NRGreport
Menü

Bevásárolt a magyar kormány: ráhajtottunk az LNG-re

Címlap | NRGreport | 2020-09-09 04:30

A magyar kormány nemrég 4,2 milliárd köbméter gázt vásárolt a Gazpromtól, a mostani bejelentés szerint pedig évi 250 millió köbméter LNG vásárlási megállapodás született a Shellel, hatéves hosszútávú szerződés formájában. Ha viszont egy szerződés hosszútávú, akkor vajon segít ez bármilyen tárgyalási pozíciót?

Bár hazánk földgázfogyasztása már csak mintegy háromnegyede a két évtizeddel ezelőtti 13 milliárd köbméter feletti adatokhoz képest, Magyarország földrajzi elhelyezkedése és geológiai adottságai okán valamekkora mennyiségben gázt mindig is importálni kényszerül. Így volt ez akkor is, amikor még magasabb, 6 milliárd köbméter körüli volt az éves földgáztermelésünk. (A legutóbbi MEKH adatok szerint, Magyarország éves gázfogyasztása 9,88 milliárd köbmétert tett ki 2018-ban, míg a hazai termelés a teljes magyar gázfogasztás mindösszesen 18-20 százalékát biztosítja.) Az elmúlt években elsősorban az orosz ártárgyalások ellensúlyozása és a tranzit útvonalak állandóan felmerülő bizonytalansága okán kaptak egyre inkább szerepet a vezetékfejlesztések, a tárolói feltöltések és a diverzifikáltabb beszerzés. Bár az energiahatékonysági programok várakozásai szerint a teljes hazai gázfogyasztásunk 2040-re akár 6,3 milliárd köbméterre vagy akár az alá is süllyedhet, a földgáz meghatározó szerepe egyelőre nem kérdés a régió számára. Sokkal érdekesebbek tehát a beszerzési döntések: milyen mennyiséget és milyen időtávra érdemes lekötni a hosszú távú szerződésekkel, és vajon mi az, ami a hangzatos ellátásbiztonsági célkitűzéseken túl valóban előnyös számunkra.

2019 az LNG-kínálat rekordnövekedésének éve volt

Az LNG-kereskedelem előretörése és a cseppfolyósítási projektek befejeződése a cseppfolyós gázt 2019-re az európai kontinens második legnagyobb energiaforrásává tette az oroszországi földgáz után. Az LNG-kínálat növekedésének a legnagyobb részét egyértelműen Európa nyelte el. (Az ázsiai import éves növekedése ugyan lassult a 2017-es és a 2018-as csúcshoz képest, de a régió továbbra is növekedési pályán van.) Ami a kelet-közép-európai régiós fejlesztéseket illeti, a horvát állami gázvezetékfejlesztő vállalat, a Plinarco még egy hónapja jelentette be, hogy hamarosan befejeződik a legfrissebb fejlesztésük, az 57 millió euróba kerülő tenger alatt húzódó 750 méter hosszú gázvezeték, ami összeköti Horvátországot a tervezett Krk-szigeti LNG terminállal. A 16,7 km hosszú Omisalj-Zlobin gázvezeték építését tavaly decemberben kezdték meg, a helyét már leásták és előkészítették, és a vezetékek nagyjából 80%-át pedig már beépítették. A befejezése év végére várható és ezt követően a 2,6 milliárd kapacitású LNG terminál működésbe léphet. 

Kinek üzlet a krk-i terminál?

A horvát terminálon a lekötések kapósak voltak: a magyar kormány még ez év júniusában lekötött évi egy egymilliárd köbméternyi kapacitást, illetve a MET Croatia, a svájci központú MET-csoport horvát leányvállalata 2020 májusában jelentette be, hogy 1,3 milliárd köbmétert köt le egy 3 éves szerződésben. A horvát energiaügyi miniszter, Tomislav Coric júniusi Reutersnek adott bejelentése szerint a krk-i terminál kapacitásaira a további három jelentkező között még a katari Powerglobe Qatar LLC mellett szerepel két horvát cég is. A katariak és a Shell együttműködése pedig nem újkeletű, ha LNG-ről van szó: lassan már tíz éve annak, hogy a Qatargas - 70%-ban Qatar Petroleum, 30% Shell tulajdon - megindították India felé első rakományukat.

A krk-szigeti LNG-bővülés tervét míg számos nagyvállalat üdvözölte, talán az orosz gázexportőrök a legkevésbé. Az is igaz, hogy az orosz gáz versenytársaként belengetett amerikai LNG végül nem feltétlenül a horvát kikötőbe érkezik, hanem sokkal inkább a spanyol, portugál és olasz partok felé – itt viszont nem versenyeznek orosz gázzal, hiszen Spanyolország és Portugália egyáltalán nem importál gázt Oroszországból. Olaszország valamennyit igen, viszont a portfóliójuk kiegyensúlyozottabb. Ettől függetlenül az amerikai LNG érkezése csökkentett a cseppfolyós gáz árán a kontinensen. Oroszország legnagyobb magántulajdonban lévő földgáz-termelő vállalata, a Novatek és a Shell harmadannyi áron adott ajánlatukkal azt hangsúlyozták, hogy az orosz gáz igenis meg fogja tartani versenyelőnyét az európai piacokon. Az amerikai befolyás ellensúlyozására, az Oroszországgal régóta együttműködő Shell még évekkel ezelőtt létrehozta rá a részben Shell, részben pedig Gazprom tulajdonú vállalatot, amelynek köszönhetően az orosz cég könnyedén ki tudta magát vonni az amerikai szankciók alól. Az amerikai LNG megérkezésének hírére az orosz Novatek az ázsiai piacok helyett azonnal Európa felé indította LNG rakományait. Az amerikai cseppfolyós földgáz kelet-közép-európai szerepét azonban egyelőre inkább kiegészítő szerepként látják a szakértők a piacon: alternatív forrást biztosít és árversenyt teremt. 

Voltak, akik szintén kevésbé örültek a horvát LNG fejlesztéseknek, többek között Omisalj szociál demokrata főpolgármestere, Mirela Ahmetovic volt a tiltakozások egyik legélénkebb szószólója, aki szerint - a környezetkárosító szempontok mellett, miszerint közel 400 ezer liter kemikália kerül így évente a tengerbe – feleslegesen költötték az adófizetők pénzét a terminálra, hiszen Horvátország legnagyobb gáz importőre, a PPD (Prvo Plinarsko Društvo) még 2017-ben aláírt egy 10 évre szóló gázszerződést a Gazprommal, ami 2027-ig befixálta milliárdnyi köbméter gáz árát. Az EU-megfelelésre hivatkozó horvát kormány 100 millió eurót költött állami büdzséből a projektre, amihez további 32 millió euró a szintén állami másik két vállalattól érkezik: a gázvezetékfejlesztő Plinarcotól és az áramvállalattól, a HEP-től, miközben az ellenzők szerint a beruházás előnyeit épp más országok élvezik, köztük Magyarország – írta a Baltic Insight még 2020 januárjában. A Shellel aláírt hosszú távú vásárlási szerződés mindenesetre évente 250 millió köbméter cseppfolyósított gázt ad majd Magyarországnak. 

 

 

 

NRGreport