NRGreport
Menü

Hol tart a Nagy Műanyagmentesítés?

Innováció | NRGreport | 2020-06-17 06:03

2018-ig összesen kb. 150 millió tonna műanyag hulladék került az óceánokba, amelynek mértéke a World Economic Forum kimutatása alapján évi 8 millió tonnával nő. Ez olyan, mintha percenként egy kukásautónyi nem lebomló műanyagot öntenének a tengerekbe. Szerencsére nem mindenki ül a fenekén hüledezve vagy vállvonogatva… - írja Ifj. Chikán Attila, a chikansplanet, blog.hu-n.

2018-ban, Spanyolország déli partjainál egy fiatal ámbráscetet mosott partra a víz. Mint később kiderült, pusztulásának oka hasnyálmirigy-gyulladás volt, amit az a több mint 29 kilogramm tengeri hulladék okozott, amit a gyomrában találtak. Ennek jelentős része műanyag volt. Az eset látványosan szemléltette az addigra már igen komoly méreteket öltő műanyag szennyeződési problémát: 2018-ra összesen kb. 150 millió tonna műanyag hulladék került az óceánokba, amelynek mértéke  évi 8 millió tonnával nő. A tengerekben található hulladék legnagyobb részét pedig az egyszer használatos műanyag termékek teszik ki. A szervezet figyelmeztetése is rémisztő: tíz éven belül megháromszorozódik ez a mennyiség. 

Szerencsére nem mindenki nézi tétlenül, ahogy ellep minket a műanyag. Az 1994-es születésű holland Boyan Slat egy görög nyaraláson, amikor búvárkodás alatt több műanyagzacskót látott, mint halat, annyira felbosszantotta magát, hogy alig két évvel később létrehozta The Ocean Cleanup alapítványát, melynek célja az volt, hogy egy saját technológiával eltávolítsa az óceánok vizéből a műanyag szemetet. 

2014 júniusában publikálták 528 oldalas megvalósíthatósági tanulmányát, amelyet több oceanográfus technológiai képtelenségnek könyvelt el. Ennek ellenére Boyan Slat 2017 áprilisáig 31,5 millió amerikai dollárt gyűjtött össze tervei megvalósításához közösségi finanszírozással. 2018 szeptemberére végül megépítette és tengerre bocsátotta az első passzív műanyaghulladék-gyűjtő rendszert, a System 001-et. Ez a rendszer egy 600 méter hosszú, a víz felszínén lebegő U-alakú műanyag csőből és három méter mélyen a víz alá merülő fésűszerű filterből áll. A System 001 napenergiával működik, lámpákkal, kamerákkal, szenzorokkal és műholdantennákkal felszerelt, és folyamatosan jelzi a helyzetét. Így találja meg az a hajó, amelyik az összegyűjtött szemetet néhány havonta a szárazföldre szállítja. 

Az első misszió a csendes-óceáni nagy szemétsziget (Great Pacific Garbage Patch) felszámolása volt, amelynek 2018 októberében vágtak neki. Sajnálatos módon, kevesebb mint három hónappal az indulás után le kellett állítani a rendszert, a begyűjtőberendezés megrongálódása miatt. 2019 júniusában azonban a System 001 másodszor is elindult a Kalifornia és Hawaii között a Csendes-óceánon úszó hatalmas szemétszigetet eltakarítására, ezúttal sikerrel. 2019 decemberében büszkén számoltak be az első nagy „fogásról”, és jelentették be, hogy a hulladékból nyomon követéssel (hogy a vásárló biztos lehessen benne, hogy a tengeri hulladékból származik) fenntartható termékeket készítenek. A műanyagok eredetét egy nemzetközi társaság, a DNV GL eljárása szavatolja, a „zsákmányból” készült termékek értékesítéséből pedig további projekteket finanszíroznak, hiszen 100%-ban nonprofit cégről van szó. A mai világban a legfontosabb a bizalom, hiszen duplán káros lenne olyan csalás áldozatává válni, ahol nem tengeri műanyaghulladékból készült terméket vásárolunk meg, és ezzel pont az ellenkezőjét érjük el annak, mint amit akartunk. Erre szolgál a DNV GL és a The Ocean Cleanup által létrehozott Ocean Plastic Standard. Ez a szabvány biztosítja a nyomon követhetőséget, a szabványt használók kötelesek igazolni az anyag forrását és azt, hogy nem volt keverve más anyagokkal. Az, hogy mik lesznek ezek a termékek pontosan, majd 2020 szeptemberében derül ki, de aki a jó célt szeretné szolgálni és nem akar lemaradni az első ilyen termékről, előre biztosíthatja a helyét egy 50 dolláros adománnyal a The Ocean Cleanup projekt oldalán.  

A sikeres első begyűjtés optimizmusra adhat okot, de Boyan Slat és munkatársai figyelmeztetnek: sietni kell, mert bár a lebegő műanyag szennyeződés java része (mintegy 90%) a 2000 méteres mintavételi oszlop felső 5 méterében tartózkodik, addig a mikroműanyagokra való bomlási folyamat zajlik és felgyorsulóban van. Ennek következtében ezek a parányi részecskék lesüllyednek a tengerfenékre, ahonnan aztán lehetetlen lesz begyűjteni és eltakarítani.  Az persze végtelenül szomorú, hogy a szennyeződés kb. 43%-a eleve elsüllyed. 

Éppen ezért, hogy eleve ne juthasson el a tengerekbe és óceánokba a műanyagszennyeződés, tavaly októberben egy újabb projektet mutatott be a fiatal holland vállalkozó: az új fejlesztés, a The Interceptor nevű találmány folyókon haladva kotorja ki a műanyagszemetet. Ez azért nagyon fontos, mert mintegy ezer folyó „felelős” az óceánokat érintő műanyagszennyezés csaknem 80 százalékáért. A The Interceptor is napenergiával működik, és naponta 50 ezer kilogramm (!) műanyaghulladékot képes összegyűjteni íves alakú felfogó berendezésével.

Címlapkép forrása: Boyan Slat / facebook

NRGreport | Forrás: Chikánsplanet.blog.hu