NRGreport
Menü

Most különösen fontos a profi vállalati kockázatkezelés

Vállalatok | NRGreport | 2020-05-26 12:45

A piaci kockázatokkal kapcsolatos átfogó pénzügyi kockázatkezelés bizonyos üzemméret, illetve kockázati kitettségi szint fölött már nem kivitelezhető eseti alapon, nem lehet elkerülni a dedikált szervezeti funkciók, illetve a megfelelő kockázatmérési és döntéshozatali eljárások kialakítását - írja elemzésében Szalai Péter, a KPMG igazgatója és Soltész József, a KPMG menedzsere.

A pénzügyi kockázatok helytelen értékelése, illetve elégtelen kezelése olyan mértékű költségeket okozhat, amelyeket az – amúgy is nehéz helyzetbe került – vállalatok már nem tudnak kigazdálkodni. A piaci kockázatok esetében is rendelkezésre állnak azonban olyan technikák, amelyek segítségével az esetleges kockázati költségek tolerálható szintre csökkenthetők. A kockázatkezelés révén növelhető a vállalat stabilitása, könnyebbé válik a gazdasági-pénzügyi tervezés és a menedzsment fókuszálhat az értékteremtő folyamataira – idézi a KPMG szerzőit a Portfolio.

Az EUR/HUF árfolyam alakulása a napi gazdasági hírek állandó témája. Az egyik legtipikusabb kockázati típus a devizakockázat. Kis, nyitott gazdaságként számos gazdasági szereplő rendelkezik idehaza devizában felmerülő kiadásokkal, vagy bevételeinek jelentős része történik a forinttól eltérő devizanemben. A több devizanemben kereskedő vállalatoknak ráadásul figyelni kell a keresztárfolyamokra is, gondoljunk csak a CHF/EUR árfolyam ugrására 2015 elején.

A fedezeti stratégia kialakításakor és megvalósításakor nagyon körültekintően kell eljárnunk. Vegyük azt a példát, hogy egy jövőbeni, euróban várt bevétel devizakockázatainak fedezésére határidős ügyletet kötünk. Ha a fedezeti ügylet költségeinek mérlegelése után, az ún. kiütéses limitáras határidős (knock-out barrier forward) ügyletet választjuk, akkor egyfelől a határidős eladási árfolyamot javítjuk, de az árak jelentős csökkenése esetén, az ügylet megszűnik, vagyis pont akkor múlik el a védelem, amikor a legnagyobb szükségünk lenne rá. A fedezett kockázatok helyett ebben az esetben a vállalatunk továbbra is egyfajta „spekulatív nyitott pozícióban” marad piaci kockázati szempontból.

A megfelelő fedezeti stratégia kiválasztásakor azzal a szemponttal is számolni kell, hogy a származékos ügyletek kötése a kockázatok fedezésének csak az egyik lehetséges módja. Más lehetőség is van a kockázatok tolerálható szinten tartásának például ún. természetes fedezetekkel. Ilyenek lehetnek a vevői és szállítói szerződések devizanemének, külső finanszírozás igénybe vétele esetén annak devizanemének helyes megválasztása.  

Amennyiben a vállalat jelentős hitelállománnyal rendelkezik, úgy a kamatkockázatokat is figyelembe kell venni, mivel például a kamatok emelkedése egy hosszú távú beruházáson elért üzleti haszon jelentős csökkenését okozhatja. A rövid távú és forgóeszköz-hitelek kapcsán is érdemes a tervezéskor figyelembe venni, hogy az emelkedő kamatszint miként hathat az üzleti marginra.

Finanszírozási oldalon jellemző a változó kamatozású hitelek túlsúlya, ami egy emelkedő kamatkörnyezetben a kamatkiadások növekedését okozza. Megoldási lehetőségként szolgálhat a fix kamatozású hitelek igénybevétele. Amennyiben ez nem lehetséges, kamatswap (IRS) ügyletekkel lehet fixálni a jövőbeli kamatfizetéseket. Fontos azonban, hogy a valósan értékelt kamatswap mozgatja a számviteli eredményt, a fedezeti számvitel alkalmazásával azonban összhangba lehet hozni a számviteli kimutatásokat a gazdasági fedezeti kapcsolatokkal.

