NRGreport
Menü

Gyorsuló ütemben vágjuk magunk alatt a fát

Az emberiségnek csupán pillanatok jutnak a Föld teljes történetében, ám ez a rövidke idő bőven elég volt ahhoz, hogy fajunk fenekestől forgassa fel a világot. Azt a bolygót, amelynek élet- és élhetőképességén saját túlélése is múlik. Azt a planétát, amelynek kétes hírnevű globális formálójaként képtelenek vagyunk letenni arról, hogy elmenjünk a falig – isten hozott mindenkit az antropocén korban – vezeti fel legfrisseb bejegyzését Ifj, Chikán Attila, amit szerkesztőségünk nagyon szívesen idéz teljes terjedelmében, mert a szerző minden szavával egyetért.

„Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, nagyot koppan akkor, azután elhallgat.” (Arany János: Családi kör)

Három éve jelent meg a neves ausztrál etikaprofesszor, Clive Hamilton könyve arról, hogy az emberiség gyorsuló iramban rohan a pusztulás felé, a helyzet azonban azóta sem változott érdemben. A Dacos Föld: az emberiség végzete az antropocénben címet viselő mű szerzője azt állítja, hogy a rendkívüli hatalomra szert tett ember teljesen szétzilálja a bolygó működését, aláásva a civilizációk virágzását lehetővé tevő, stabil és kiszámítható környezeti feltételeket.

Az a felfogás, hogy az emberiség mélyreható és vissza nem fordítható változásokat hajt végre a világában, egyáltalán nem újkeletű. Az olasz pap, geológus és régész Antonio Stoppani 147 évvel ezelőtt egy új földtörténeti éra bevezetését szorgalmazta, mivel felismerte, hogy az ember brutális formálóerővé vált a természetben: olyan tényezővé, amely gyakorlatilag ismeretlen volt a korábbi időszakokban. Az antropozoikus korszak névadójának bevallottan az amerikai kontinens első környezettudósa, George Perkins Marsh szállította az ihletet, aki 1864-es, Ember és természet címet viselő könyvében az emberi tevékenységek visszafordíthatatlan hatásairól ír, mintegy lerakva a fenntarthatósági koncepció alapjait. Fél évszázaddal később szovjet geológusok jutottak hasonló felismerésre és vetették fel az antropogén elnevezés használatát (a kifejezés emberi eredetűt jelent, míg az antropocén új, emberi korszakot), de Oroszország egyik legnagyobb tudósától, Vladimir Ivanovics Vernadsky geokémikustól származik az emberi tevékenységek által befolyásolt földi övezet, a nooszféra fogalma is.

Tíz évvel ezelőtt azért kardoskodott egy ismert tudósokból álló csoport, benne az ózonlyuk feltérképezésével foglalkozó kutató, Nobel-díját légköri kutatásaiért kiérdemlő Paul Crutzen kémikus, hogy eljött az ideje annak, hogy bolygónk a jelenkornak megfelelő holocénből hivatalosan is új geológiai korszakba lépjen. Szerintük az elmúlt két évszázad olyan meghatározó eseményei, mint a gyorsuló városiasodás, az ugrásszerű népességbővülés, a fajok tömeges kihalása vagy a légköri kémia drasztikus átalakulása, átfogó és globális érzékelhető változásokat indítottak el: olyan erejűeket, amelyek akár évmilliókon át is kihathatnak a Föld működésére.

Noha a robbanásszerű átalakulás gyökereit az ipari forradalom környékén érdemes keresni, a kutatók szerint a második világháború jóval gyorsabbá és átfogóbbá tette a változást. Hasonló véleményt fogalmaz meg Clive Hamilton is már említett könyvében: az utóbbi hét évtizedben egyre félelmetesebb arcát mutatja az úgynevezett nagy gyorsulás, amely a globális gazdaság részegítő ütemű növekedéséhez kizsigerelt természeti erőforrásokat, a sokféleség elvesztését, számos faj kihalását, gyarapodó hulladékmennyiséget, az emberi kapcsolatok mélyreható átalakulását rendeli hozzá.

Hamilton szerint az antropocén a Föld eddigi rendszerének repedéseit írja le, mivel az emberi hatások – sajnos a szó rossz értelmében – immár vetekszenek a természettel – írja a Blog szerzője.

Címlapkép forrása: Mad Max: Fury Road, Warner Bros. Pictures, 2015

NRGreport | Forrás: Chikánsplanet.blog.hu