében Pletser Tamás.

NRGreport | Forrás: G7