NRGreport
Menü

Zöld vagy piros? Avagy az atom, az EU, a klímaválság, meg a végnélküli vita

Elemzés | NRGreport, Major András | 2020-07-31 07:01

Vannak, akik szerint nincs helyük a villamosenergia-mixben, míg mások úgy vélik, az atomerőművek jelentik a legjobb választ az egyre fenyegetőbb klímaválság megoldására. Egyelőre az Európai Bizottság sem rendelkezik kiforrott állásponttal azzal kapcsolatban, hogy a nukleáris energia besorolható-e fenntartható zöld beruházásként, ezért Közös Kutatóközpontját (Joint Research Centre, JRC) bízta meg a kérdés tisztázásával, de már a vizsgálatra vonatkozó döntés is heves kritikákat váltott ki.

Az uniós tagállamok már tavaly decemberben, a fenntartható beruházások 2021-től érvényes keretrendszeréről szóló vitában sem igazán tudtak egyeszségre jutni a kérdésről, a végső megállapodásban ezért egyfajta kompromisszumos megfogalmazás került be, mely szerint a földgáz és a nukleáris energia "átmeneti technológia". A kérdésről az EU két meghatározó tagja, az atomenergiát 2022-ig kivezető Németország és a villamosenergia-ellátása zömét atomerőművekkel fedező Franciaország sem tudott megegyezni, de a többi tagállam is megosztottnak tűnik ez ügyben.

A vita így az uniós politika szintjén sem zárult le. Egy német zöldpárti politikus által az Európai Bizottságot vezető Ursula von der Leyennek, Frans Timmermansnak, Svenja Schulze német környezetvédelmi miniszternek, valamint Anja Karliczek oktatási miniszternek címzett levél szerint a Bizottság hibás döntést hozott akkor, amikor a kutatásra a JRC-t kérte fel, mivel az az Európai Atomenergia Közösség (Euratom) tudományos kutató egységeként jött létre annak idején. Sylvia Kotting-Uhl, a Bundestag zöldpárti képviselőjénak Euractiv által ismertetett levele szerint a kapcsolat mind a mai napig él, így a szervezetet, illetve a kutatást részben maga az Euratom finanszírozza. A képviselő szerint a JRC bevonása a kutatásba abszurd, mivel a hatóság elfogult és „helyzetéből adódóan semmilyen módon nem képes objektív döntést hozni".

A JRC olyan semleges, tudományos testületként határozza meg önmagát, amely elemzéseket végez a környezet- és egészségvédelem területén. Mindazonáltal a szervezetet kétségkívül az európai atomenergia program részeként hozták létre még az 1950-es évek végén, mégpedig eredetileg a jobb nukleáris reaktortípusok kutatására. A nukleáris biztonsággal kapcsolatos kutatás a mai napig a JRC munkaprogramjának fontos részét képezi. A JRC állítása szerint független a magán- vagy nemzeti érdekektől, vizsgálata pedig a semlegesség, a függetlenség és a tudományos integritás elvein nyugszik. Egy, az Euractív által idézett szóvivője szerint a kutatásba a saját szakértőkön kívül a nukleáris energia, a sugárvédelem és a hulladékgazdálkodás területének kutatói is részt vesznek.

Inkább a szén, mint az atom

A német energiapolitikát ugyanakkor szintén számos oldalról kritizálják amiatt, hogy miközben az ország a nagyjából karbonsemlegesen termelő atomerőműveit egymás után állítja le, a legszennyezőbb fosszilis energiahordozót, a szenet csak 2038-ban kívánja kivezetni a termelési mixből, aminek a klímaváltozás és a helyi légszennyezés szempontjából is negatív következményei vannak az emberi egészségre - írta például jelentésében az egyesült államokbeli non-profit National Bureau of Economic Research 2019-es jelentésében.