Az árukockázatok szerepe kritikus fontosságú lehet számos cég esetében, amelyek nagy mennyiségben használnak fel vagy termelnek energiahordozókat, fémeket vagy mezőgazdasági termékeket. Mivel itt fizikai termékekről van szó, előfordulhat, hogy a tőzsdéken kereskedhető termékek nem lesznek teljesen azonosak a ténylegesen megtermelt áru minőségi és egyéb tulajdonságaival. Mindaddig ez nem probléma, amíg az árak erősen együtt mozognak egymással. Ennek teljesülését azonban már aktív kockázatkezeléssel biztosítani kell a termék piaci likviditásának és az ügyletkötéssel járó költségeknek a kontrolljával. A kockázatok fedezése ugyan nem lesz tökéletes, de lehetséges olyan szintre csökkenteni, amely megteremti a stabil és hosszútávú sikeresség alapjait.

A PIACI KOCKÁZATOKKAL KAPCSOLATOS ÁTFOGÓ PÉNZÜGYI KOCKÁZATKEZELÉS BIZONYOS ÜZEMMÉRET, ILLETVE KOCKÁZATI KITETTSÉGI SZINT FÖLÖTT MÁR NEM KIVITELEZHETŐ ESETI ALAPON, NEM LEHET ELKERÜLNI A DEDIKÁLT SZERVEZETI FUNKCIÓK, ILLETVE A MEGFELELŐ KOCKÁZATMÉRÉSI ÉS DÖNTÉSHOZATALI ELJÁRÁSOK KIALAKÍTÁSÁT.

A nagy-, és egyes középvállalatok már biztosan ebbe a kategóriába esnek. Bizonyos szektorokra különösen igaz – mint például olaj- és gázipar, közműtársaságok, fuvarozó és szállítmányozó cégek, mezőgazdasági ágazatok –, de egyes tevékenységi körök szinte vállalatmérettől függetlenül indokolttá tehetik a szofisztikáltabb kockázatkezelés kialakítását (ebbe a kategóriába lehet sorolni például az energiakereskedő cégeket). Az utóbbi típusba tartozó cégek tevékenységének központi eleme a piaci kockázatok vállalása és kezelése.

A piaci kockázatokra is kiterjedő átfogó vállalati pénzügyi kockázatkezelési rendszernek számos összetevője van. Kulcsfontosságú a kockázatvállalási tolerancia, illetve kockázatkezelési stratégia meghatározása.

SZERVEZETI SZEMPONTBÓL A KOCKÁZATKEZELÉS TERÉN ÉRETT VÁLLALATOK HÁROM ÚN. VÉDELMI VONALAT HOZNAK LÉTRE, AMELYNEK ELSŐ SZINTJE A KOCKÁZATVÁLLALÁSÉRT FELELŐS ÜZLETI FUNKCIÓ, MÁSODIK SZINTJE A KOCKÁZATKEZELÉSI KONTROLLT MEGVALÓSÍTÓ FÜGGETLEN SZERVEZETI EGYSÉG, HARMADIK SZINTJE PEDIG A MEGFELELŐ JOGKÖRÖKKEL FELRUHÁZOTT BELSŐ ELLENŐRZÉS.

A kockázatmérési technikáknak széles tárháza áll rendelkezésre. A legalapvetőbbtől indulva ilyen mérőszám a nyitott pozíció kockázattípusok szerint (pl. devizanemenként) – amelynek pontos kimutatása is sok esetben már kihívást jelenthet –, magasabb fejlettségi szinten pedig akár az egyes eszközosztályok kockáztatott értéke (Value at Risk), vagy a piaci árak változásával szembeni összkitettséget mérő kockázatott eredmény (EBITDA at Risk) számítási módszertanok. A kockázatok azonosítása és mérése, kiegészülve limitrendszerek kialakításával és stresszteszt módszertanok alkalmazásával, rendkívüli módon megerősíthetik egy vállalkozás piaci kockázatokkal szembeni ellenálló képességét.

Mindezek pedig leginkább akkor hatásosak, ha a kockázatkezelés nem egy különálló szigetrendszerként működik, hanem szervesen beépül a vállalatirányításba. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a stratégiai és taktikai döntések során minden esetben tekintettel vagyunk a kockázati aspektusokra is, továbbá rendelkezésre állnak a kockázatkezelés hatékonyságát támogató egyéb körülmények, mint például az előre tekintő pénzügyi tervezés és a fedezeti számvitel alkalmazása.

A szerző Szalai Péter, a KPMG igazgatója és Soltész József, a KPMG menedzsere.

Címlapkép forrása: Pexels.com

NRGreport | Forrás: Portfolio