A jelenlegi OPEC+ és G20 egyezség ugyanis meglehetősen törékeny: Szaúd-Arábia csupán napi 1,2 millió hordóval csökkentett, Mexikó speciális elbánásban részesül és csak 100 ezer hordót kell vágnia, míg az Egyesült Államok termelés-visszafogása csak egy becsült adat, amit az új fúrások csökkenő számából jeleznek előre. Összességében tehát a 9,7 milliós vágás csak 4,3 millió hordó/napnak felel meg az idei első negyedéves OPEC+ termelési szinthez képest. Ezzel szemben a kereslet visszaesése az elemzői becslések szerint 20-30 millió hordó/nap lehet az idei második negyedévben – emlékeztet elemzésében a Portfolio.
Kétségkívül történelmi fontosságú alkut kötöttek a partnerek az olajtermelést illetően, azonban az olajárak hosszabb távon való stabilizálásának a sikeressége sokkal inkább függ a kereslet talpraállásától, hogy mikor indul be újra a gazdaság, aminek előfeltétele, hogy megszünjenek a karanténok.
Viszont szembeötlő a folyamat által is indukált jelentős változás. Donald Trump eddig ugyanis inkább támadta az OPEC+-t és az általuk generált magas olajárakat, ugyanis az amerikaiak emiatt drágábban autózhattak. Most viszont hallgatólagosan csatlakozott Szaúd-Arábia és Oroszország kitermelést/kínálatot manipuláló törekvéseihez annak érdekében, hogy mentse a saját 2 millió főt foglalkoztató palaolajiparát.
A globális piac, látható módon, most már egyre inkább a korlátozó intézkedések feloldása felé mozog, és ha sikerül gyorsan újraindítani a gazdaságot, akkor az olajpiac is helyreállhat. De ha továbbra is elhúzódnak a karanténok, akkor a már közel csordultig levő olajtározók megtelnek, és egyre több helyen jelenhetnek meg negatív olajárak, és ezért a vállalati csődök a palaolajszektorban.
Címlapkép forrása: Pixabay