Az Európai Bizottság a nukleáris technológiára vonatkozó tudományos felülvizsgálatot ugyancsak a tavaly decemberben nagy nehezen elért kompromisszum részeként kezdeményezte. Végül az uniós vezetők tavaly decemberben úgy döntöttek, hogy előbb elfogadják a taxonómiát, majd a Bizottság vizsgálja meg részletesen a még nyitott kérdéseket, az eredményeket pedig 2021 elejéig jelentésben tegye közzé. Az energetikai beruházások osztályozása egyébként az egyes EU-tagok energiapolitikáját nem befolyásolja kötelező jelleggel, vagyis az országok abban az esetben is építhetnének atomerőművet, ha a vizsgálat végül esetleg nem adná meg a zöld címkét a nukleáris energiának. Egy ilyen esetleges kimenetel mindössze azt jelentené, hogy az EU nem támogathatná aktívan az új nukleáris beruházásokat.

Forrás: Pixabay/Wolfgang Stemme

A kérdést illetően nem csak a tagállami politikusok, de az EU taxonómiai javaslatát kidolgozó szakértői csoport is megosztott maradt, azzal együtt, hogy végső jelentésében azt állította, nem kétséges, hogy az atomenergia jelentősen hozzájárulhatna az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez. Hogy ennek ellenére mégsem alakult ki egységes álláspont, annak elsősorban az atomenergia-termelés során képződő nukleáris hulladék kezelésének problémája volt az oka, ami miatt a szakértők olyan komplex problémának minősítették a témát, amely szerintük további műszaki értékelést tesz szükségessé.

A tagállamok uniós nagykövetei június 24-i ülésükön arról állapodtak meg, hogy a szénrégiók dekarbonizációját támogató Méltányos Átállás Alapnak (Just Transition Fund, JTF) nem kellene atomenergia- és földgáz-projekteket finanszíroznia az érintett területek energiaellátásának karbonmentesítése során. Az alap tervezett nagyságát a július 21-én az EU hétéves költségvetési és helyreállítási csomagjáról született megállapodás egyébként jelentősen, 40 milliárdról 10 milliárd euróra vágta vissza, de ez vélhetően nem érinti már a nukleáris energiát, miután várhatóan a JTF végleges verziója kizárja majd a támogatható beruházások köréből. Július 6-án az Európai Parlament képviselői is ilyen értelemben döntöttek, szinkronban a Bizottság álláspontjával - , miközben ugyanakkor a földgáz-projektek támogathatóságát megszavazták. (A javaslat a tagállamok, a Bizottság és az Európai Parlament közötti tárgyalásokat követően kerül véglegesítésre.)

Az Energiaügynökség támogatná

A JTF alap ügye azonban csak egy példa a nukleáris energia korántsem egyértelmű megítélésére. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) jelentéseiben visszatérően a nukleáris energia mellett foglal állást, elsősorban annak karbonsemleges jellegére, és a zsinóráram-termelésben betöltött, ma megújulókkal és energiatárolókkal még nem pótolható szerepére hivatkozva. Az EU energiapolitikájáról szóló, június végén közzétett utóbbi jelentésében az IEA szintén azt hangsúlyozza, hogy a nukleáris energiát nem lenne szabad kizárni a támogatásokból. Teszi ezt azzal együtt, hogy egy másik, szintén közelmúltbeli jelentésének konklúziója szerint a klímavédelmi célok eléréséhez 75 százalékban olyan technológiákra kellene támaszkodnia az emberiségnek, amelyek ma még nem léteznek.

Megfogalmazása szerint az EU-nak egyenlő versenyfeltételeket kellene biztosítania a befektetők és a technológiák számára, beleértve a földgázt és a nukleáris energiát is, azon országok és ágazatok számára, amelyek azokra támaszkodnak - különösen az EU - részben a kibocsátáscsökkentést támogató - finanszírozási és beruházási eszközei esetében.

Az IEA jelentése szerint a jelenleg az EU-ban működő rektorok élettartam-hosszabbítása nélkül a nukleáris energia részaránya az uniós villamosenergia-mixben a 2017-es 25 százalékról 2040-re 5 százakékra csökkenhet, aminek nem csak az áramárakra, hanem az energiabiztonságra is hatása lehet. A szénerőművek gyorsütemű bezárásából és a nukleáris kapacitások kifutásából adódó termeléskiesést a nap- és szélenergiának, illetve a rendszer rugalmasságát biztosító földgáznak kell pótolnia, melyek ugyanakkor az IEA szerint nem helyettesítik a nukleáris energiát, számos ország zsinóráram-ellátása pedig már ma is szomszédaitól függ. Az energiaügynökség érvelése szerint az új, fejlesztés alatt álló reaktorrendszerek között vannak olyanok, amelyek kiválóan tudnak együttműködni a megújulókkal, termelésük pedig akár villamos energia, akár hidrogén előállítására is alkalmazható, így az atomenergia hozzájárulhat az időjárásfüggő megújulók integrálási nehézségeinek enyhítéséhez is.

Magyarország erőművi termelésének alakulása az idei nyáron tüzelőanyag szerinti bontásban nettó üzemirányítási mérés alapján

Forrás: Mavir

Kihívások előtt a nukleáris ipar

Az EU jelentős részének idegenkedése az atomenergiától egyáltalán nem számít kivételesnek, ha a globális képet nézzük. Az Egyesült Államokban vagy Nyugat-Európában csekély gazdasági ésszerűség mutatkozik új atomerőművek építésére, mivel a beruházási költségek rendszeresen és masszívan túllépik az eredetileg tervezett beruházási költségeket, miközben a megújulók egyre versenyképesebbek - állapította meg az S&P Global Ratings tavaly év végén. A hitelminősítő intézet értékelése szerint a nukleáris ipar több ok, így a kiterjedt állami támogatási igény, a biztonsággal kapcsolatos aggályok, a szabályozási környezet Fukusima utáni szigorodása, számos ország atomenergia kivezetéséről szóló politikai döntései, az eszközpark elöregedése, az energiapiacok volatilisebbé válása, valamint a megújuló energiák által támasztott verseny miatt is jelentős kihívásokkal néz szembe.

Noha mindezek hatására a globális nukleárisenergia-termelés 2040-re csökkenhet, egyelőre mégsem érdemes temetni a nukleáris energát az S&P szerint. Kína például tízéves fejlesztési terve alapján a jelenlegi összességében körülbelül 49 gigawattos atomerőmű kapacitását 2030-ig 130 GW-ra bővítené (, amivel még mindig csak jelenlegi villamosenergia-igénye mindössze 10 százalékát tudná megtermelni). Azon túl, hogy Oroszországban, Kínában és jellemzően e két ország vezetésével minden kontinensen jelenleg is épülnek új reaktorok, a következő időszakban új technológiák megjelenése is dinamizálhatja a piacot. Ilyenek lehetnek például az úgynevezett kis moduláris reaktorok (SMR), amelyekkel kapcsolatban számos országban dédelgetnek ambiciózus terveket. Az S&P szerint így a következő években még jelentős szerep hárulhat az atomenergiára a klímacélok elérésében, illetve a stabil villamosenergia-ellátás biztosításában, tekintettel a megújulók időjárásfüggő rendelkezésre állására is.

A nukleáris energia megítélése a tengerentúlon sem egyértelmű. Miután a korábbi években a hagyományos nagyerőművi hasznosítás fejlesztéséről elsősorban a magas költségek, az olcsó gáz támasztotta konkurencia, valamint a Three Mile Island-i reaktorbaleset következtében gyakorlatilag lemondtak, az utóbbi időben némi változás látszik e téren is. Az Amerikai Egyesült Államok Képviselőházának a klímaválság megoldási lehetőségeit vizsgáló bizottsága június végén publikált akcióterve szerint a legkésőbb 2050-re elérendő klímasemlegesség érdekében az országnak támogatnia kellene a jelenleg működő atomerőművek további üzemben tartását, továbbá a következő generációs nukleáris technológiák fejlesztését.

Drága, lassú és veszélyes, vagy a klímaválság megoldásának kulcsa?

A zöldszervezetek és klímakutatók ugyancsak nem egységesen ítélik meg az atomenergia energiaátmenetben betölthető lehetséges szerepét. A technológia ellen érvelők többnyire azért ellenzik alkalmazását, mert drága, lassú és mivel a nukleáris hulladék hosszú távú kezelésére mind a mai napig nem született tökéletesen meggyőző és biztonságos megoldás, ezért veszélyes is. A csernobili vagy fukusimai katasztrófára való hivatkozás ugyanakkor viszonylag ritkán bukkan fel az érvelésekben. A kockázatokat viszont az is növeli, hogy biztonsági szakértők szerint a terrorszervezetek számára bármely ország, és bármely atomerőmű potenciális támadási célpont lehet - ahogyan az Energiaklub szakpolitikai intézet és módszertani központ ezzel kapcsolatos állásfoglalásában is olvasható. Hasonlóan véli a Greenpeace Magyarország is, amely szerint "drága atomerőmű helyett olcsó, gyorsan üzembe helyezhető megújulók jelentik a megoldást a klímaválságra".

A másik oldalon található például Jim Hansen amerikai klímatológus, aki már az 1980-as években figyelmeztetett a klímaváltozásra. A tudós úgy véli, a nukleáris energia az egyetlen életképes utat jelenti a klímaváltozás elleni küzdelemben. Kerry Emanuel, a szintén egyesült államokbeli National Academy of Sciences klímakutatója hasonló véleményen van, szerinte a környezetvédelmi mozgalom következetesen és destruktívan túlbecsüli a nukleáris energia kockázatait és költségeit, miközben az atomerőművek az egységnyi termelt energiára eső halálesetek számát tekintve a legbiztonságosabb, ember által alkotott energiaforrást jelentik.

A vita résztvevői tehát mindkét oldalon hajlamosak átsiklani bizonyos fontos részletek fölött. Míg a nukleáris energia melletti megszólalásokban a megújuló energiák által képviselt lehetőségeket nem ritkán félrevezetően rossz színben tüntetik fel, addig az ellenzők érvei gyakran azokra a régebbi erőművekre vonatkoznak, amilyeneket ma már nem építenek. Akárhogy is, az egyre inkább a bőrünkön érzékelhető klímaváltozás közepette mindenesetre a világ energiarendszereinek sürgető újragondolására van szükség, amelynek során a konstruktív vitákra egészen biztosan nem kell sajnálni az energiát - már ha van rá mód.

55 új reaktor épül

A globális villamosenergia-termelésnek napjainkban valamivel több mint 10 százaléka valósul meg atomerőművekben. Napjainban harminc országban 440 nukleáris reaktor működik, tizenöt országban pedig újabb 55 reaktor építése van folyamatban a World Nuclear Association adatai szerint. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) World Energy Outlook 2019 című kiadványa alapján a jelenleg ismert politikai szándékok és döntések alapján a globális atomenergia-termelés nagysága 2040-ig hasonló maradhat a maihoz, ami az áramigény mintegy 50 százalékos várható növekedése mellett értelemszerűen csökkenő részaránnyal párosulna. A fenntarthatósági célok eléréshez ugyanakkor a szervezet szerint 2040-ig a jelenlegi mintegy 3000 terawattórás nukleáris termelést körülbelül 4000 TWh-ra lenne célszerű emelni.

Az egyik paksi reaktortartály behelyezése előtt az atomerőmű építésekor

Forrás: Paksi Atomerőmű

 

Címlapkép forrása: Pixabay

 

NRGreport, Major András | Forrás: NRGreport